Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Vilhelem Margareta: Aranyom------[2 részes]---1része.
Nagybátyám-: dr Fakesch András-Bandi az - orvos annak idején gyakran mondogatta nénémnek:
- hogy ha majd megvénülnek, a Nyárád mellett vesznek házat,ott fognak megtelepedni.
Ott hűs a fenyves, juhok nyakán a kolomp édesdeden muzsikál s a napi költség ételre, ruhára kitelik majd a nyugdíjukból .A zene volt a fontos ! Nagybátyám csodásan hegedült , festett ,művész lélek volt.
Nagynéném-Klárika - ráhagyta, hogy "jó-jó- hál Istennek van még idő" és Nagybátyám megelégedetten fütyörészett Ez a fütyörészés volt a szokása , no meg a festegetés bármiről..Már elképzelte a kis házikót is két vendégszobával is a család számára, le is rajzolta ,el is tervezte.
Pedig már nagy része a gyerekeinek másfelé költöztek. De valahogy tartozott ezzel az álommal dédapjának, az ácsnak ,akik Németországból kerültek Erdélybe, egy grófi családhoz.
András bácsi-Bandi- keresztnevével több nemzedék nevét viselte De a keresztnév maradt négy nemzedéken át -Andrásnak és a név Fakesch híres lett később a Bocskai -téren Nyárádszeredában.
Aki idegen bekerült ide s hallotta, hogy ez a szászok uradalma persze, azonnal tovább léptek.
Próbálkoztak más orvosok is megtelepedni a fő útra -a Bocskai téren senki nem élte túl anyagilag.
Nem volt sikeres választásuk .Nagybátyámat senki nem haladta túl semmiféle téren.
A belváros gyorsan növekvő bérházaiból s az újabb kertváros részekből a lakók kissé gyanakodva, mosolyogva, szinte irigyen csodálkoztak föl a Bocskai-térre. De Bandi bátyám megértette a Bocskai -utca konzervatizmus elveit jól- hogy a Kovácsné nagyságosasszony nem engedi a tizenhat éves lányát kísérő nélkül csatangolni az utcán , Mikola méltósága inkább megtanította a gyerekeit kálium-permanganátos- kéz mosás fontosságáról,mintsem hogy illatos szappant vásároljon magának. És szerette, hogy mindenki naponta egyszer legalább néhány pillanatra bekukkantson hozzá a kabinetbe,egészségügyi tanácsokért.Ilyenkor apró szolgálatokat is megtett:vérnyomás mérést,vagy éppen lázmérést is ,be-be nézett a gyerekek torkába.
Kinek egy aszpirin ,kinek egy szulfatiazol ,akar géz ,leukoplaszt mindenért - dr Fakeschhez fordultak.
Bandi bátyám nagyon szerette a foglalkozását. A sürgést-forgást, hajladozást, a hivatásbeli szavakat. -Leukoplaszt,steril géz-,hogyne kérem, hogyne, hogyne...mindene volt sok tanáccsal összekötve. Lendületes mozdulatai, mintha a lelkét öntötte volna szét, suhanásokkal, perdülésekkel, villámló kavargásokkal telítették a jód szagú kabinetét úgy, hogy ha valami éppen kifogyott ,csak annyit mormogott magában:
-Ejnye - no, ejnye - no- méltatlankodott ilyenkor, de hogy igyekezetéhez kétség ne férhessen, először felszökdécselt több helyre is az ágas létrára, nyolc-tíz fiókot villámgyors mozdulatokkal ki s be tologatott, a vevőnek csak ezután vallotta be a hiányt:
-Holnap még-holnap meglesz kérem, biztosan, hogyne, biztosan, biztosan.
- Szolgálatkészsége határtalan volt és a rend szeretete messze túlszárnyalt mindenkit.
Nemcsak árúval, szellemileg is kiszolgálta a Bocskai -teret. Ha valaki megjegyzést tett a mai erkölcsökre, Bandi bátyám helyeslőileg billegette a fejét:
-Bizony az erkölcsök, bizony-bizony az erkölcsök.
Ha ismerős beteget emlegettek: -ó szegényke, jaj a betegség, bizony -bizony - sóhajtozott illedelmesen. Ha meghalt valaki a Bocskai utcában mindig elment a temetésre. Ha esküvő volt, a menyasszonynak csokrot, nyalánkságokat, a vőlegénynek egy-két üveg jóféle aszút küldött. Tudta, kinek mi baja-gondja, a cselédeket lelkemnek szólította.
Nagy darab, hájas asszony volt Klárika néném -szívbajos. Ritkán ment be a kabinetbe de körülnézett szakértő tekintettel; föl a mennyezetre, le a padlóra s be a kis zugokba. Nagybátyám úgy hajlongottá Néném előtt, mintha az az is betege lett volna , szinte riadtan, szeretettel.
-No jól van-- mondta egy idő múlva Klárika néném , és azutáni ünnepélyesen visszavonult a lakásba, folytatni a betegeskedőhöz illő heverészést. Nem is volt más segítsége a boltban, mint egy duzzadt növendék-leány, távoli árva, akit ő nevelt föl s csak így hívott: Aranyom
Aranyom, bizony nem volt valami piacos jelenség. Aranyomnak szeplős volt a mufti kerek arca. Tokája is volt, kezei párnásak, vállai túlságosan szélesek, a lábai kissé kurták. Ahogy kikönyökölt a kabineti asztal mögül álmos békára emlékeztetett De Nagybátyámnak kedve szerint való volt Aranyom tokája, a szeplői, testének aránytalanságai, mert Bandi bácsi a nőkben csak a lelki-tulajdonságok érdekelték. És Aranyom jól ismert már minden betegséget és azoknak a gyógyítási lehetőségeit.
Apám büszke volt Aranyomra.
-Hogyne kérem, hogyne, hogyne!-Aranyom majd elintézi, hogyne kérem, hogyne, hogyne! - mondogatta s ha egy-egy találó alku-szóra Aranyom szívesen válaszolt. vagy a tennivalóiban bírálgatta,mindig szót fogadott.
-Bandi bácsi miért nem szerzi be ősszel, nagyban az egész esztendőre való árut , s ha részletekben veszi, miért nem tisztított állapotban legalább? Napszámban nagyon drága mulatság hozatni Marosvásárhelyről, mert be -be csapják s Nagybátyám aki mindenkinek hitt meg volt győződve magában arról, hogy legjobban teljesítette a tervet ,de azért hallgatott -Aranyomra.
2720
bigeszab - 2019. augusztus 22. 17:18:29

Kedves Babu!
Nyárádszeredához sok emlékem fűződik. Jól emlékszem, hogy mikor a Bocskai szobrot visszaállítottak a templom előtti térre. „E szobrot emelte a bécsi béke háromszázadik évfordulóján a hálás székely nép 1906. június 23.” – írta a Vasárnapi Ujság.
Örvendek, hogy erről a kedves erdélyi városról írsz!
Szeretettel: Szabolcs

6542
ritatothne - 2019. augusztus 21. 17:21:13

Kedves Babu!

Érdeklődéssel olvastam a novellád, érdekel, hogyan alakulnak az események a folytatásban.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.