kevelinkiss: Bizonytalanság 3. rész
Szombat reggel általában csendes szokott lenni nem jár annyi kocsi az utcában, busz is alig. Szeretem a csendet. Valaki viszont most ütemesen sikoltozik. Ki lehet? Egy biztos nem én vagyok, arról csak tudnék, vagy nem, most nem inkább hallgatok. Elvégre ez egy csendes bérház, alkalmazkodni kell és a férjem nincs is itthon, nincs rá okom. Szegény unokám fekszik mellettem, állandóan simogat, én vagyok neki a mindene. Hiába mondom neki már többször elmondtam, ne simogass, nem szeretem, ha simogatnak, nem tudja megállni. Már mással kéne lennie hisz már.,,23 éves, de csalódott, elhagyta a szerelme, otthonról elküldték, és én vagyok neki a mentsvár. Nem is olyan rossz velem, hisz mindent megkap. Egy kilós volt, mikor először megdajkáltam. És most már fél fejjel magasabb nálam és kétszer annyit eszik, kétszer annyit alszik. Alig tudom felébreszteni. Pedig ma megint mehetünk a francba történelem könyvet venni
Megígértem neki hogy elmegyek vele. Persze előtte piacra is kell mennem. Sok dolgom van. Sorolhatnám de miért azzal nem lesz könnyebb. Senki nem csinálja meg helyettem.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.