Putterer Magdolna Léna: Országutak vándorai
1. rész

A felhőtlen égen láthatóak az ezüstösen csillogó csillagok, a Naprendszer bolygói, melyek a Földről szintén csillagoknak látszanak. A sok milliónyi apró fény, mint lámpás beragyogja az égboltot. A Hold sápadt fénye elterül országutakon, majd amikor a tél fagyos keze által készített jégpáncél tükrébe beletekint, ott akárcsak a fényözön pompázik. Az utak mellett elszórva strázsát álló lámpák kacsingatnak az arra imitt-amott elhaladóra. Éjszaka van. Ilyenkor emberek többsége alszik, de akadnak akik ilyenkor dolgoznak. A fuvarozók munkája, rendszerint ilyenkor kezdődik, így Moron, Meriellel együtt egy nyergesvontató pótkocsival, azaz kamionnal szintén útnak indulnak, hogy egy Nemzetközi Szállításokkal foglalkozó cég megbízását teljesítsék.

Az anyaországból kivezető út - ahogy eddig minden alkalommal -, problémamentesen zajlik.
A visszaút immáron nem ilyen egyszerű. Új problémával kell megküzdeniük ahogy mindenki másnak, ugyanis ez időtájt megjelennek a menekültek az utak szélén. A miattuk bevezetett szigorú, ám elhúzódó ellenőrzés megnehezíti munkájukat, akadályozza őket abban, időben az adott helyre érkezzenek az általuk szállított áruval.
Rémálommá, feszültséggel telivé válnak a mindennapjaik épp úgy, akárcsak a kamionos társaiké. A határhoz közeli utak szélén kisebb csoportokban sétálgatnak az u.n. " migránsok " akik nappal mosolyogva integetnek az arra haladó autósoknak, kedvesen köszöntik őket mindaddig amíg be nem sötétedik. A sötétség számukra a legjobb barát, hasonlóképpen, mint Vuknak a kis rókának, ha vadászni indulnak. Annyi különbséggel, ők nem "tásra" a vadkacsára vadásznak, sokkal inkább kamionokra amikre felmászhatnak annak reményében, hogy elviszi őket olyan országba ahol jobblétben , boldogabban élhetnek, egyáltalán életben maradhatnak.
Mivel vadászokká váltak, ahogy besötétedik, az utak melletti örvényekben, bokrokban megbújva lesben állnak.

Köztudott az ember, bármely ember, a származástól, bőrszíntől függetlenül, az életben maradásáért sok mindenre képes, midőn életét veszélyben érzi. Ez alól senki nem kivétel, aki emberből van. Ösztönösen támad, mint a vadállat, mivelhogy az ember a legnagyobb vadállat.
2015. évében járunk amikor még nincs agresszió a részükről, elvégre nem éri őket semmilyen atrocitás. Békések, kedvesek, nyugodtak, látják a reménysugarat fejük felett ami kitartóvá varázsolja őket. A megváltást a kamionokban látják, ami nagy kincs a számukra.

Moronék legfárasztóbb munkája abban a pillanatban megkezdődik amikor a határnál várakozó hosszú sorba beállva 21-27 órákat várakoznak a többi kamionos társaikkal együtt miközben több óra, napok elteltével "aprókat lépkedve" araszolva haladnak előre a határig. A várakozás, mialatt az idő szalad, a kamionos legnagyobb ellensége, így az övéké úgyszintén. Pluszban el kell viselniük a tűző napot, a 40 C fok fölé szaladó hőmérsékletet, az országutakból a fülkébe beáramló hőséget, ahol ilyenkor mit sem ér a légkondi amikor nem halad az autó. Fogytán a tartalék ivóvízkészlet, az élelem. A határ melletti bolt jóval odébb található. Órák, napok kérdése, azonban egyszer biztos sikerül odaérniük. Addig azonban muszáj beosztani különösen a létfontosságú ivóvizet, ha nem akarnak a nagy hőségben szomjúságtól szenvedni. Ebben az országban ugyanis a víz fertőzések miatt nem iható, csupán tisztálkodásra alkalmas. Ivóvizet boltokban palackozva árulnak, ami nem ártalmas az emberi szervezetre. Igen ám, de az országutak mellett nincs mindenütt bolt. Van, hogy előbb elfogy minden, mielőtt egyre rátalálni ezen az útszakaszon. Addig a has korog, száraz marad a torok.

Ilyen körülmények között nem csoda néhány percre elbóbiskolnak a kimerültségtől néhányan, mint Moron, aki amúgy nagyon szeret aludni. Szó szerint úgy tesz akár az a bizonyos nagy barna a medve aki a téli álmát alussza. Ahogy elalszik nem érzékel , nem hall a környezetéből semmit. A tolvaj egyaránt ellophatja a kamionnal együtt őt magát is. Amíg mormol, addig női társa figyel nehogy felmásszon valami idegen, eközben a sor elejét mustrálja, mert amikor az megmozdul, nekik szintén készen kell állniuk, haladniuk kell a sorral. Nincs mindenki ilyen jó helyzetben. Sokan vezetnek teljesen egyedül. Őket ilyen esetekkor a hátuk mögött álló társa figyel. Amikor látja elől mozdulás van, dudálással próbálja ébresztgetni az előtte álló kollégáját. Arra sem rest kiszálljon kocsijából, addig kopogjon ablakán amíg ő fel nem ébred, hogy együtt tudjanak haladni tovább. Besötétedéskor átengedésre várakozva a sofőr elbóbiskolása kellemetlenségeket tud okozni elsősorban önmagának. A menekültek mindezt gyorsan kihasználva észrevétlen felmásznak a pótkocsira, aminek a ponyváját kivágva az áruk között megbújnak. A körültekintő, lelkiismeretes sofőr minden esetben átvizsgálja indulás előtt kocsiját mielőtt a határhoz ér, amennyiben jót akar önmagának.
Plomba, ponyva sérülés észlelésekor értesíti az ottani hatóságokat akik megvizsgálják okát. Ilyenkor rendszerint idegen embereket találnak az árú között megbújva. Ekkor iratokat töltenek ki ami nem tart rövid ideig, visszatartja őt a továbbhaladásban. Ámbár késve érkezik a cége által megadott helyszínre, azonban még mindig jobban jár, mint mondjuk kollégája aki a következő, egy másik országhatárnál szembesül azzal, emberek bújtak meg az általa szállított áru között, ami ilyenkor köszönhető a lustaságnak, felületességnek. Mindenesetre az utóbbi kollégánál már embercsempészet miatt indul vizsgálat ami sokszor kettő hétig eltarthat, ha nem tovább. A vizsgálat befejeztéig a sofőr vendégszeretetet élvez fogvatartottként egy picike szobában ahol nincs más, csak egy asztal, pár szék.

Meriel, sajnos az utóbbi vezetői típust találta meg társként Moronban. Mellette megtapasztalhatta a kamionozás másik oldalát, például azt, miben van része azon személynek akit embercsempészet gyanújával állítanak elő egy idegen országban.

A hosszú sorban várakozást megunva beálltak a határhoz közeli őrzött parkolóban ahol rájuk esteledett. Moron ágyába gurulva azon nyomban elaludt az alsó ágyon. Kísérőjének a felső ágy jutott. Megszokta ilyenkor az ő munkájának nincs vége. Figyelt mindenre, minden zajra szokásához híven mialatt hallgatni volt kénytelen társa iszonyú hangos, már-már elviselhetetlen erős horkolását mely mi tagadás, idegesítette rendesen. Rövidesen lövés dördült el a közelükben. Meriel biztos volt abban mivel valamikor vadászni járt, ez a hang egy puskából leadott lövés hangja, véletlenül sem más. Keltegette társát mivel tisztában volt azzal, egy parkolóban leadott lövés okkal történik, soha nem ok nélkül.

- Ébredj! Lövést hallottam! Valami baj van! Lehet a közelben vannak a menekültek - szólt le többször társának a felső ágyról miközben kezével lenyúlva simogatva próbálta őt felébreszteni kisebb-nagyobb sikerrel mire társa felébredt.
- Dehogy lövés. Valakinek kidurrant a gumija - felelte ő fittyet hányva mindenre.
- Ne nézz hülyének! Felismerem a lövés hangját.Valamikor vadászni jártam. Ez puskából leadott lövés nem pedig kidurrant autógumi hangja.
- Őrző parkolóban vagyunk. Itt nem lőnek.
- Ebben az országban amikor baj van lőnek és mert őrző parkolóban állunk amit őriznek, gondolhatod szintén lőnek minket védve. Tehát baj van, ember! Menekültek vannak a közelben mivel ijesztő lövést adtak le, hogy őket elriasszák. Gondolom én így történt mindez.

Meriel alig mondta ki, ismét lövés dördült el egymás után többször amit már egyre közelebbről lehetett hallani.

- Szerinted ez autógumi? - kérdezte nevetve, majd folytatta. - Azt tudnám miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen emberrel összezárva egy ilyen pici helyre beszorítva? Legalább emelkedj már fől. Nézz ki az ablakon, ha erre megkérhetnélek.

Moron nagy termetes testével kigurult ágyából. Az álmosságtól félig kábultan elhúzta a kabin ablakának függönyét amin bágyadtságtól dülledt szemeivel kitekintett :

- Tényleg lövés volt. Puskával a kezében jár itt valaki - jegyezte meg meglepődve.
- Ne hülyéskedj ! Tényleg puskával a kezében jár valaki? Én pedig szentül meg vagyok róla győződve az nem puska amit láttál, inkább autógumi ami kidurrant - válaszolta hangosan kacagva míg még megjegyezte. - Ezt nem hiszem el! Ilyen ember nincs több, esetleg a mesében!

Ezen szavakat Moron nem hallotta mivel visszafeküdt ágyába, majd azon nyomban elaludt, mint az a bizonyos nagy barna medve aki a téli álmát alussza. Hol érdekelték őt a történések amikor ágy van a közelben, aludni lehet? Már-már majdnem elbóbiskolt ő maga is amikor furcsán megmozdult a szerelvény. Másként, mint mikor a szél mozgatja. A mozgásból érezni lehetett valaki jár a pót ponyváján akinek a lépései a fülkefelé tartanak. Ő ágyában hanyatt fekve figyelt, mígnem a kabin kicsiny felső ablakában meglátott hasán fekve egy fiatal szír férfi fejet aki különös formájú sapkát viselt, valami olyasmit, mint a régi időkben a törökök. Nézte Meriel orcáját, aki mozdulatlanul feküdt, levegőt alig mert venni ez idő alatt, majd szép lassan kissé szégyenlősen a takaróját nyakáig felhúzta. Így nézték egymást rövid ideig, majd eltűnt a fiú úgy, ahogy érkezett. Ahogy a ponyván lépkedett, lábai alatt a szerelvény nehézkesen ide-oda billegett.
Eleinte azt hitte álmodik. Amint magához tért, keltegette társát:

- Ébredj fel légyszíves. Felmásztak. Láttam ott fenn az ablakban az illetőt. A vér meghűlt bennem úgy megijedtem.
- Dehogy másztak. Hallucinálsz már megint. Teljesen meg vagy hülyülve. Hagyjál végre aludni. Ez csak a szél - válaszolta Moron ingerülten.

- A szél nem így mozgatja a kocsit. Ráadásul láttam őt. Menjünk ki mielőtt felvágják a ponyvát.
- Nincs fenn senki. Nem láttál senkit. Bediliztél ennyi az egész.
- Mondom felmásztak. Hogy lehetsz ilyen lusta? Addig menjünk ki ellenőrizni amíg a parkolóban vagyunk.
- Eszem ágában nincs felkelni. A határnál megnézem, de tudom hülyeséget beszélsz.Te találtad ki ezt az egészet. Hogy lehetsz ennyire gonosz, rosszindulatú?
- Ahogy gondolod. Legyen úgy ahogy akarod. Meglátod megint nekem van igazam épp úgy, mint mikor felfeszítették a kamion ajtaját aminek hatására felkapcsolódott a lámpa. Szóltam kattanást hallottam felszakították az ajtót, fényben úszott a kabin, ennek ellenére nem hittél nekem. Amikor kialudtad magad addigra furcsamód eltűnt a pénz, az új parfümöm, a táskám, minden amit elértek. Megint bebizonyosodik az igazam, biztos lehetsz abban ezt nem úszod meg - felelte Meriel sértődötten.

Mivel tudta amit elmondott az nem kitaláció hanem maga a valóság, nyugtalanság gyötörte ami miatt képtelen volt az alvásra. A fiú arcát maga előtt látva egyfolytában forgolódott, míg társa mély álomba merült pár órára.

2019. június 3.

/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.