Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Edwin Chat: Ikermisztikum. - 5. rész.

A taxi százhúsz kilométeres sebességgel haladt a hatos főúton Dél felé. Kevin akkor ébredt fel, amikor az orvos kiment Martin kórterméből. Nézte a havas tájat. Ameddig a szem ellát, minden szép fehér. A közterület fenntartó társaságok gépei tökéletes munkát végeztek. Az út olyan tiszta és száraz volt, mintha padlófűtés lenne a több száz kilométeres aszfaltkígyó alatt. Ez annak is köszönhető volt, hogy nem fújt erős szél, hogy az úton hótorlaszok lennének.
- Mennyit aludtam?- kérdezte Kevin.
- Nem sokat uram, fél órát. Ötven-hatvan kilométert tettünk meg elindulásunk óta.
Kevin az órájára nézett. Gyomra erősen jelezte, hogy ideje lenne már reggelizni.
- A legközelebbi lakott területen álljon meg egy vendéglátó egységnél. - mondta a sofőrnek Kevin. A sofőr illedelmesen igent mondott, és kötelességtudóan vezetett tovább.
Kevin azon töprengett, hova menjen, meddig utazzon. Csillagászati összeg lesz a számlája, de nem érdekelte, ikertestvére felkutatása minden pénzt megér neki. És egy kellemes érzés fogta el, érezte Martint. Az érzés nem gyengült, ugyanolyan erővel érezte, mint amikor elindultak. De miért van néha olyan időszak, hogy nem érzi Martint? Vajon Martin érzi-e őt? Vajon Martin tudja-e, hogy van egy ikertestvére? Túl sok a kérdés, keveset tud róla. Beszélni kell a szüleivel. Visszafordulni már nem szabad, marad a telefon.
Észre sem vette, hogy a taxi már egy parkolóban áll.
- Uram, megérkeztünk!- kiáltott a taxis már harmadszor, mire Kevin felébredt gondolataiból, és kiszállt az autóból. Elegáns kis vendéglő állt előttük, egy faház, Kevint a vadnyugati szalonokra emlékezette. Gyér volt a forgalom, a parkolóban négy autó állt az ő taxijukon kívül.
„- Biztos a személyzeté.”- poénkodott magában Kevin, és enyhe mosoly jelent meg a száján. Aztán nem is izgatta tovább a környék, bementek, és leültek egy asztalhoz.
Belül minden fa volt. A talajon fapadló, a padlótól a mennyezetig lambéria, a mennyezeten is lambéria, a falakon elegáns hologramos képek. A pult mögött a sörcsap, a polcokon lévő márkás italok, és a mögöttük lévő tükrök csillogtak a tisztaságtól. A helyiségben halkan szólt a rádió. A Rock and roll csatornán Chuck Berry épp a Johnny B. Good című dalt énekelte.
Nagydarab, szakállas, rekedt, mély hangú pincér jött oda hozzájuk. Kevin hot-dogot kért, és kólát. A sofőr valami süteményt, és egy ismeretlen, lóhugy üdítőt. Mikor a pincér elment, a sofőr megkérdezte Kevint:
- Uram, tudja majd rendezni az utazását?
- Először is, sokáig szükségem lesz magára, úgyhogy ne uramozzuk egymást. Kevin Song.- mutatkozott be Kevin, és kezet nyújtott a sofőrnek.
- John Sm… Johnny.- mutatkozott be a taxis is, és kezet fogtak. A bemutatkozás után Kevin elővette a bankkártyáját, és folytatta.
- Másodszor, ezen a kártyán annyi pénz van, hogy a taxiját úgy megvehetném, mint a hot-dogot, amit rendeltem. Harmadszor, sosem látott ikertestvéremet keresem, és minden pénzt megér, hogy megtaláljam. Érzem hogy jó úton haladok. Most pedig telefonálnom kell.- mondta Kevin, és felállt az asztaltól. A taxis úgy meglepődött, hogy köpni-nyelni nem tudott.
A telefon a pult oldalánál egy lambériázott oszlopra volt szerelve. Kevin felemelte a kagylót, aprópénzt vett elő a zsebéből, és beleszórta a készülékbe. Nem számolta pontosan, de az ötödik vagy a hatodik csörgésre vették fel. Nevelő anyja volt a vonal túlsó végén.
- Tessék, Norman lakás!
- Szia mama, Kevin vagyok.
- Kevin, hol vagy?! Miért szöktél meg a kórházból? Kérlek gyere haza a saját érdekedben, és menj vissza a kórházba.
- Nyugi mama, jól vagyok. Most pedig nagyon figyelj! Martint komoly baleset érhette, ezt éreztem meg reggel.
- Ezt az elméletet az orvos is felvázolta nekünk. Szóval mégis létezik,
- Igen mama, létezik. És most jól figyelj! Elindultam Martint megkeresni, és már túl nagy utat tettem meg, hogy visszaforduljak. Amúgy eszem ágában sincs visszafordulni. Szeretném ha pár kérdésre válaszolnál. Martin tudja, hogy van egy ikertestvére?
- Nem valószínű. Először téged vittek el az árvaházból, mármint hogy mi. Mikor Martint örökbe fogadták, már egyedül volt, nem veled. Nevelőszüleit nem tájékoztathatták arról, hogy van egy ikertestvére, mert túl szigorúak az örökbefogadási szabályok. Senkinek semmiféle információt nem adhatnak ki. Ha édesanyátok menne érdeklődni utánatok, neki se adhatnának semmi információt.
- Ezt hogy mondtad? Édesanyánk él?
- Jaj Kevin, úgy sajnálom hogy így kell megtudnod. Annak idején, mikor elmeséltem szüleid tragédiáját, azt nem mondtam, hogy édesanyád is meghalt. Te értelmezted úgy gyerekfejjel, hogy mindketten meghaltak. De nem is bántam. Most már felnőttél, megtudhatod az igazságot. Édesanyád annak idején idegösszeroppanást kapott, megzavarodott. Mikor örökbe fogadtunk, akkor tudtuk meg ezt az egészet, és azt, hogy egy otthonban ápolják, gyógyítják, gondját viselik.
- Szóval anya él…- tűnődött Kevin döbbenten, meglepetten. Gyomrában olyan bizsergést érzett, mint amikor szerelmes az ember. Szíve a torkában dobogott, agya hatalmasakat lüktetett. Elkezdett szédülni, mint amikor valaki hosszú hónapok után újra rágyújt, és nagyot slukkol a cigarettából. Combja remegett, egész teste zsibbadt. Minden erejét össze kellett szedni, hogy észnél maradjon, és össze ne essen. Majd egy percig hallgatott. Mikor egy hűvös borzongással lerázta magáról a kábult gyengeséget, beleszólt a telefonba:
- És mondd mama, tudod melyik városban van édesanyánk?
- Nem tudom kisfiam, de ha tudnám is, lehet hogy az évek folyamán átszállították másik otthonba. Harminc év nagy idő.
- Igen mama, nagy idő. - tűnődött Kevin, és letette a kagylót.

Folyt. köv.

Edwin Chat
230
Torma Zsuzsanna - 2009. július 07. 13:03:16

Kedves Edwin!

Nagyon izgalmas részhez értünk a történetben, ami egyben megható, nem csoda hát, hogy az egyik főszereplőt is hűvös borzongás járta át. Akár csak az olvasót!
Mintha egy filmet néznék.

Üdv.:Torma Zsuzsanna
Smile

48
Edwin Chat - 2009. június 28. 09:07:20

Szia Timoca! Köszönöm a hozzászólást.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.