Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Nem értelek
Akiknek nincs lelke, merthogy vannak ilyenek közöttünk, azok és mi, akikben a szeretet működőképes, úgy érzem, így tudom értelmezni azt amiben élek. Mindig beleütközöm a lélektelen emberek felém kinyilvánult értetlenségébe. Értelmeznek, de nem szívből, nem a szívükkel, lélektelen sémáikkal, gépszerű sablonjaikkal. Én magam őket élettelen filmnek látom, egy filmben játszanak, igazából közelükbe sem kéne kerülnöm. A hatás, amit tesznek, mindent felkavaró, összezavaró, káoszt hagynak bennem maguk után. Két emberiséget látok, akikben semmi közös nincs, és a lelketlenek vannak többen. Náluk a konvenciók, szabályos kommunikáció, viselkedési minták, és persze az önzés, puffadt ego, érzéketlenség, nálunk, a szeretet, őszinte gondolatok, érzések, valódi indulatok, érzelmek vannak.
Egy film szereplői, úgy tűnik hús-vér emberek, de ha váratlanul belekérdezek, kiesnek a szerepből, elakadnak, mert nincs végszó, amire feleljenek. És ami ebben fájdalmas, hogy ők beskatulyáznak mindenkit, egymást is, sablonok szerint, közben átértelmezve minket, akik lélekből vagyunk. Apró jeleket nem vesznek észre, fontos dolgokat kihagynak, okokat nem látnak, amelyek csak szívből láthatóak. Ítélkeznek. Kevés a gondolkodás. Az ítélet helyén lehet a gondolkodás, de úgy érzem, ez pontatlan. Akinek szíve van, lát, aki lát, az gondolkodik helyesen. Embereket csak helyes gondolkodással tudunk megérteni.
Nagyon kemény szenvedés szeretni nem tudó emberek közt lenni. Ha a megírt párbeszédet nem tudom folytatni, szabályszerűen előadott viselkedéssel, akkor falba ütközöm, s mivel nincs köztünk tisztázva mindez, hanem azt hisszük, egyformák vagyunk, ugyanolyanok, egy világban létezünk, ezért ők ítélnek, én pedig szenvedek. Nincs tisztázva az emberek közt, hogy figyelj, te nem értesz engem, én pedig nem hozzád tartozom. Elvegyülünk, és bántjuk egymást. Mert az ilyen nárcizmussal élők, akiknek lelke szerepét az ego vette át, bántásnak veszik, ha én magamról beszélek, ha én létezem, igényeim vannak, elvárásaim, aminek nem tudnak megfelelni. Elvárássá akkor lesznek természetes dolgok, mint empátia, megértés, ha az hiányzik a másik emberből. Az így bántó lesz, hogyan is képzelem, hogy ő átérezze, amit teszek vagy kérek tőle, vagy mondok, amikor csak ő van az ő egyszemélyes világában. A sértődés hatalmas tud lenni. Az értelmezés még hatalmasabb félreértés lesz, és rögtön jönnek a sablonok: mert rossz ember vagyok, mert rosszul viselkedem, sőt, én vagyok, aki nem értem meg őt, aki nem törődöm vele. Mert a fogalmakat ismerik, hogy van empátia, de ezen teljesen mást értenek.
Ha megkérdezem, tudod-e, mi a Szeretet, legtöbbször azt mondják, az, ha megbocsájtok annak, aki bántott. Mindenképp bántás, ha hibámat szóvá tették? Nem hiszem, inkább segítség, hogy jobbá váljak. Vagy jó legyek, s ne pedig rossz. Ha rossz voltam. Mert akinek van szíve, az tudja magát rossznak érezni. Aki lélektelen, lelketlen, az sosem érzi rossznak magát. Bűntudata nincs. A bűnt nem ismeri. Folyamatosan tesz rosszat, de nem érzi, hogy az fáj. Hiszen nem tesz semmit, azon kívül, hogy van, akar, érvényesül, és tegyék azt mások is, nem is érti, mi az, hogy másokat magam elé helyezni. Segíteni. A segítség pedig a segített emberről szól, nem rólam, hogy ÉN most segítek.
4962
Tasnadirita - 2019. október 10. 06:09:30

Drága Babu! ezt akkor írtam, miután egy évig olyanok közt voltam, akik nagyon csúnyán viselkedtek, igen nagy zavart okoztak, ezt adtam ki magamból, egy hónapja már nincsenek életemben és el is felejtem lassan őket. Ez egy konkrét esemény, a morci már a múlttéGrin

5548
babumargareta - 2019. október 09. 21:57:09

Kedves Rita!
Érdeklődéssel olvastam szomorú filozófiádat !
Úgy, ahogy Te magad is írod nem vagyunk egyformák még szerencsére mi emberek!
Képzeld el ,ha mind egyformák volnánk mi lenne ?
Tudom és érzem hogy sértve érzed magad ,hogy az emberek nem értenek meg.De hidd el ,úgy engem sem értenek meg ,mert mindenki a saját felfogásával ,másképp ítélkezik.Heart
Szépen fogalmazott kissé morcos írásodat szeretettel olvastam.
Fel a fejjel! Te is egy ártatlan lény vagy ,aki csodálkozik
hogy senki nem érti az ő bánatát.Emberek vagyunk.In Love
Gratulálok szeretettel .....BabuRoseHeart

4962
Tasnadirita - 2019. október 01. 15:57:57

Ritukám! Igen,HeartHeart

6542
ritatothne - 2019. október 01. 12:53:32

Kedves Rita!

Filozofikus írásod érdeklődéssel olvastam. Sok keserűség van benned, de jó, hogy írsz róla, mert ha már beszélni nincs kivel, legalább írjuk le, ami belénk szorult, ami fáj, ami foglalkoztat bennünket.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.