Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 1
Magdolna43
Tasnádi Rita: Szeretlek Mama
Az, hogy mennyire komoly a helyzet, csak ma éreztem így igazán. Anyám a másik szobában szipog, már tíz perce, talán sír, nem tudom. Ő, a bántalmazó, sír, mert megbántottam. S mivel is? Hívott ma délután, kétségbe esve, hogy, jaj, leállt a mosógép, ilyen számokat írt ki, és segítsek. Mentem is, nagyjából sejtettem, mi a baj, ő meg oda állt és nagy gesztusokkal magyarázta, mi a helyzet. Erélyesen megkértem, menjen ki, meg fogom nézni és megcsinálom. Persze csak mondta, mondta. Mutattam, merre van kifele és határozottan újra kértem, hagyja, hogy megnézzem, mert csak zavar. Kiment, becsukta a szobája ajtaját, nekiláttam a gépnek és rutinból leeresztettem a vizet, majd a programot újra beállítottam, és a gép működött. Beszóltam neki, hogy nincs már baj szépen beindult a mosógép. Nyersen, sértetten, kemény hangon megköszönte. A mosást sikeresen befejezte, teregetés után fújta az orrát, szipogott, sírt. Jól becsapta még az ajtót a végén. Nem éreztem semmit. Semmit, de semmit. Sajnálnom kellett volna, nem tudom, lehet. Vártam, hogy érezzek valamit, akár bűntudatot, vagy szánalmat, megbánjam, vagy ilyesmi. Semmi... csak ültem és néztem a szőnyeget, éreztem, végleg leváltam anyámról. Aztán csak hallottam, ahogy fújta az orrát, sóhajtozott, azt gondoltam, nagyon oda van. Sajnálja önmagát. És abban a pillanatban elindult a gondolat folyam, egymás után feltörtek az emlékek, meglepődtem, milyen kristály tiszta az emlékezetem jöttek az érzéseim, az a rengeteg emlék, szenvedés, és egy csomó kérdés.
Én sajnáljam? Őt, aki azt mondta, a kutyája vagyok? Aki szándékosan bántott válogatott gonoszsággal, előre tervezetten, nap, mint nap, érzéketlenül, kegyetlenül. Aki miatt ifjú lányként beteg lettem, aki miatt magányos kislány voltam az általánosban, és a gimiben is? Aki miatt jelenleg testem minden porcikája beteg és erősen fáj? Aki miután tizenéve összeköltöztünk, egy határozott tervet valósított meg, mindenkinek mindenhol önmagát szerető édesanyának hitette el, itthon pedig a bántásai miatt sorvadt a lelkem? Minden emlék a tudatomba zúdult, estére már rosszul voltam. És érezzek bűntudatot? Mert segítek neki, de elviselni nem szeretném azt, hogy elmagyarázza, mi a baja a mosógépnek? Annak a mosógépnek, amire kicseréltem anno az övét, mert azt tényleg eltontotta, és megvádolt, hogy én rontottam el? Aztán állította, hogy amit én elrontottam, az volt az enyém, és amire kicseréltem, az az övé? Mikor ez sem volt igaz? És utána napokon át haragudott, hogy elvegye az életem, szenvedjek csak, és betöltse lényével lelkemet, elszívja erőmet? Mert ezt tette. Nyolc éven keresztül. És senki sem segített rajtam. És elárult. És a gyámügyi ügyintézőnk rajtam példát statuált. Ő fogalmazott így. A fiatal nő, jogi egyetem végzettséggel.
De nem!!! Nem gondolok a múltra!
Aztán este lévén lefeküdtem, és figyeltem. Még fél kilenckor is szipogott. Nevetgélt magában. Beszélt is, azt hittem telefonál, de nem. És ekkor megsajnáltam őt. Ő az anyám. Szeretem. Szemem könnyes lett. Szívemben fojtó szorítást éreztem. Egész mellkasomat marta a fájdalom. Sírtam...Kettőnket sirattam. És főleg anyámat. Mi lesz veled? - kérdeztem magamban. Oly könnyedén tetted a tosszakat, oly gátlástalanul, mintha téged meg sem határoznának rossz tetteid...
Aztán azt éreztem, talán jóvá akarja tenni? Hiszen már nem bánt, nem szekál. És akkor én szívtelen voltam? Amikor jóvá tesz mindent, ki tudja, hogyan küzd és szenved miatta? És én kikűldöm a fürdőszobából? És így? Újra elszorult a torkom, sírtam. Fájt, nagyon.
Eljött az este, és megint csak szenvedek. Velem szemben a falon a képről Jézus képmása néz rám, és belül azt mondja, bocsássak meg neki. És azt, már mindketten az Ő kezében vagyunk. Csendesen lehunytam szememet, és lelkem megnyugodott, mosolyogtam és egy utolsó könnycsepp futott le arcomon.
4962
Tasnadirita - 2019. április 13. 04:58:47

Kedves Maria! Bocsásd meg őszinteségemet, amit írsz, hogy sokan örülnének ilyen anyukának, ez egy közhely, és amire rámutat, az egy másik helyzet. Felületesen igazad lehet, de 2 nem azonos helyzetről írtuni, Te és én, ez olyan, mintha egy almát és egy körtét vetnénk egybe, és a körtére azt mondanánk, jobb alma ez a körte...
Örülök, hogy érdekelt, elolvastad, jókívánságodat köszönöm szépen, (remélem nem saját vonatkozásban utaltál az anya elvesztésére). Szeretettel, Rita

5555
Maria HS - 2019. április 12. 16:54:22

Olvastam történetedet s nem tudom hány éves az anyukád...s azt sem, hogy Te mennyi vagy, azt tudom, hogy minden oknak van okozója, s azt is tudom, sokan örülnének még az ilyen anyukának is. Kívánom, hogy javuljon a viszony közöttetek:
Maria

4962
Tasnadirita - 2019. április 12. 14:29:14

Kedves Magdi! A zenehallgatás a kedvencem, és nem is a komolyzene amit sokat hallgatok! Köszönöm kedvességed, igazad van, minél komolyabban veszem őt, annál jobban kihasznja, és hisztizik, sajnos...HeartSmile

6191
Magdolna43 - 2019. április 12. 11:33:29

Kedves Rita!
Együttérzéssel olvastam írásod, a családunkat nem választhatjuk,
a szüleink bármilyenek, kötődünk hozzájuk, gondoskodnunk kell róluk ha kell.Meg kelle érteni nekik, hogy a gyerek felnőtt!
Ne hagyd, hogy tőnkretegye az életedet! Miatta ne legyen lelkiismeret - furdalásod! Mutasd meg neki, hogy nem érdekel a hisztizése! Sírás helyett hallgass egy jó zenet
Szeretettel,
Magdi

4962
Tasnadirita - 2019. április 12. 05:49:08

Kedves Kata! Köszönöm kedvességed!In Love

5772
Kata1984 - 2019. április 11. 23:07:26

Kedves Rita!

Borzasztó érzés, hogy ezek után is még neked van bűntudatod, és szereted, mert az édesanyád. Ilyen az önzetlen szeretet! És a jó emberek, mint te, képtelenek egy érzéketlen, szívtelen emberré válni. Tisztellek érte, őszintén! Sose érezd, hogy ez gyengeség! Ettől vagy különleges!

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

4962
Tasnadirita - 2019. április 11. 04:57:14

Kedves Babu!
Igen, jól látod, sajnos így megy, mártír és a segítője.......
Köszönöm, szeretettel, RitaHeart

5548
babumargareta - 2019. április 10. 19:55:39

Kedves Rita !
Szomorúan olvastam keserves írásodat !
Nem tudom mit mondjak nem vagyunk egyformák ,
én biztos ,hogy nem segítettem volna neki!
Megszokta ,hogy ő a mártír és te megszánod !
Gratulálok megható történetedhez .......BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.