Ágoston Tibor: Panni !
A háborúnak még nem volt vége, az oroszok bevonultak Pestre. Nem akarom részletezni az akkori helyzetet, amit már többnyire mindenki ismer. Karácsony este, dohos pincében énekeltük a mennyből az angyalt, akkor még nem tudtuk, hogy az ördög jött helyette. Másnap reggel nagy zajra ébredtünk, idegen durva hangok, orosz katonák kutattak mindenhol, állítólag német katonákat kerestek. Mikor elérkeztek a mi pince részünkhöz, gyanús lettem nekik, puska tussal tuszkoltak kifelé, amit nem értettünk. Anyám sírt, éppen, hogy betöltöttem a 18-ik évemet, nem voltam katona, mit akarhatnak tőlem ?
Mikor kiértünk az utcára, láttam, hogy nem vagyok egyedül, embereket szedtek össze mindenhonnan. Rémület volt mindenki arcán, a bizonytalanság. Közben hallani lehetett, hogy ki van adva a parancs minden embert kivinni a szovjetunióba, munkára, amit a németek romboltak, felépíteni.
Nagy sokára mikor hazakerültem, anyám nem ismert rám, szörnyű állapotban voltam, lábaim megfagyva, megdagadva. Anyám elvitt az orvoshoz, az orvos:
- Asszonyom ezen az emberen nem tudok segíteni, ajánlom ha tud, keressen egy helyet vidéken, hagyja ott sokáig, hogy felépüljön ez az egy orvosság, amit tudok ajánlani. - Szegény anyámnak ez nagyobb gond volt, már a meglévőkhöz hozzáadva. A ház amiben laktunk bombatalálatot kapott a négy emeletet összerogyott, egészen a pincéig. Mindenünk odaveszett. Ott maradtunk egy szál ruhában ami éppen akkor rajunk volt. A ház másik felében, három családnak attak egy lakást ahonnan korábban elmenekültek az oroszok elöl.
Anyám szerencsénkre talált valami ismeretséget az egyik család a leválasztott lakásban volt nekik rokonságuk Debrecen mellett, közel a Román határhoz egy parányi kis faluban. Oda vitt anyán egy özvegyasszonyhoz, akinek a férje, fia meghalt az orosz fronton. Jó helyem volt, az asszony, akit Flórinak hívtak nagyon kedves volt hozzám és mindenkihez.
Ott voltam egy teljes évig, anyám fizetett értem és rövidesen felépültem, erős lettem, mint egy bika. Kaptam egy kerékpárt, amivel bejártam a messze környéket. Megismerkedtem emberekkel, mindenkivel. Egy alkalommal betévedtem egy jómódú házhoz, pohár vizet kértem. A ház asszonya fiatal özvegyasszony, két gyönyörű lányával. Megtetszettem nekik, amit nem is titkoltak. Nagy birtok volt, olyan szép házban még nem is voltam, úgy éreztem magamat, mint a templom egere mellettük. Volt egyszer, hogy az egyik lány, Panni a fiatalabb, eljött oda ahol laktam, kérdezte, hogy van-e kedvem elmenni vele a vasútállomásra, ahol nézhetjük a vonatokat. Mit mondjak, meglepett az ajánlat, boldog voltam. Az állomás egy részén volt egy pad, ahová letelepedtünk.
Azt vettem észre, Pannit nem a vonatok érdekelték, úgy nézett rám, mint egy bálványra. Szép ruha volt rajta, mellei duzzadtak a kis blúza alatt és ha lett volna bátorságom, kihasználtam volna az alkalmat. Jó családban nőttem fel, s abban a pillanatban arra gondoltam, ezt a szép lányt megkaphatnám, de mi lenne a következménye? Én akkor egy nincstelen szegény fiú voltam, bizonytalan jövővel, a tanulásom abbamaradt, elképzelni sem tudtam mit fogok kezdeni a jövőmmel. Szegény Pannika, nem tudom mit képzelt felőlem, idő teltével sosem bocsájtottam meg magamnak, hogy nem használtam ki az alkalmat, mert Panni olyan szép volt, mint egy tündér. Eltelt az év, hazakerültem a szűkös lakásban, próbáltam elhelyezkedni az életben. Panni többször jött látogatni a rokonait, egy alkalommal már a férjével és egy kis gyerekkel, szemeink hosszan találkoztak, amikben éreztem, hogy mindketten valamit elveszítettünk az életünkből.
Ágoston Tibor
5567
Mirage - 2019. augusztus 23. 17:28:03

Kedves Rita !

Amit csak a végén tudjuk meg,köszönöm,hogy olvastál
Szeretettel : Tibor

5567
Mirage - 2019. augusztus 23. 17:26:27

Kedves Sarolta !

Saját tapasztalat,nem mi irányítjuk az életünket
Szeretettel : Tibor

6542
ritatothne - 2019. augusztus 23. 09:21:52

Kedves Tibor!

Színes, változatos történeted érdeklődéssel olvastam. Soha sem tudjuk, hogy így, vagy úgy jártunk volna jól.

Szeretettel: Rita

3177
mamuszka - 2019. augusztus 22. 20:50:40

fájó emlék - de talán szebb, mintha csalódástjelentett volna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.