Bakonyi Ervin: Fák hűvösében
Családommal egy ismerősünket látogattuk meg egy svábhegyi otthonban. Betegségével nem akarta gyerekeik életét még nehezebbé tenni. Önként vállalta száműzetését. Innen viszik kemo kezelésre. Csúcs meleg van. Csak úgy izzik a levegő. Kiültünk a kertbe rattan fotelekbe és élveztük a virágok illatát. A sziklakert csobogását, a természet megannyi kedves és andalító hangját, apró rezzenéseit. Témát többször váltottam, mert Marika vissza-visszakanyarodott állapotjának ecseteléséhez. (Tudom, hogy nehéz, fájó és messze él családjától (Heves), de jobb, ha olyan hall tőlünk, ami kiemeli bánatos óráiból. Legalább addig, amíg itt vagyunk mellette). Mielőtt elbúcsúztunk volna, arra lettem figyelmes, hogy háta megett apró dolgok potyogtak egymás után a fűszálak közé. Felnéztem a fára. Mókus volt. Ült az ágon, s egy éretlen barackot forgatott karmaival. Kis darabokat harapdált, s menten ki is köpte. Amikor előbukkant a csupasz magház, szájával összefogta és ágról ágra ugrándozva elvitte arra a helyre, ahol a többi is sorsát várta. Úgy tűnik, már előre tartalékol télre. (Nem hasonlatos az emberre. Némelyikünk addig viháncol, amíg tart belőle). Két perc elteltével ismét megjelent, leült és máris forgatta, köpdöste a barackfalatokat. Ültem s néztük meghatottan, ahogy az a kis barnaság, - Misi mókus - milyen megszállottan tesz-vesz, amíg a környezetében a világ percről percre mást mutat és forog az idő utolérhetetlen kerekével.
6266
Katinkakata - 2019. július 13. 22:15:13

Kedves Ervin!

Gratulálok kedves történetedhez. Misi mókus okosabb némelyik embertársunknál. Tudja, hogy télre raktározni kell az élelmet, de a kis éretlen barackokat egy kicsit sajnálom. SzeretettelSmileKata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.