Fleiszig Rózsa: Bakancslista: Negyedik történet: GONDOLATOK A BAKANCSLISTÁRÓL (2019. július)
Nem igazán éreztem késztetést, hogy erről a témáról írjak, de valami mégis arra ösztönzött,
tegyem meg, és a bennem bujkáló információnak engedjek szabad utat.
Valamikor, gyermekkoromban nem igen volt ismert, elterjedt ez a fogalom.
Ha, valaki mégis szóba hozta volna valamiképp, biztos nem jut eszembe semmi. Kicsit elgondolkozva - talán a bakancsról: a télapó havat taposó lábbelije, és a számára írandó: kívánság lista képe tolakodott volna agyamba. Mindnyájan tudjuk, nem erről van szó. Ma, már világos előttem is, hogy mi a valós jelentése.
Azóta sokat hallottam róla, sőt még nagy mozi- filmen is meg lett örökítve, igen ismert, híres színészek szereplésével. Bevallom, megérintett a történet.
Ismerőseim közül egyesek büszkén, mások pironkodva vallják be, hogy ők is készítettek ilyet. Én, még nem írtam meg - valahogy nem éreztem hiányát. Nem mintha mindig, minden óhajom teljesült volna az elmúlt évek során, de ez idáig kissé bohókásnak, gyerekesnek, mondhatni furcsának tartottam. Összeírjam, mit szeretnék még tenni, elérni a jövőben? Az ember oly sok mindent elhatároz, tervezget, a sors pedig egyetlen, kemény vonallal keresztülhúzza, megsemmisíti számítását. Van erre nekem szükségem? Mi ez valójában? Furcsa, izgalmas játék, vagy lelkünk utolsó, próbára tevő cselekedete, fennen fitogtatva, hogy ezt még megteszem, erre még képes vagyok! És, ha nem? Na, mindegy. Kár ezen előre rágódni, önérzetem noszogatására végre összeáll a lista. Nem túl hosszú, és erőltetettnek is éreztem - összegyűrtem, és egy célzott mozdulattal a papírkosárba kötött ki az átkozott galacsin.
Azóta is töprengek - ha meg is írom, lesz elég időm, és erőm a megvalósításához? Fogalmam sincs,
de félek, hogy aligha. Ilyen téren nem sok a hitem. Aztán megint nekifogok a körmölésnek.
70 éven túl nem sok értelme van illúziókba ringatni magamat. Úgy és azokat kell megírnom, elkészíteni, hogy elérhető, reális legyen. Hiába vannak régi, be nem teljesült álmaim, a koromat, és egyéb gátló tényezőket, a lehetőség határait mindenképp számításba kell venni.
Van ugyan egy mesés, csalogató jutalom, mégsem az aranyhalnak, vagy a jóságos tündérnek kell bizonyítani, megtörténtté varázsolni a leírtakat, hanem nekem! A sors rögös útjain végig
törtető, hol elkeseredett, hol szerencsés, néha boldog kisembernek, aki azonban már nem a régi! Hogy is lehetne az, több mint 25000 leélt nap, hol borús, hol napfényes, de mindenképp lelket-testet próbára tevő terhe alatt?
Az élet nagy színész, hol ilyen - hol olyan. Számolni kell azzal, hogy ha megunja az örökös , néha unalmassá váló próbálgatást, szereplést, és mikor már a taps sem lelkesíti, akkor lelép a hírnevet, örömöt jelentő, megkopott, egy életen át oly kedves deszkákról.
Elfáradunk, megpihenünk, tovább megyünk. Csak később vesszük észre, hogy valahol menet közben elhamvad, kialszik a forró lobogás. A vágyak, gyorsan elillanó, erőtlen álommá szelídülnek, s nem akarunk már fel, messzire, a felhők fölé röpülni, vagy a tenger széles, hullámokkal tűzdelt hátán hajózni újabb országok, szépségek felé. Nem kell a pomádé, az értéktelen hívságok.
Csak a nyugalom, a békesség, és a szeretet, amit mindvégig áhítunk - legalábbis, a hozzám hasonló szerényebb fajta lakói a földnek.
Ebből mennyi valósul meg, nem sokban múlik rajtunk - idős korban pláne nem. Kifogynak az ifjúságunkból megmaradó, rejtett tartalékok, és gyakori lesz az üzemzavar.
Ezek a töprengések, ahhoz vezettek, hogy a szűziesen várakozó, fehér papír csúfolódva tükrözte vissza szegényes csupaszságát, a sok gondolkozás ellenére sem tudott megtelni cifra betűkkel.
Nem akartam teljes kudarcot, ezért a végén csak ráfirkantottam, első és egyetlen kívánságom:
1.SZERETNÉK SZERETETBEN ÉLNI, ÉS SZERETETBEN TÁVOZNI ERRŐL A VILÁGRÓL!
Nem tagadom, hisz magam is tisztába vagyok vele, hogy ez nem igazi bakancslista, de nekem
minden igyekezetem ellenére ennyire tellett.
Valahol, a lelkem mélyén érzem, ez a kívánság mindent magába foglal, amire egész életemben vágytam - talán több bakancs is megtelne vele.

Eger, 2019. június 18.
6542
ritatothne - 2019. augusztus 20. 10:19:40

Kedves Rózsa!

Bevallom, nehezen szántam rá magam ennek az írásnak az elolvasására. Miért? Épp azért, amiket bevezető soraidban leírtál. Divatos téma lett, ezért már élből ódzkodtam ellene, viszont megdöbbentettek a soraid. Abszolút hoztad az én gondolataim a témával kapcsolatban. Ennyit szeretnék én is, amennyit Te és ez nem kevés, sőt mondhatni, hogy bőségesen elég.
Köszönöm, hogy megírtad a bakancslistám.

Szeretettel: RitaRose

5548
babumargareta - 2019. augusztus 10. 21:37:43

Draga Rozsika !In Love
Nekem sok almom lenne amit bakancslistara tennek!
Igy nem is fogtam neki,bar engem is kerulgetett a
vagy -hadd irjam le en is ezt a listat .
Utana meggondoltam magam ,mert ez olyan alombeli dolog ami sosem teljesedik ,vagy ha teljesedne talan nem ernem meg !
Gratulálok a nagyon szepen megirt kivansaglistadhoz !
Mely emberi erzessel igyekezted potolni azt, ami hianyzik!
Olellek sok szeretettel.....BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.