Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Plesovszki Hajnalka: KUTYA A MENNYORSZÁGBAN
Mi vár a kutyákra, túl az életen? Mi lesz velük? Vajon nekik saját, külön kutyamennyország dukál? S ha igen... Hogy van tovább?

A kutya már nagyon öreg volt. Hajdan élénkvörös szőre megfakult, kikopott, és valami nehéz, avas pára lengte körül. Látni se látott: a hályog lassan kúszott a szemére, míg végül teljesen megvakította. Tönkrement a hallása is. És csak botladozva tudott járni, mert a hátsó lábait kezdte elérni a bénulás.

Aztán egy nap, amikor már nem bírt felállni és az étel visszabukott a száján, a gazdája megértette: innen nincsen tovább. Leült az öreg kutya mellé. Ölébe vonta az állat kedves, okos fejét, simogatni kezdte. Némán, hiszen a kutya úgyse hallhatta volna, mit mond neki. De a cirógatást biztosan érezte… meg a gazdája illatát. Vajon tudta, mi következik?

A család kihívta az állatorvost. Csak amikor az megérkezett, akkor állt fel a kutya mellől a gazdája. Nézte, ahogyan a doktor a fecskendő tűjét bedöfi a fakóvörös irha alá és az egyik vénába altatófolyadékot spriccel. Az öreg kutya elszenderült.

Még él, mondta az orvos, fel is lehetne ébreszteni, viszont a néhány nap, ami még hátravan neki, kínok közt telne. A gazda bólintott. Kutyájának vén, elnyűtt teste ellenállás nélkül fogadta be az új anyagot: a halálost. Lassú, békés folyamat lesz, ígérte az állatorvos, mielőtt otthagyta volna őket.

A gazda várt. Arca egyszerre a kutya bundájához ért. Beletemetkezett. Talán még sírt is.

Aztán elment dolgozni, mert egy kutya végóráira nem járt szabadnap. Mire hazaérkezett, az állat tetemét már elszállították. Öreg jószág volt, hallatszott a vigasz, és olyan beteg, hogy mindenképp elpusztult volna.

"AZ ÉN KUTYÁM MEGHALT!!!"

A családtagok összenéztek, engedékenyen bólogattak. Ha meghalt, hát meghalt... az élet pedig megy tovább. A házba egy nap majd új kutya kerül, egy aranyos, bumfordi kölyök, amelyik éjszakánként cérnahangon ugatja a holdat.

De mégis...

Vajon a kutyamennyországba beengedik az embereket, legalább látogatóba? És addig mit csinál ott az öreg kutya? Igaz, már nem öreg, a lábát se húzza, újra jól hall és mindent lát. Biztos együtt rohangál a széllel, a holddal labdázik és játszik az égbeli kutyákkal - örökké játszik.

De néha tán mégis odahagyja a menny országát. Éjjelente, amikor a földi világ megcsendesül, leugrik a felhők pereméről, hogy ellátogasson egy házba. Túl az elmúláson, az emlékek rejtekéből egy embert figyel, vigyáz rá, őrzi az álmát. Az ember pedig olykor róla álmodik...
6763
katka69 - 2020. január 18. 08:31:39

Kedves Hajnalka! Nagyon tetszik az írásod. Teljesen átérzem, mert én is átéltem. Gratulálok!Rose

6653
pepa24 - 2019. december 02. 21:22:24

Drága Babu!
Köszönöm a látogatásodat és a megtisztelő figyelmedet. Úgy hiszem, azt az örömet és bánatot, amit egy igazán hű jószág megléte és elvesztése jelent, olyan mély érzésű emberek élik át, amilyen Te is vagy. Én is remélem, hogy van "kutyamennyország" - az ember lelkében biztosan van!

5548
babumargareta - 2019. november 30. 17:27:39

Szia Hajni!
Szomorúan olvastam" kutyás világod" megható történetét.Aki veszített el kutyát ily módon az tudja mit jelent .Az én kutyám is már a 4.éve hogy kutya mennyországban van.De ha arra gondolok ,hogy mennyit szenvedett akkor elhiszem ,hogy van egy világ ahol a kimúlt kutyusok egymásra találnak.
Szeretettel olvastam különleges novelládat .....BabuHeart

2951
Firm76 - 2019. november 26. 07:46:49

Kedves Hajnalka!

Szép, megható novellád visszaidézte bennem kutyáim kedves emlékét. Amikor elmentek, mindig magukkal vittek egy darabot belőlem is, hiszen az a részem, ami hozzájuk kötődött, már az övék lett, velük ment.

Laca SmileRose

6653
pepa24 - 2019. november 19. 20:30:26

Kedves Marika!
Bár már írtam Neked, úgy tűnik valamiért nem ment el a hozzászólásom. Ezért most ismételten köszönöm, hogy ellátogattál ide és elolvastad a novellámat. S csak ismételni tudom önmagamat - bárha nem olvashattad - amikor egy szeretetreméltó lény, közel kerül a szívünkhöz, nagyon nehéz őt elengednünk. Nem véletlen, ha azt mondjuk rá: "szinte családtag". És ezt a "szinte" szót csak formaságból használjuk, hiszen valójában az... legfeljebb nem két lábon hanem négy lábon fut hozzánk örömmel.

6142
BoldogCsisz - 2019. november 19. 20:00:41

Kedves Hajnalka!
Nekünk is van egy idős kuvasz kutyánk. Bele sem tudok gondolni, hogy hasonlóképpen el kell válni majd tőle. Gratulálok szép írásodhoz!
Szeretettel: MarikaRose

6653
pepa24 - 2019. november 19. 18:47:23

Kedves Rita, tökéletesen igazad van! Minden Új egy szeretetteljes kötődés lehetősége, de soha, egyetlen Új sem pótolhatja a Régit - mert nemcsak az ember az "egyedüli példány". Köszönöm, hogy meglátogattál és megosztottad velem a gondolataidat is!

6653
pepa24 - 2019. november 19. 18:44:53

Kedves Mária!
Köszönöm hogy meglátogattad az írásomat és átérezted a mondanivalóját. Igazad van, a történet szomorú, de mégis... Én azt hiszem, hogy a kölcsönös szeretet - hiszem, hogy ember és kedves állata közt is összefűző, életre szóló, sőt azon is túlmutató kötelék. Ebben nincs különbség köztünk, ahogy mindegy az is, cica, kutyus, vagy csüngőhasú malacka. Lényeg a szeretet. Kívánom, hogy Öreg Ciciátok még sokáig maradjon Veletek!

6542
ritatothne - 2019. november 19. 09:34:14

Kedves Hajni!

Akinek nincs vagy nem volt soha kutyája/macskája az tudja mondani, hogy majd lesz helyette másik. A másik viszont nem a régi, hanem egy új és egészen más. Azt is meg kell előbb ismerni és szeretni és csak azután jön létre a kötődés.

Szeretettel: RitaRose

6452
Szaipne Kiss Maria - 2019. november 18. 22:48:36

Kedves Hajnalka! Sajnos megoregszenek szegeny allatok (is).
Szomoru tortenet. Most egy oreg cicank van, imadni valo,
mindent megert, de mar beteges. Belegondolni sem merek,
hogy elveszithetjuk.
Olelesem.
MariaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.