Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Rónai Katalin: Nők az életemben (monológ)

Menekülés volt-e, vagy az identitás hiánya miatti állandó bizsergés, nem tudom, de elég hamar megnősültem.

Tudod, lassan huszonöt éve lesz, hogy áttelepültem Magyarországra, anyámmal Erdélyből.

Azt gondolom, senki sem tudja, milyen ez, ott magyar vagyok, itt román. Így, természetes, hogy a beilleszkedés, és az a vágy, hogy elfogadjanak végre, ez volt minden vágyam.

Világéletemben fociztam. Manapság már csak öreg fiúkkal.

Nagyhasú, elhízott apukák kergetik a labdát, kéthetente Újpesten, én a kapuban állok, immár harminc éve.
A kéthetenkénti meccseken eleget csodálkozom ezeken a férfiakon, mert negyvenöt éves koromra is jól tartom magam, igaz, felszedtem két kilót karácsonykor, de minden hajnalban futok, hogy megőrizzem a kondíciómat. A többieknek, meg csak a súlyemelés, tudod, a sör, meg a pálinka! És aztán csodálkoznak, amikor egy-egy szóló futásuk végére majd megfulladnak.

De, nem erről akartam beszélni.

Kérdezted, miért nem tudok igazán kötődni egy nőhöz sem?

Tudnod kell, hogy anyám egyedül nevelt, apám négy éves koromban meghalt. Anyám engem és a bátyámat úgy nevelt, hogy fel sem merült benne, hogy másik férfit hozzon a házhoz, de a nálam tizenöt évvel idősebb bátyám, nem is tűrte volna el. Anyám a bátyámnak egy ikon volt, én csak egy célok nélküli, megfáradt robotot látok benne, aki mindig hajnalban kelt, piacozott, amíg bele nem rokkant.

Tudod, okos nőre vágytam mindig, az okos nő erős, és át akarja venni a férfi szerepét. Én pedig azt szeretem, ha én irányítok. Nekem ne jöjjön kész tényekkel, anélkül, hogy velem megbeszélte volna! Ne döntsön helyettem, én vagyok a férfi!

Tehát húsz évesen letelepedtünk itt, hoztam a szakmámat, gázszerelő, ebből fényesen meg lehet élni, mondta az anyám. Erre én? Összejövök az első nővel, aki elveszi a szüzességem, és rögtön el is veszem! Normális vagyok?

Félelem, megfelelési vágy, vagy mi motivált, nem is tudom, talán a menekülés anyám szoknyája mellől, vagy a bátyám állandó okoskodása elől, mert nem bírtam már elviselni, hogy átvette halott apám szerepét.

Nos, a focipályán ismeretem meg. Szerelem volt első látásra. Minden meccsemen kint volt, szurkolt, és az egyik meccs után megvárt, leszólított, autogramot kért, majd kis híján megerőszakolt, amiben, persze benne voltam én is, már nagyon untam, hogy nincs nőm. Nagy élmény volt, hiszen addig csak petting szintjén mozogtam a nőkkel, és akkor azt hittem, ez az igazi szerelem.

A házasság három évig se tartott. A kezdeti felfűtöttség elmúlt, még szerencse, hogy nem lett gyerekünk. A végén már mindketten más ágyában ébredtünk.

Második páromat ezután ismertem meg. Ő is erős, de nem is ez a probléma, kerékkötő az anyósom és párom testvérei voltak, akik rendszeresen lerománoztak. Itt már született egy fiam, sajnos elég későn, akkor, amikor már ez a kapcsolat is megromlani látszott. A gyereket imádom, de a párom sehogy se tudott egy nevezőn mozogni velem. Amikor meglett a gyerek, az addig is nehezen működő szexnek vége lett. És emellett még féltékenykedett is. Folyton telefonálgatott, és ellenőrizgetett, olyan feladatokat adott, amellyel ellenőrizhette, merre járok.

Rengeteget fáj a fejem, egyrészt sokat estem a védések közben, másrészt gyermekkoromban felmásztam a kapubejárat tetejére, egy labda után, és a palatető beszakadt alattam.

Kész szerencse, hogy a zuhanást megúsztam. Amikor fáj a fejem, használhatatlan vagyok, de amikor nem, akkor nagyon kell a szex.

Tudom, hogy figyelmes, kedves szerető vagyok, szeretem látni, a párom örömét, ez nagyon fontos nekem. De a takaró alatt, sötétben, csöndben, élvezet nélküli együttléttel, tele a zsákom!
Így elkezdtem nézegetni az ügyfeleimet. Felajánlottam a szolgálataimat, és előbb-utóbb, mindig akadt olyan fiatalasszony, vagy idősebb hölgy, akit már nagyon rég kényeztettek, és szívesen fogadott a lakásán.

A lényeg, hogy érezzem, érezhessem, és éreztethessem, hogy férfi vagyok, a javából.
Ha meg akarják mondani nekem, hogyan éljek, hogyan szerelmezzek, hogyan töltsem a szabadidőm, akkor kiszállok. Egyedül a főnökömnek van ilyen joga, mert ő mégiscsak a főnököm, tőle jön a zsozsó.

A nő fogadja el, hogy amit én nyújtani tudok, az jó, mert nekem is úgy jó, ha neki is jó.
Pár hónapja a második páromat is lecseréltem. Egy régi barátnőmnél lakom, aki három műszakban dolgozik, és sokszor nincs otthon éjszaka.

Tehát, hívjál, szívesen összebújok veled, amikor van egy kis időd számomra!

6476
Siposne Marica - 2019. november 24. 08:22:24

Sajnálatra méltó az ilyen férfi.!
Soha nem lesz elégedett, boldog.

Marica

6653
pepa24 - 2019. november 22. 19:52:13

Csatlakozom Kittihez: ez az alak nagyon egoista. Persze a maga módján. A mélyben ott rejlenek a motívumok, hogyan is lett (lehetett) ő ilyenné. Az apa, aki eltűnt az életéből, a zsarnoki testvér, aki apja helyett rabtartója volt az anyának és neki, és az anya, aki rokkanttá robotolta magát - a fiaiért. A kisebbik fiú más utat választott, mint az apja és mást, mint a bátyja. Meglehet, ő is zsarnok lenne, hisz azt akarja, mindig saját akarata érvényesüljön, és - talán ösztönösen, talán tudatosan - elkerüli ezt a csapdát. Tiszteli(?) annyira a nőket, hogy nem lesz a rabtartójuk: elveszi tőlük, amit adnak és megadja nekik, amire képes. Sebzett ember: idegen ebben a világban (románnak magyar, magyarnak román), és képtelen párkapcsolatra. Egoista, ahogyan Kitti is állította. De ő az első "önzetlen egoista", akivel találkoztam. Nem mindennapi ember.

5396
Kitti - 2019. november 22. 08:05:45

Micsoda egoista alakot festettél ide Katalin! Hányinger keltő személyiség.
És milyen sok van belőle! ... Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.