Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Plesovszki Hajnalka: Karácsonyi történet: Nyolcadik történet: SMILEY KARÁCSONYRA (2019. december)
Alkonyodott. A nagyváros fölött az ég borongóssá vált: előbb szürke lett, aztán olyan, akár a tinta mélykékje. Az utcai közvilágítás lámpasora azonban nem engedte, hogy a sötétség előre törjön. A lakótelep házainak emeletes tömbjéről eltűnt minden árnyék, színes fényjáték vibrált a betonfalakon. A kandeláberek oszlopain hópehely, fenyőág és angyal, fénycsövekből hajlított figurái izzottak ünnepi hangulatot próbálva teremteni.
December 24-e volt, közelgett az éj, a szent éj, a karácsony misztériuma.
A fiú a buszmegállóban minderről tudomást se vett. Kapucniját fejére húzva, ökleit kabátzsebébe mélyesztve, bakancsos lábát keményen az aszfalthoz csapva járkált fel-alá. Olykor előkapta mobiltelefonját, aztán visszalökte a zsebébe. Még csak beszélni se volt kedve senkivel. Végül megtorpant és belerúgott a járdasziget peremén olvadozó, koszlott kis hókupacba, a pár nappal ezelőtti havazás sorvadó emlékébe.
A srác rohanva érkezett néhány perccel ezelőtt, de lekéste a járatát. Még látta a távolodó busz hátulját, a messzeségből felé villantak a lámpái, mire a fiú cifrát káromkodott. Most várhat a következő járműre!
Türelmetlenül kezdett föl-alá lépdelni, szívesen útnak indult volna akár gyalog is, csakhogy messzire kellett mennie. Várt tehát, nem tehetett egyebet, de közben úgy érezte, fölöslegesen vesztegeti az idejét. Miért nem történik végre valami, amitől könnyebb elviselni a bosszantó, üres várakozást?
Ekkor egy lány bukkant fel az utca túloldalán. Egyáltalán nem sietett, mintha pontosan tudná, ráér kényelmes, nyugodt tempóban haladni. Megállt egy üzlet kirakata előtt, megszemlélte a rácsozott üveg mögé kipakolt holmikat. Aztán könnyed, ruganyos léptekkel átgyalogolt a zebrán és besétált a buszmegállóba.
A fiú nézte, de csak óvatosan, szeme sarkából vetett rá pillantásokat. Tetszett neki a lány: magas volt, formás lábú, bár nem hasonlított a divatplakátok modelljeire. Hullámos haját copfba fogva viselte. Az arca keskeny volt, hosszúpillájú szeme nagy és ragyogó, ajka telt, halványrózsaszín.
A lány egyszerre a fiú felé fordult: észrevette, hogy az titkon őt nézi. Kíváncsi, kutató pillantásokkal méregette a srácot, és amikor az nyíltan visszanézett rá, megcsóválta a fejét. A fiú erre mérgesen hátat fordított. Eleve rosszul indult a napja, ez a lány meg mintha csak azért lenne itt, hogy ő még kellemetlenebbül érezze magát!
A lány felsóhajtott, aztán elővette mobiltelefonját. Nézegetni kezdte a készüléket, az üzeneteit böngészte vagy tán képeket keresett rajta. Hallatszott, amint olykor halkan felkacag.
A buszmegállóban gyülekezni kezdtek az emberek. Kései utazók: munkások, akiknek véget ért a műszakja, aztán egy fiatal anya jött, karján csecsemővel, majd néhány nénike, gurulós bevásárlókocsit húzva maga után.
Úgy tűnt, egyikük sem osztozik a srác rosszkedvében. A nénik egymás közt vitatták, hol milyen árut lehet kapni, a fiatalasszony a babának gügyögött. A munkások egyike sportújságot böngészett, és beszámolt társainak a győztes kupameccsről.
Aztán fölcsendült egy divatos sláger néhány taktusa: a lány telefonja csörgött. Ő beleszólt a készülékbe, hallatszott, amint valami előadásról beszél, ahová elmegy, és hogy igen, szívesen segít!
Akkor motorberregés hangzott fel, a járdasziget mellé beállt egy busz. Nem az a járat, amelyikkel a srác akart menni, arra még várni kellett pár percet. A megállóban lévők felszálltak a fiút kivéve, aki utánuk nézett, de önkéntelenül a lányt követte tekintetével.
Az lehuppant egy ablak melletti ülésre, majd kipillantott az üvegen. Egyenesen a fiúra, mintha tudná, hogy a srác nézi őt. A fiú zavarba jött, amiért rajtakapták. A lány akkor az ablak üvegéhez tartotta mobiltelefonját, melynek képernyőjén egy ábra volt: feldíszített karácsonyfa, gyertyák lobogó fényével.
A srác vállat vont, száját biggyesztette. A lány elvette telefonját, valamit bejelölt rajta, aztán ismét felmutatta. A karácsonyfa alá új kép került: kerek, mosolygó képű smiley-figura. A lány rámutatott, aztán önmagára, és elmosolyodott. Utána a fiúra bökött ujjával, aki egy pillanatig nem értette, mit várnak tőle. Végül lassan, bizonytalanul mosolyra húzta a száját.
A lány ekkor elkapta mobilját az ablak elől, gyors mozdulatokkal írt valamit, majd a készüléket a fiú felé tartotta. A képernyőn egy telefonszám állt és két szó: HÍVJ FEL!
A busz motorja fölberregett, a jármű elragadta az utasokat. Aztán befutott a következő járat, az, amelyikre a srác várt. Ekkor már többen ácsorogtak a megállóban. A fiú előreengedett egy botra támaszkodó idős férfit, aztán segített felszállni egy babakocsis anyukának. Közben mindvégig mosolygott, akkor is, amikor már a buszon volt, és mobiljába beütötte a lány telefonszámát...

Írta: Plesovszki Hajnalka (pepa24)
6653
pepa24 - 2020. január 24. 23:37:00

Nagyon Köszönöm Rose
Mindnyájatok
látogatását, az elismerést és méltatást. Őszintén jól esik a dicséretetek.
Később, amint lehet, mindenkinek személy szerint is válaszolok.
Sok szeretettel: Heart In Love Heart Pepa

6643
szikra60 - 2020. január 20. 12:17:50

Kedves Hajni! Nekem is nagyon tetszett a történeted. Szeretettel gratulálok hozzá és a nyereményhez is! ÉvaRose

6142
BoldogCsisz - 2020. január 19. 17:13:34

Szeretettel gratulálok nyereményedhez!
Üdv: MarikaHeart

4694
Rzsike - 2020. január 18. 23:07:26

NAGY GRATULA.

6542
ritatothne - 2020. január 18. 20:14:34

Kedves Pepa!

Szeretettel gratulálok a nyereményedhez.

RitaRose

5396
Kitti - 2020. január 18. 19:54:54

Gratulálok Hajni a nyereményhez! Szép a történeted. Rose

6653
pepa24 - 2020. január 14. 20:10:02

Kedves Kata
köszönöm meglátásodat és dicséretedet. Külön öröm számomra, hogy Te is felfedezted ezt a történetemet. Heart

5772
Saranghe - 2020. január 14. 17:35:41

Kedves Hajnalka!

Nagyon szép, romantikus történet! Smile

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

6653
pepa24 - 2020. január 14. 17:24:29

Kedves Kata
azt hittem, ez a novellám "végleg feledésbe" ment már. Őszintén örülök, hogy Te felfedezted, még inkább annak, hogy elnyerte a tetszésedet. Egyszerű kis történet, de közel áll a szívemhez - vagy ízlésemhez, ami jelen esetben csak jó. Köszönöm a kedvező véleményedet! Heart

4204
pathfinder - 2020. január 14. 09:37:11

Kedves Hajni!
Ez tetszik! Ki tudja, mi miért történik az életben? Lehet hogy valami, amit hatalmas pechnek gondol az ember, egy későbbi jó alapját jelenti, mint ahogy a fiú esetében is. Hiszen ha eléri azt a buszt, nem találkozott volna azzal a talpraesett leányzóval. Vidám kimenetelű novelládhoz szeretettel gratulálok:
Kata Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.