Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Betegség
Pénteken elmentem a körzetihez, mert a főnökség azt mondta, ne szabit vegyek ki, hanem betegállományba menjek. Mert szerdán már dolgoztam. Éjjelente úgy éreztem, meghalok, ilyen testi rosszullétem volt, a karom, a lábam furcsán bizsergett, vagy hasonlóan, a mell felett is egy ilyen érzésem volt, gyengeség féle, ilyet eddig nem éreztem, felkelni is nehéz volt, tántorogtam, majdnem elestem. Egy hétig volt ez éjszaka. A kőrzetinek próbáltam ezt mondani, nem tudtam szavakkal, ezért azt mondta, beutal kórházba, vagy mentőt hív. Aláíratta, hogy visszautasítom. Hogyan is értené...
Előttem egy nagy fehérség, lábam alatt egy szakadék. Az út, amin megyek, csak mögöttem út, előttem csak a szakadék van. Lépkedek előre, és úgy kirajzolódik az út. Ez libeg, táncol, fel, le mozog, ezért gyakran elcsúszom. Keskeny, és folyton mennem kell, nem tudom hová, előttem nincs semmi. Az idő, amiben megyek. Nem vagyok egymagam, az emberek ugyanúgy haladnak, nem értem, ők miért, hova, minek. Napontaezért ébredek, s ha elindulok, mennem kell, minden nap másokat látok haladni. Ezek ijesztő élmények, félek az emberektől, minden napon azokól, akik épp együtt vannak velem az időben. Éjszaka összekeveredve újra álmodom a nappali dolgokat, embereket. Mindezt szenvtelen közönnyel, csak nézem, az utat, a fehér ködöt, a mélységet, a káoszt mindebben, mert egy képpé, egy okká, értelemmé összerakni nem tudom. Az idő, amit értek, előre haladok benne.
Ebben a zagyva érzésben segít, tart össze lelkileg az, hogy biztosan tudom, milyen kapaszkodóim vannak. Érzem, hogy ha valami változik, összeomlik a kép. A világom felborul, ez a bizonytalan, veszélyes út kicsúszik alólam, és elkezdek a semmiben lebegni. Megáll az idő, nincs kapaszkodás, elkezdek zuhanni. Semmi sem segít, egyre nő a félelem, elviselhetetlen zavaros érzések lesznek, szétesik bennem a tudás, már nem értem, mi történik. Lebegek, és megszűnik a létezés, a szél dobál, vagy egy tenger hullámai. Megfulladok, vagy lezuhanok, ha nincs ami megtart.
Minden, amit értettem, amiben hittem, bíztam, egyszerre nincs, megszűnt, még ha tudni lehet, hogy lesz olyan, hogy eljöhet újra, pontosan tudni lehet, mikor, nekem akkor is, addig is ez az új, út nélküli, kilátás nélküli, zuhanás, fulladás a valóság. Minden éjjel után erre ébredek, kilépek a semmilyen létbe, az emberek minden irányban haladnak, forgok jobbra, balra, fellöknek, ijedten keresem az irányt, de tudom, az nincs, idő sincs, csak a félelem. És körbevesz a fehér köd, a semmi, felettem, alattam, jobbra és balra a mélység, szakadék, amerre löknek, arra esek. Ha elestem, úgy maradok.
Ijesztő arcok néznek rám, nem értenek, nem szeretnek, nem segítenek. Nevetnek rajtam, gúnyosan, vagy szánakozva, vagy csak elfordulnak, kikerülnek, undorral, vagy félve. Minden koldus, hajléktalan kapaszkodót jelent, kis időre utat, egy röpke beszélgetés, vagy ha pénzt adok neki. Aztán otthagyva őt, nincs semmi újra.
Ezt érzem most, egy ideje,vagy talán egész életemben. Nincs idő, nincs jövő, csak a mérhetetlen kín és szenvedés, gyötrődés és szorongás, félelem. A nemlétező út végén a halálom. Egészen közel, ott vár már születésemtől, lesben, kéjes örömmel át akar ölelni, megfojtani, elnyelni, megsemmisíteni. Mi a halál? Ki vár rám ilyen nagyon? S ha nem is éltem, csak szenvedtem, meg tudok-e halni? A halálból megszületni.
4962
Tasnadirita - 2019. augusztus 17. 21:45:05

Drága Ritám! Aranyos vagy, puszi

6542
ritatothne - 2019. augusztus 17. 18:25:48

Kedves Rita!

Azt gondolom, hogy jó, hogy ki tudod írni az érzéseid. Mi, akik Veled együtt itt vagyunk, szintén közölni akarunk valamit és örülünk annak, ha vevő van a mondani valónkra.

Szeretettel: RitaRose

4962
Tasnadirita - 2019. augusztus 06. 14:23:51

Drága Viola! Köszönöm szépen!Heart

277
farkas viola - 2019. augusztus 06. 13:23:54

Kedves Rita!
Egyszerűen fantasztikus, amit leírtál. Ezt megérteni csak az tudja, aki már átment hasonló érzéseken. Egy biztos,: Te nagyon távol lehettél a Földtől.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.