Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön (2019. november)
Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia-szőttese, nézi a visszaverődő délutáni napsütésben saját magát. Nos, ő egy Nő, a teremtés egyik csodája.
Ott áll, és azonosulni próbál a tükörben látható testtel. Játszik, behunyja a szemét, lát egy csodásan vibráló képet, önmagát. Amikor, pedig kinyitja, újra ott van a kissé már idősödő test, minden anomáliájával. Újra behunyja, erősen szorítja, most, a homloka mögött egy vibráló gyémántot lát.
Azt mondják, az a szívéből világít. Bármikor, ha látni akarja, látja is, hisz a gyémánt benne van, nemcsak akkor, amikor szorosan összezárja a szemét, hanem mindig, és hogy a teste, nem más, mint egy külső borítás.
A tükör csalóka jószág.
Más arcot mutat a fürdőben lévő, mást, a nagyítós, mikor kósza szőrszálakat keresgél az arcán, és meglátja a májfoltot, a hámlást, és az apró ráncokat, jól ismeri azt a lehangoló képet is, amely a ruhaboltok doboz próbafülkéiben néz vissza rá, miközben próbál.
A sminkasztalnál lévő tükörben másfajta az átváltozás, amikor felteszi a megfelelő csillogó színt szemhéjára, majd szempillaspirállal, égővé varázsolja mélybarna tekintetét, és ott a pici tükre, tenyerében elfér, oda mindig bekacag, boldog, szerelmező pillanatok után.
Mégis, talán a liftben lévő tükörrel van a legjobb barátságban, mert ott naponta többször is összekacsinthat saját magával. „Hú, de jól nézel ki”, mondja magának, rendszeresen, a másfél méterszer másfél méteres, mások számára fullasztó zárt dobozban.
Itt most egy meztelen testet lát, egy nőét, aki ő, és aki folyamatosan változott az eltelt évek során, ez az ő teste, egyfajta kivetülés. Sokan mondják, a legfontosabb az önszeretet, saját testünk elfogadása, ezáltal változtatható a tükörkép. Hát próbálkozik, hátha most sikerül.
Valamikor, talán tizenhárom és húsz éves kora között azt gondolta, az a friss test, azok a hosszú combok sosem hagyják el.
Látta ugyan anyját a fürdőkádban, és amikor öltözött. Látta, hogyan veszi fel a melltartóját, a melle alatt összekapcsolta, megfordította az irányt, és csak aztán bújt bele a pántba. Akkor azt gondolta, milyen butaság, simán hátranyúl és bekapcsolja.
Most pedig fél éve már nem tud hátranyúlni, bekapcsolni, a bal karja felmondta a szolgálatot.
Sokféle megoldást talált már a fájdalom elviselésére, de a legrosszabb, amit tehetett, hogy elfelejtette, hogy van egy bal karja.
A test egy csodálatos szerkezet, amit nem használsz, az elhal, amit feleslegesnek ítélsz, feleslegessé is teszi magát, és egyszer csak kiderül, hogy rokkant, elégedetlen emberré lettél saját magad által, panaszáradattal, lehetetlen küldetéssel a világ felé. Aki úgy érzi, minden feladatát megoldotta, annak a természet is megoldja, hogy ne legyen több feladata.
Bár erre lelkileg sosem készül az ember, a nő, a test változása észrevétlen jön-megy, és egy időn túl már a tükörből tekint vissza az a másféle test, amelyet annyira nem akartunk magunknak tízen-huszonévesen.
De, miért is nem? Mi akadályozza az örömet, amikor a saját testét látja? Miért kell a korral jövő változásoktól félve elbújni, esetleg szégyenkezni? Hiszen, ha a szerelem perceiben nem számít a test anomáliája, akkor egyébként se lehet fontos.
Nézi a testét, a test nézi őt a tükrön keresztül, és eszébe jut a Modigliani kiállítás nagy plakátja. Hiszen valamikor az olyan test volt a szép, a szerethető, amilyen most az övé.
Nem baj, hogy ez a mai világ nem erre teremtődött, teremtsük meg mi a szépség régi-új ideálját, a belső szépség kisugárzását!
A változás, életünk része, alapja, és támogatója. Együtt haladva a változással, tud a nő, az ember igazán boldog lenni, és megtalálni minden időben, minden pillanatban a szépséget, az örömet.
Kérdezed a naptól, hogy szereti-e, hogy mindennap máshogy mutatja magát? Vagy a holdtól, hogy hogyan szeretné?
Kérdezed-e a pillangótól, hogy hernyó szeretett-e lenni, vagy jobban érzi magát, mint pillangó?
Mégis mindez világ csodája, ahogy a Nő és a Férfi is az!
5162
feketenedr - 2019. december 26. 09:47:15

Kedves Zariza!

Szeretettel gratulálok az elismeréshez. Számomra nagyon érdekes gondolatokat fogalmaztál meg az írásodban. Erről és így írni csak egy női lélek képes Megérdemelt a nyereményed

SzeretettelHeart

Margó

6215
Zariza - 2019. december 15. 19:49:16

Nagyon köszönöm a zsűrinek, és az olvasóknak! Zariza

6542
ritatothne - 2019. december 15. 16:46:18

Szeretettel gratulálok a nyereményedhez.

RitaRose

6215
Zariza - 2019. november 04. 15:59:26

Köszönöm szépen, nagy öröm, hogy elérte célját! Grin

6476
Siposne Marica - 2019. november 02. 20:06:50

Nagyon tetszett!
Szeretettel Marica

5396
Kitti - 2019. november 02. 08:53:00

Igazán jó kis esszét írtál a változásról, az időről, a test-kép elfogadásáról. Grat.
Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.