Vilhelem Margareta: Balázsné erkölcse --2. része -utolsó
- Legyen nyugodt, Balázsné lelkem -mondta Siklódy könnyedén ,bár a murija közepesnek ígérkezett. Csorba Feri elhozta a hegedűjét, Mezei okarínát hozott s úgy látszott ,hogy este akar megtanulni játszani rajta. Balla hallgatagon nyakalta a bort, Péterffy minduntalan szavalni akart. Leintették. Végül Kovács Elemér törte meg a jeget. Trágár históriát kezdett mesélni, amit mindnyájan lélegzet visszafojtva hallgattak. Siklódy kipirulva forgolódott. Körözött liptóit készített , sonkát és szalámit és ragyogó arccal gyönyörködött barátai étvágyában. Töltött, palackokat dugaszolt,s a hordót csak ő kezelte. Cigarettát és szivart osztogatott. Lassan füstbe borult az ebédlő. Beszélgettek, tréfálkoztak és ittak. Aztán csak ittak. Csorba Feri hegedült. A társaság énekelt. Majd már nem is énekelt, csak üvöltött. Valaki eltört egy poharat. Hamarosan követője akadt a porul járt pohárnak. Végül megengedték Péterffynek, hogy szavaljon.- Ady szavalt.
- Hangosan deklamált, itt-ott ordított, fenyegetőzött. A hangja reszketett, összeráncolta a homlokát, arcába húzta a haját. Fenséges és félelmetes akart lenni, nevetségessé vált. De sok-sok liter bor és sör fogyott már el. A vendégek ellágyultak. Búsulni kezdtek. Pénzes Lajos , aki eddig némán ivott, csuklani kezdett s egyszeribe elborította a turáni bánat. Kovács melléje szegődött és tragikus szisszenéssel borult barátja nyakába. Nagy dolog a férfi bánat, suttogta eszméletlenül. Megrendülve siratták maguk sorsát. Balla is csuklani kezdett. Rossz jelnek vette s az előszoba felé vette útját, Bányai utána eredt. Közben felfedezték a cselédszobát. A két lány visítva zárta magára az ajtót. Bányai zörgetett, Balla segített neki káromkodni. A megszeppent falusi fruskák elbarikádozták belülről az ajtót. Aztán testületileg az erkélyre vonultak.
Egy-egy békésen ballagó bácsinak trágár dolgokat kiáltottak. Ha replikázott az ismeretlen, jaj volt neki. Különösen akkor jöttek formába, ha az ismeretlen éjjeli vándor nővel a karján igyekezett haza. Ilyenkor hívták az asszonyt, hogy jöjjön fel hozzájuk. Irtózatosan röhögtek. Hajnal felé emberükre akadtak. Tömör ideges ember ment el ház előtt a feleségével. Bányai megtette csúnya ajánlatát. A férfi megállott.
- Gyere le, öcsém magad
- öcséd a ló, - szólt közbe Bányai. És lement az utcára. Az ismeretlen bevárta. Könnyed mozdulattal dobta oda kabátját az asszonynak. Megütötte Bányait aki elesett. Felkelt, ütni akart. Ismét kapott egyet. Elesett. Nyögött.
Akkor már hárman mentek segítségül. Az ismeretlen dobálózott velük. Játszva verte meg mind a hármat. Aztán ámulva kérdezte:
- Hogyan, hát az urak nem is tudták, hogy holnap megkezdi előadását a Lengyel -cirkusz. Endrődi vagyok-a cirkusz birkózója ! Jó viccnek vették, hogy kevésbé kelljen szégyellniük magukat. De Endrődinek fel kellett menni, meg kellett inni velük egy pohár bort. A nővel nem is törődtek. Koccintottak, pertut ittak. Aztán összerugdalva tették a részeg Endrődit a küszöbre. Ki-ki elernyedt. A nap erősen sütött. Lehúzták a függönyt, majd becsukták az ajtót. A fiúk szerteszét dőltek. Pamlagra, fotelbe, szőnyegre. Hamarosan egyetlen részeg horkolás volt az egész ebédlő. Csengettek. Siklódy ásítva nyitott ajtót. Balázsné állt a küszöbön.
- Hány óra - kérdezte tőle.
- A hordóm - hebegte Balázsné és fürkészve kereste Siklódy arcán a tragikus hír előjeleit.
- Szétrepedt , ugye, szétrepedt ?
-A hordója miatt nincs mit aggódnia. Jöjjön, odaadom. Bevezette Balázsnét az ebédlőbe. Balázsné járt már a Siklódyek ebédlőjében. Mikor első ízben jött el megvizsgáltatni a fogát, nem volt már szék a várószobában. A doktor nem nézhette az álló pácienst, bevezette az ebédlőbe, ahol egy bőrszék szélére ült le. Itt aztán gyönyörködhetett kedvére a szőnyegekben, a vitrinben, a nagy kredencben. Micsoda finomság, micsoda pompa. A falon lévő festmények nem voltak ugyan ínyére, de az aranyos rámák tiszteletet keltettek benne. Hiába, az úr mindig úr. De most halványan tántorodott vissza a küszöbről. A déli nap teljes erővel ostromolta meg a függönyöket, a szoba sárga volt, minden vonalat ki lehetett venni. A szélrózsa minden irányában elnyúlt alvókat, a szőnyegbe taposott hamut, az asztalon bűzlő ételmaradékokat, az abrosz borpecsétes és szivarhamus felületét, az összetört poharakat, a maszatos metszett kristályokat, melyekben a reggel felé elfogyasztott konyak sárga foltjai terjedtek ujjlenyomatos ábrákban. Mindez tele volt szórva levetett nyakkendőkkel és sálakkal. Ami legjobban meglepte Balázsnét a szobában lévők ismerős arca volt. Mikor meggyőződött arról, hogy itt kollégiumi diákok mulattak, éktelen haragra gerjedt. Csípőre tette a kezét s mintha a sajátját védné, kiabálni kezdett.
-Úristen- Mivé tették ezeket a drága bútorokat. Pocsékká tettek mindent. Ez már ordenáré dolog. Szégyelljék magukat. Ahelyett, hogy tanulnának. Körülnézett s mikor a kredenc sarkán észrevette a hordóját szerelmesen vette magához. Kissé megenyhült. Csak Siklódyt fedte tovább fejcsóválva. Mit fog ehhez szólni a kedves bátyja? És a kedves sógornője? Balla felemelte fejét a hangos szóra, ásított s ahogy a félhomályban kivette a női figurát éppen valami illetlenséget akart mondani, mikor két éles pof csattanására lett figyelmes-" Balázsné pofozna?" elmélkedett egy pillanatig. Felugrott, de ijedten vágta magát haptákba. Siklódy sógornőjét látta a szobában.
- Legénymuri az én házamban? Gyönyörű úrfi. Poharakat törünk, aztán elterülünk a padlón, mint a disznók? Részegen? Mi? Meg aztán utcalányt is cipeltek fel. Ilyen ronda teremtést?
- Rángatta a sógora gallérját.
Balázsné dadogott:
- De nagyságos asszony kérem. Én csak .. .
- Fogja be a száját és hordja el magát - förmedt rá Siklódyné az éjszakai vendégek feltápászkodtak. Zavartan kapkodtak sál, nyakkendő után. A nehéz éjjel még a szemükben súlyosodott. Csak lassan vették ki, hogy miről van szó. Balázsné kiáltozott.
- Kikérem magamnak ezt a hangot. Én tisztességes asszony vagyok...
-Könnyű ezt mondani. Kifelé!...
-De már megengedjen, ez mégis csak sok.- dr Siklódy szólni akart, de már nem volt rá idő. A sógorasszony a Balázsné haját ráncigálta továbbra is.
- Ki a házamból, cafat! A házmesterné tiltakozni próbált. Kicsit ellenkezett. A háziasszony teljes erejéből ugrott neki. Ütötte-verte, ahol érte. Dulakodás közben a hordó is megrepedt . Úgy vitte haza szegény asszony a hordót mintha mi sem történt volna. Csak otthon eszmélt rá a nagy szégyenre és a borzasztó kárra. Másnap új hordót vettek neki a fiúk de már nem a régi volt.Siklódy is kérlelte, hogy ne haragudjon. Hiába. Olyan hordót nem csinálnak Meg aztán a becsületét sem adja vissza senki. Mindkettő hétpróbás háború előtti márka.
Balázsné belebetegedett szégyenében és bánatában.
Soha nem tudta elfelejteni ,hogy utcalánynak nézte dr.Siklódy-né.
Vége
6542
ritatothne - 2019. augusztus 21. 17:32:48

Kedves Babu!

A szavainkkal ölni tudunk és ezt a fegyvert gyakorta használjuk is.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.