Tara Scott: Arany mackóm
„Istenáldotta jó természete van.” Így jellemeztelek, ha valaki rólad kérdezett, és így is gondoltam. Olyan gyorsan történt minden, hogy még fel sem fogtam. De búcsúznom kell, és ahogy szokott lenni, ha elvesztünk valakit akit szerettünk, emlékek tolulnak fel bennem az első perctől ahogy megláttalak. A házunk sarkánál álltál, és az egész olyan valószerűtlen volt. Hátul a kert végében két méter magas drótfonat, felette két sor szögesdrót. Hirtelen az jutott eszembe, hogy tudtál, mertél bejönni egy idegen udvarba, és milyen szép vagy. Soványka voltál, de a sárga szőröd, a feketés orrod, a gyönyörű ívű nagy barna szemed lenyűgözött. A már két meglévő kutyánk nem tiltakozott, így befogadtunk. Némi gondot azzal okoztál, hogy bár a kutyáink a házban alszanak, téged nem bírtunk rávenni, hogy be gyere. De ezt is megoldotta egy esti zivatar. Amikor először vittünk állatorvoshoz, leültél a járdán, kitámasztottad a két első lábad, hogy az új gazdád ne tudjon kihúzni az udvarból. Ölben került be a negyvenöt kilós valód a kombiba. Végig az utat figyelted, mi pedig nevettünk, hogy látni akarod, hogy jutsz haza, ha mégis kitennénk valahol. Idő kellett, hogy biztos légy benne, ha elviszünk, haza is hozunk. Mikor Cathyke az idős hölgy Német juhászunk eltávozott, napokon át nem ettél, csak céltalanul bolyongtál az udvaron. Akkor nagyon féltem, hogy a hátsó kerítésen ahol bejöttél, el fogsz hagyni minket, mert tudósok és ösztön ide-oda, a szerelem kötött össze benneteket. Bogi a lányunk nyugtatgatott azzal, hogy túlságosan kötődsz hozzám, hogy elmenj. Azzal, hogy befogadtalak, valóban egy különleges kapcsolat, ragaszkodás volt köztünk. Maradtál. Majd egy költözés következtében hozzánk került Bogi Labradorja. Szintén fiú, veled egyidős, ugyanakkora termetre is, mint te. Féltünk, hogy rivalizálás, verekedés lesz közöttetek, de soha egy morgás, az első perctől kezdve egymásra hangolódtatok és olyan kapcsolat alakult ki közöttetek, mint talán testvérek között sem. Egymás táljából ettetek, együtt rohantatok az udvarunk mögötti gáton sétáltatott kutyákat és gazdijaikat megugatni. Ha kint voltam az udvaron elnéztem, ahogy szemmel, mozdulatokkal kommunikáltatok. Nem volt féltékenység közöttetek még a Foxi lányunk miatt sem. Ő Bocihoz húzott, és ha az előtérben pihentetek télen a hidegben, vagy nyáron a legmelegebb órákban, mindig megmosdatta Bocit, de téged cseppet sem zavart. Azután két éve ősszel a Kicsit is elvitte egy betegség, a gondos állatorvosi kezelés ellenére és akkor ketten maradtatok. Ha téged vitt gazdi állatorvoshoz, Boci addig nyüszített, míg haza nem értetek. Ha Bocit vitte, te vonyítottál mint a farkasok. Tavaly nyár elején egy orvosi beavatkozás következtében ágyhoz kötötté váltam. A házon belül is csak járókerettel tudtam, s tudok most is közlekedni. Nem jutottam ki az udvarra, ahol a legtöbb időt töltöttük együtt. A fájdalmaim miatt, bár az előtér előtt el kellett elhaladnom rendszeresen, nem tudtam megállni, megsimogatni benneteket, igyekeztem vissza az ágyba. Tél elején gazdid állatorvoshoz vitt, mert nehezen álltál fel reggelenként. Az orvos adott gyógyszereket, és azt mondta a koroddal jár. De csak szilveszterkor, amikor a petárdázások alatt beengedtünk benneteket a nappaliba szembesültem vele, mennyire megöregedtél. A fekete pofid fehérrel satírozva, a szempillád is őszültek.. Nagyon rossz volt látni, és belegondolni, hogy bizony tíz, tizenegy éves vagy. De úgy tűnt, a gyógyszerek és a vitaminok hatottak, és könnyebben mozogtál újra. Én pedig nagyon vártam a tavaszt remélve, hogy végre kijutok az udvarra és megint több időt tölthetünk együtt. De hirtelen beteg lettél, és az orvos a vizsgálat után felkészített minket a legrosszabbra. Tavasz van, de már hiába nézek ki a konyhaablakon várva, hogy kibukkansz a nagy diófa mögül. Nem csillan a nap a szőrödön mely olyankor arany színben ragyogott, és én arany mackómnak hívtalak a Rocco mellett. Próbálom vigasztalni magam, hogy boldog voltál köztünk, de ez most még nem elég. Velünk maradsz, nyughelyed a nagy cseresznyefa árnyékában van ahol szerettél hűsölni, a szívünkben pedig örökre élsz.

2019. április 9.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.