Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Egy lány a sok közül
Hat egész perce volt még, hogy eldöntse, akarja, vagy sem. Hat perc, egy örökkévalóság. Döntenie kell, mindenki csak rá vár. A zenekar húzza már odakint a talpalávalót, a vendégek kedélyesen csevegnek. Józsi bácsi táncra is perdült. No, persze, kicsit beszívott már, de ő így imádja, amikor elengedi magát. Nem törődik semmivel és senkivel, időnkét jól meghúzza a demizsont. Minek pohárba önteni, csak kilötyögne, nem igaz? Huncut szemei vannak az öregnek, valamikor nagy szoknyavadász lehetett. Terka néni halála óta többet iszik a kelleténél, nem igazán ismeri a mértéket, tudatosan rombolja magát.
- Minden mindegy lyányom! Nekem már minden mindegy! - ezt szokta hajtogatni, amikor már jócskán felöntött a garatra. Haza szokta kísérni, mert nagyon féltette, még valahol összetöri magát ez a kedves vén mókus!
Szerette, mert ha józan volt, ő volt az egyetlen, akivel őszintén tudott beszélgetni.

Tegnap késő este, a nagy esemény előtt is nála volt.
- Iszol egy kortyot Lona? - meg sem várta a választ, már töltött is.
- Ez most nagyon jól fog esni Józsi bá', nem utasítom vissza! - mosolygott, de szeme sarkában ott csillogott egy könnycsepp.
- Utálom, hogy gazdagok a szüleim, utálom a fényűzést, utálom a sznob barátaikat, és előre utálom a holnapot! - egy szuszra jöttek ki a szavak.
- És mit utálsz még kincsem?
- Magamat! - és már zokogott, rázkódott a teste.
- Nem akarok apa és anya árnyékában élni, rám telepszenek, úgy érzem megfulladok.... Nem kell a pénzük, a befolyásuk, előre hányok ettől az egész megjátszott mű ünnepléstől. Egy akarok lenni a sok közül! Ugyanolyan cserfes, szerethető, néha durcás, néha pimasz, egészséges szemléletű fiatal nő!
- De hiszen az vagy! Ej, a kutyafáját, ne ríj már! Ki hallott még ilyet? Sajnos nem áll módomban igazolni mekkora hátrány a gazdagság, tapasztalat hiányában ebben a témában nem tudok nyilatkozni!
Az öregúr papír zsebkendőt vett elő a fiókból, megtörölgette arcát, gyönyörű kék szemeit, de már mind a ketten hangos nevetésben törtek ki.
- Meg tudok állni a saját lábamon! Minden fillérért meg akarok küzdeni! Érti Józsi bácsi?!
- Értem, értem. Miben segíthetek? Menekülni szándékozol?
- Igen, azt hiszem így lesz!

Már csak három perc és robban a ribizli, ahogy drága nagymamija mondta azelőtt, ha nagy balhé lógott a levegőben. Józsi bácsi megbeszélésük szerint lelépett. A doktorrá avatás délelőtt megtörtént. Meleg kézfogások, cuppanós, rúzsos puszik, bájolgás ezerrel. Anyja a lelkére kötötte, hogy azt a koktélruhát vegye fel, amit a múlt héten kétszázezerért csináltatott. Bezárkózott a szobájába, lófarokba fogta hosszú szőke haját, felvette kedvenc farmer nadrágját, és egy ujjatlan könnyű kis nyári felsőt. Tökéletesnek és szabadnak érezte magát.
A négy lépcsőfok örökkévalóságnak tűnt, minden szem rászegeződött. A hatalmas udvaron ott állt az ajándék is, mi tagadás gyönyörű, csodás autó, legalább hatmillióba kerülhetett, mégsem tudott meghatódni.
Még egy perc.... és pöfögve, hörögve, de a kapu elé gurult Józsi bá' harminc éves Trabantja. Persze, hogy nem ő vezetett, a fia, Zsolti ült a volán mögött. Józsi papa izgalmában már azt sem tudta hol van, és a megfelelő mennyiségű rizling is megtette jótékony hatását.
- Na, ezeket a népeket biztos, hogy nem engedjük be! - szólt határozottan, ellentmondást nem tűrően Lona apja. Lesújtó pillantást vetett a kocsiban ülőkre.
- Nem is kell! Majd én megyek ki! További jó mulatást!
A lány kipirulva, öröm mámorban úszva szinte feltépte a kocsi ajtaját. Bepréselte magát a hátsó ülésre, és onnan integetett a megdöbbent úri társaságnak.
Apja kezét morzsolgatva csak ennyit mormogott magában:
- Nem értem, mindent megadtunk neki!

Budapest, 2019. augusztus 5.
4932
liliom54 - 2019. augusztus 07. 22:09:50

Drága Icukám!

Tanulságos, csodálatos emberi érzelmeket feltáró, szépen megírt novellád, akár igaz történet is lehetne.
Nagyon átjött az üzenete....

Szívből gratulálok!

Ági

524
BogIcu - 2019. augusztus 07. 16:11:25

Kedves Szabolcs!

Jól mondod!Smile Szeretet és egymásra figyelés nélkül még a pénznek sincs értéke. Csak elsivárosodik a lélek.

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál. Nagyon örültem hozzászólásodnak.
Szeretettel: Icu

524
BogIcu - 2019. augusztus 07. 16:06:54

Drága Klárim!

Abszolút egyetértek! Talpraesett nő ez a Lona, és azt hiszem, meg is állta a helyét az életben.
Hálás szívvel köszönöm, hogy olvastál. Nagyon örülök, ha tetszett kis írásom.

Szeretettel ölellek: IcuRose

2720
bigeszab - 2019. augusztus 07. 11:57:20

"... mindent megadtunk neki!" - mondja döbbenten az apa.
Csak ráfigyelést, szeretetet nem - mondom én!
Nagyszerű írásodhoz szeretettel gratulálok, kedves Icu!
Üdv. Szabolcs

6081
varonklari - 2019. augusztus 07. 10:56:12

Drága Icám! Nagyon jó témát választottál! Lona az a kivételes személy, akinek van "lelke", vannak céljai, nem utulsó sorban önálló akarata. Remek gondolatmenettel megírt történetedhez szeretettel gratulálok, ölellek: KláriHeart

524
BogIcu - 2019. augusztus 07. 05:18:52

Kedves Magdika!

Nem minden ám a fényűzés, a gazdagság, a rongyrázás. Van, akinek ez nem elég, sőt egyenesen taszító. Ezt szerettem volna kifejezni Lona történetében.

Nagyon köszönöm, hogy olvastad írásomat.
Szeretettel: IcuRose

6191
Magdolna43 - 2019. augusztus 06. 18:41:32

Kedves Icu!
Van helyzet amikor a minden, nagyon kevés, mert megfosztja az önálóságtól a felnőtt gyereket, kiszolgáltatottnak érzi magát, nem lehet önálló, amig a szülő, igaz jó szándékkal mindent megold helyette.
Szeretettel gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.