Vilhelem Margareta: A nagyravágyó feleség-----novella [2 ]-1 része
A szék hátán állva, a szekrény tetejét tisztogatta éppen Ági amikor legelőször eszébe jutott, hogy elválik az urától. A szék egy kissé megingott alatta, de nem szállt le, folytatta tovább a porolást, s ezalatt egész világosan ezt gondolta magában:
- El kell válnom tőle, mind rosszabbul megy minden. Legfőképpen az keserítette el, hogy nem
nem törődött semmivel.Nem érdekelte semmi ,a társkapcsolatukban.
Legfőképpen az keserítette el, hogy nem tudott tisztaságot tartani maga korul.. 50 lejes cseléddel kellett bíbelődnie, aki még törülgetni se tudott. Az ágy és dívány alatt nem akart seperni soha. A kétszobás lakásnak nem volt előszobája, a konyhán át, étel szagon keresztül kellett bejönni. Két éve, amióta férjhez ment, sürgette férjét egy függönyért, mely kettéválasztja a konyhát, hogy tisztességes emberek is betehessék hozzájuk a lábukat; - nem lehetett venni. Nem lehetett tisztaságot tartani, nem lehetett becsületesen kitisztogatni sem. A Ferinek a férjnek éjjeli szolgálata volt, és még aludt a díványon, abban a szobában, ahol porolt. Pedig tíz órára járt már, a piacra kellene mennie . Ági hátranézett, hogy hova tette a napi pénzt a férje, amikor hazajött. Ott volt - mint rendesen - egy piszkos, gyűrött száz lejes az ágy előtti asztalon, amelyen fésülködniük, enniük, inniuk kellett. A rendes keserűséggel és szokása szerint hangosan osztotta fel a lejt: Cukor, kávé, kifli, pótkávé, tej
zöldség ,mosópor stb.
Haragosan rázta ki a törlőrongyot. Ferenc felnyitotta szemeit egy pillanatra, de találkozván az asszony tekintetével, csaknem ijedten csukta le ismét. Ági meg szinte gyűlölettel nézett szét az otthonban, melyből hiányzott szinte minden dísz.
Mindenütt csak a legszükségesebb, sehol egy szőnyeg, egy kép. A sárga és szürke tárgyak között sárga és szürke volt a férje is. Csak ő volt díszes, ragyogó, fehér. Sose viselt más ruhát, mint fehér alapút, fekete vagy színes babbal, avagy kis virágokkal. Szinte átlátszó volt, mint egy optikai látomás. Az alakja is sugár, mintha testéhez tartozott volna a fehér szoros ruha. És a haja se olyan, mint más asszonyé; olyan, mint valami csodálatos fű, egy ismeretlen,sötétebb válfaja az árvalányhajnak.
Meglátta magát a tükörben, és tetszett..magának a tiszta fehér asszony, világos szürke szemeivel, kristályként áttetsző arcával. Egy kissé megvigasztalód ott, egy kissé elmosolyodott. Eszébe jutott a postai titkár, akinek négyszer annyi fizetése volt, mint férjének, és a jövedelméből egy lejt se kellett adósságra fizetnie. Sőt, legény létére megtakarított pénze is volt. És ez az ember a leghatározottabban udvarolt neki. Olyan szerelmes volt belé, hogy ő szinte utálta. De méltósága azt parancsolta neki, hogy észre se vegye. Kitért előle, elutasította hidegen, a föltétlenül becsületes asszony megőrjítő fölényével.
Amíg a szekrény utolsó polcát portalanította elhatározta, hogy férjhez megy a postai titkárhoz. Egészen fölvidámodott, hogy elképzelte magát egy elő- és fürdőszobás lakásban. Férje még aludt. Lábujjhegyen ment ki a konyhába, és azonnal telefonon felhívta az édesanyját ,hátha volna kedve eljönni hozzájuk. .
Jött az asszonyság nagy kalapban, olyan kalaptollakkal, amilyeneket csak öreg asszonyok hordtak a régi világban.
Roppant megijedt, amikor a leánya - amíg egy csésze kávét öntött neki - elbeszélte, mit akar
- De miért, de miért? - kérdezte suttogva.
- Miért? Mama még kérdezed?
- Hát nem látod, hogy ma holnap megesznek itt a férgek, a svábok, a piszok! És ez nem lesz jobb, rosszabbodik egyre.
-Azt akarod mama, hogy vele együtt haljak a szeméten! Hogy én keressek rá? Mert az lenne a vége.
A nagy, színes tollak alatt a kis fonnyadt arc hirtelen még jobban megaszalódott.
- Szerencse, hogy nincs gyereketek!
- Még az kéne! így legalább nem köt hozzá semmi. Az asszonyság a kávéscsésze mögül bámulva nézett leányára. Olyasvalami járhatott az eszében, hogy ez még sincs egész rendben. De amire a második rumos kávét bevégezte: rendben talált mindent. A cseléd elől kimentek a folyosóra.
-Értem ,tehát elmész hogy megbeszéld vele ?-vagy hogyan adod tudtára ,hogy mi a szándékod?
- Beszélni fogok vele,-ma úgyis este találkozunk mindannyian a Caffe bárban.
De mit teszel aztán? - kérdezte az öregasszony.
- Férjhez fogok menni újra! - szólt Ági határozottan. A kapuból még utána kiabált anyjának:
- Ha valami rétest csinálsz, küldjél. Nekünk nincs ma tésztánk.
Pedig vasárnap volt. Arra azonban kellett pénznek jutnia, hogy délután elmehessenek a központi Caffe bárba. . Mindenki parfét különleges habos fagylaltokat evett, de Ági az urával be kellett érnie egyszerű meleg kávéval. Megjelent a postatitkár is, fagylaltot evett pohárból, tejszínhabbal - belemártogatott vagy tíz ostyát, és nagyon dicsérte, kínálta az asszonyt is. Az majdnem sírva fakadt a megaláztatástól, de kristály arcán nem látszott meg semmiféle meghatottság. A férje egy adott pillanatban rosszul érezte magát, és kiment szivarozni egy kollégájával.. Magukra hagyta őket, valami kényszerű , sületlen viccet mondván..
Ági azonnal hozzáfogott az ügye intézéséhez.
- Ha becsül egy kissé - mondta egyszerűen - ne mutatkozzon többé nálunk.
- Miért?
- Én tisztességes asszony vagyok, és az is fogok maradni. Ha előbb találkoztam volna önnel, nem mondom, hogy meg nem hallgattam volna. De így, ha tovább is üldöz, meg kell vallanom férjemnek mindent. A titkár egy kissé megrettent. Habozott, hebegett, de az elefántcsont tisztaságú kéz tartotta magát.
- Az szemtelenség lenne ha el akarná rontani egy szegény asszony életét, egzisztenciáját, jövőjét.
Mondjuk, ha én esetleg azzal az érzéssel volnék magához..Ági aki soha nem szeretett senkit,
oly hűvösen mondta, de olyan forrón lüktetett a vér a férfi agyában. Egy édes, tiszta szerelem ígéretét hallotta ki e szavakból.
Ági rafinált no révén tudta ,hogy máris meghódította Janit. Ági csak magát szerette.
- És ha én új, kegyedhez méltó jövendőt biztosítanék... - mondta reszketve, és önfeledten az asszony keze után nyúlva. Rendben volt minden. Egy hét múlván, amikor a férje elment hosszú-szolgálatra, összepakolta, ami az övé, és hazaszállíttatta. Az asztalon hagyta ezt a pár sort:
"Ferenc:nem tűrhetem ezt a gazdálkodást, így a szeméten veszünk el. Elegem volt ebből.
- Ilyen élhetetlen emberrel nem élek tovább egy pillanatig sem. Isten veled ! - szül. Balázs Ágnes ."
[vége az 1 részének]
6542
ritatothne - 2019. szeptember 20. 20:01:15

Kedves Babu!

Érdeklődéssel olvastam legújabb műved, kíváncsian várom a folytatást.

Szeretettel: RitaRose

2720
bigeszab - 2019. szeptember 20. 19:35:00

Kedves Babu!
Felkeltette a kíváncsiságomat ez a történet. Sokatmondóan indul, több esélyes a kibontakozás. Nehéz az élet, de cseléd 50 lejét megtakaríthatná, ha egy keveset a nő is tenne a háztartásért.
Várom a következő részt!
Szeretettel: Szabolcs
Rose

6191
Magdolna43 - 2019. szeptember 20. 11:21:31

Kedves Babu!
Érdekesen indul a történet.
Várom a folytatást.
Szeretettel,Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.