Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Mélyponton
Eszevesztett fájdalalom.
Minden pénteken negyed kilencig is. Egy órát minden beteggel.- ezen jártak gondolatai, miközben szívét a kétség tépdeste, szaggatta, sírt. Mert ők nagyon régi betegek, nem tudnak gyógyszert szedni, ők terápiát kapnak.- visszhangzottak agyában a pszichiáternő szavai. Mindenhol így van.- tette hozzá.
Hol? Sosem hallottam ezt.- mardosta a kérdés. Ma ismét rosszul volt, a főnöke is észre vette, rá is kérdezett, együttérző szemekkel. Nehéz sorsa lesz végzete. Estefelé sírt, felhívta orvosát. A mobil megtréfálta, elnémult. Harmadszorra kicsengett végre, egy nő vette fel. Kapcsolta a nővért. Ő gyengén, sírós hangon kérte, hadd mondhassa el, rosszul van. Ancsa bocsánatkérő hangon közölte, a Doktornőnél vannak, nem tud bemenni, mert péntek van. A terápiás betegek napja. És van, hogy negyed kilencig is bent vannak. - Kérem, mondja neki, hogy rosszul vagyok!- Ancsa bocsánatát kérte, hogy így alakult, de azt nem mondta, elmondja- e az orvosnak a kérést.
A telefont kinyomta, és agyalni kezdett. Fél nyolc volt, még világos.
- Hátha felhív még. Hátha fontos vagyok neki. Negyed kilencig minden pénteken, és engem már nem hív fel. Késő van, hogy néz az ki, hogy egy beteget ilyen későn felhívjon? Ő, az orvos. De minden pénteken negyed kilencig, pedig nyolcig rendel. És engem nem tud betenni péntekre, ezt mondta. Egyik kedvenc betegem, ezt is nekem mondta. Kilenc van. Már nem fog hívni. Jól esett volna elmondani, hogy rosszul vagyok. És itt hagy engem a hétvégére. Egy egész hétvégét végig csinál, miközben szerettem volna elmondani, nem biztos, hogy nem ölöm meg magam. Elég volt. Nem bírom. Talán jobb is...
Főzött egy kávét, feje hasogatott, a 38 celziusztól lángolt teste, főleg a feje, az arca. Úgy érezte, megfőzik. Aztán mégis besötétedett, a redőnyt mostmár felhúzta, kicsit hűvösebb jött be, lefeküdt. Csak a fejfájást érezte. Az erős fekete, és a hűvösség lenyugtatta lelkét.
- Biztos más oka volt, hogy nem hívott vissza. Annyi mindent tett értem. És olyan tiszta lelkű, nagyon szeretem. Olyan ártatlan, olyan tiszta. Talán Ancsa hazament korábban. Minek maradjon ő is negyed kilencig, nem? És hétfő is van. Nem mondta, hogy szabin lesz a Doktornő. Nem baj, hétfőn már nem hívom fel.
Kintről mély morgás jött be, suhanás, zúgás, nagyon idegesítette. A főúton még mindig száguldoztak az autók. A villamos nyekergése is az agyára ment. Még az épület is rezgett, ahogy hanyatt feküdt, az ágy szinte mozgott. A füle erősen sistergett, a feje szétszakadt a fájdalomtól. Minden zajtól egyre jobban. Vége.- gondolta. Gyógyszereit bevette, máris kába volt, a melegtől amúgy is. Közönyösen feküdt, a kitárt ablakból a hegyet nézte, a házak, utak fényeivel, a fák sötét lombjaival, a Hold máshol volt. Állt a levegő, a zúgás erősödött, aztán csend. Ismét egy villamos. Nyafogva elszáguldott, újra mély morgás, suhanás, zúgás. Sosem lesz már csend? Sosem lesz nyugalom? Sosem lesz béke? Szeretet? Mikor fogják az emberek szeretni egymást és nem bántani? Elhagyni, meghalni hagyják egymást. Meghalunk a fájdalomtól. És titkolnunk kell. A legnagyobb titkunk a fájdalom. És hogy meg kell halni.
És ezzel egyedül hagyjuk egymást. Úgy teszünk, mintha nem lenne vége. Évtizedekig vidámak vagyunk, van aki végig szomorú, de elgondolni mindazt, hogy jön egy pillanat, és mindennek vége. Azt hogyan lehet? A suhogás és zúgás még éjfélig tartott, a villamos már nem járt, a Hold sehol sem volt, az ég kékből feketére változott, a hegy sötéten szelte ketté a kinti világot. Az ágy már nem remegett. Csak a mentőautók szirénáztak reggelig.
6542
ritatothne - 2019. szeptember 04. 14:27:47

Kedves Rita!

Úgy gondolom, hogy nem csak arról van szó, amit Babu írt - nyilván maximálisan jó szándékkal - hogy az orvosok nem hatódnak meg, mert szerintem igenis vannak nagyon jó orvosok, akik komolyan veszik a hivatásuk és fontosak számukra a betegek, de nekik is szükségük van a pihenésre, kikapcsolódásra, hiszen nem csak egy beteg problémája, gondja, baja terheli és köti le a rendelési idejüket. Higgyél abban, hogy kedvel téged, ha ezt mondta! Mi se tudunk mindenkire figyelni, a szerzőtársaink műveit maradéktalanul olvasni, arra figyelmesen reagálni, pedig mi könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen nem gyógyítanunk kell, csak érdeklődni arról, hogy a másik mit hogyan él meg, egy-egy témáról miként gondolkodik.Olyan jó, hogy itt vagy, van egy közösséged, kapcsolatot tudsz teremteni az írótársakkal, megismerheted a gondolataikat, véleményüket az élet eseményeiről. Örülök, hogy távozásom követően ismét rád lelhettem.

Szeretettel: RitaRose

4962
Tasnadirita - 2019. június 18. 19:14:58

Köszönöm szépen Babu!Heart

5548
babumargareta - 2019. június 18. 18:47:07

Kedves Rita !
Szomorú eseményekkel kell szembenézni néha
a betegeknek .Az orvosok nem hatódnak meg ilyen fájdalmaktól,
mert nekik mindennapos bejelentés egy -egy beteg részéről.
Gratulálok szomorú soraidhoz szeretettel....Babu

4962
Tasnadirita - 2019. június 18. 17:51:52

Kedves Rózsa! Nagyon köszönöm! Heart

6482
rozsa koncz - 2019. június 18. 16:30:36

Kedves Rita!
Igen egy kicsit "meghalunk a fájdalomtól!" Könnyek között olvastam írásod amelyhez gratulálok! Rózsa.HeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.