Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Plesovszki Hajnalka: KUTYA A MENNYORSZÁGBAN
Mi vár a kutyákra, túl az életen? Mi lesz velük? Vajon nekik saját, külön kutyamennyország dukál? S ha igen... Hogy van tovább?

A kutya már nagyon öreg volt. Hajdan élénkvörös szőre megfakult, kikopott, és valami nehéz, avas pára lengte körül. Látni se látott: a hályog lassan kúszott a szemére, míg végül teljesen megvakította. Tönkrement a hallása is. És csak botladozva tudott járni, mert a hátsó lábait kezdte elérni a bénulás.

Aztán egy nap, amikor már nem bírt felállni és az étel visszabukott a száján, a gazdája megértette: innen nincsen tovább. Leült az öreg kutya mellé. Ölébe vonta az állat kedves, okos fejét, simogatni kezdte. Némán, hiszen a kutya úgyse hallhatta volna, mit mond neki. De a cirógatást biztosan érezte… meg a gazdája illatát. Vajon tudta, mi következik?

A család kihívta az állatorvost. Csak amikor az megérkezett, akkor állt fel a kutya mellől a gazdája. Nézte, ahogyan a doktor a fecskendő tűjét bedöfi a fakóvörös irha alá és az egyik vénába altatófolyadékot spriccel. Az öreg kutya elszenderült.

Még él, mondta az orvos, fel is lehetne ébreszteni, viszont a néhány nap, ami még hátravan neki, kínok közt telne. A gazda bólintott. Kutyájának vén, elnyűtt teste ellenállás nélkül fogadta be az új anyagot: a halálost. Lassú, békés folyamat lesz, ígérte az állatorvos, mielőtt otthagyta volna őket.

A gazda várt. Arca egyszerre a kutya bundájához ért. Beletemetkezett. Talán még sírt is.

Aztán elment dolgozni, mert egy kutya végóráira nem járt szabadnap. Mire hazaérkezett, az állat tetemét már elszállították. Öreg jószág volt, hallatszott a vigasz, és olyan beteg, hogy mindenképp elpusztult volna.

"AZ ÉN KUTYÁM MEGHALT!!!"

A családtagok összenéztek, engedékenyen bólogattak. Ha meghalt, hát meghalt... az élet pedig megy tovább. A házba egy nap majd új kutya kerül, egy aranyos, bumfordi kölyök, amelyik éjszakánként cérnahangon ugatja a holdat.

De mégis...

Vajon a kutyamennyországba beengedik az embereket, legalább látogatóba? És addig mit csinál ott az öreg kutya? Igaz, már nem öreg, a lábát se húzza, újra jól hall és mindent lát. Biztos együtt rohangál a széllel, a holddal labdázik és játszik az égbeli kutyákkal - örökké játszik.

De néha tán mégis odahagyja a menny országát. Éjjelente, amikor a földi világ megcsendesül, leugrik a felhők pereméről, hogy ellátogasson egy házba. Túl az elmúláson, az emlékek rejtekéből egy embert figyel, vigyáz rá, őrzi az álmát. Az ember pedig olykor róla álmodik...
6653
pepa24 - 2019. november 18. 21:38:33

Kedves Kitti!
Neked is köszönöm, hogy olvastad az írásomat, köszönöm az együttérzést és az átérzésedet. Jól esik. Akárcsak az elismerő szavak

5396
Kitti - 2019. november 18. 20:31:52

Kedves Hajnalka!
Akinek volt már ilyen élménye, mint amit ebben a kedves és megrázó történetben írtál, az tudja, átérzi mi van a szavak mögött. Évekre való muníciót hagy maga után minden kedves állat, ami alkalmanként felvillan a gazdiban és bizonyosság a hit, hogy egyszer majd valahol, odaát mégis csak együtt lehetünk. Vele. Az álmok is erről győzik meg a gazdikat...
Tetszett a stílusos leírás.Rose

6653
pepa24 - 2019. november 18. 20:02:11

Kedves Magdi!
Köszönöm hogy olvastál, és átérezted, amit én. Jól estek a soraid.
Pepa (Hajnalka)

6191
Magdolna43 - 2019. november 18. 19:27:24

Kedves Hajnalka!
Ez bár fájdajmas, de nagyon szép, megható. Örülök, hogy olvashattam. Az évek során három kutvátol kellett búcsuznom,mindig elhataroztam, nekem soha többet nem kell kutya,mert olyan nehéz volt megválni tőlük, de attol független most is van kutyánk és nagyon szeretjük.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.