Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Vilhelem Margareta: Szilvás gombóc--4.része
És mégis... Valami megmozdult a szíve táján, sajnálta az öreg Veress Gábort, akinek üzlete negyven éve áll fenn a piacon és aki most hatvanhétével korára mehet koldulni, mert a bank elveszi mindenét. A bank, amelynek ő is egyik szilárd oszlopa... Kissé megkönnyebbült, amikor egy órakor letette a tollat. Szokásától eltérően, nem rohant egyenesen haza, hogy nekiüljön a finom ebédnek, hanem felsétált a korzóra. Édes őszi napsütés cirógatta körül és élvezettel nézte a siető embereket, örült, hogy belevegyülhetett a hullámzó embertömegbe, jólesett, hogy sodorja magával az ezer színben vibráló áradat, valahogy úgy érezte, hogy részese a nagy. emberi szolidaritásnak, nem áll elszigetelten a világban a maga gombóc-mentalitásával, hanem hozzátartozik a.problémákkal viaskodó, érző és vérző nagy ember közösséghez. Fél kettőkor hazafelé tartott és amikor befordult az ismerős utcába, Irénnel találkozott.
- Csókolom a kezedet - köszönt barátságosan és mélyen megemelte a kalapját.- Szervusz, gombócember - nevetett rá a nő. - Mi történt veled, hogy kimerészkedtél a korzóra. Neked ilyenkor otthon a helyed.
- Ne gúnyolódjál, Irénke -mentegetőzött erélyesen.
- Bocsánat, ezer bocsánat. De úgy gondolom, hogy a leves megsűrűsödik és a tészta kihűl. És ha ilyen rémes ebédet kapsz, tönkre van téve a napod...Karcsi ragyogónak és elbájolóan kedvesnek találta unoka húgát. Világos szürke kosztümje szép vonalban simult karcsú alakján, selyem harisnyába bújtatott lába télies demonstráló szépségében érvényesült, gyengén púderezett arca csupa finomság és a kalapja alól kihuncutkodó szőke haj érdekesen borult le homlokára.
Sokáig sétáltak egymás mellett, sok mindenről diskuráltak, Irén beszélt könyvekről, színdarabokról, filmekről, emberekről, eseményekről, észre sem vették, hogy fél három már elmúlt és Karcsi ezúttal kivételesen megfeledkezett az éhségről, pedig máskor ilyen időben már a jóllakottság kellemes érzésével sziesztázik az íróasztal nagy karosszékében. Három órakor került haza és feleségét remegő izgalomban találta.
- Hol voltál ilyen sokáig, Károly? Az ebéded valósággal ehetetlen.
Karcsi nem válaszolt -felkapta az aznapi újságot és azt böngészte.
Másnap Karcsi mar kora reggel frissen üdén ébredt,Autóba ült és egyenesen a Hitelbankba ment
ahonnan takarék betétjéből nagyobb összeget vett ki, majd átment a váltó osztályba.
- Unoka húgom, özv. Szabó Ferencné megbízott, hogy váltóját fizessem ki. Gondosan eltette tárcájába a váltót, majd telefonon közölte Marikával:
-Estére ne várj vacsorára, mert fontos ülésre kell mennem.Majd hat óra után frissen megborotválva, kissé kopaszodó haját simára fésülve, bekopogtatott Irénhez. Nem találta otthon, amin bosszankodott, mert már előre eltervezte, hogy ünnepélyes formák között nyújtja át a váltót, amivel bizonyára nagy örömet szerez neki. Gondolatban már látta, amint Irén a nyakába borul, ő pedig hosszan, forrón csókolja a szép szájat. Azután Irén a bronz színű pizsamában lefekszik a sezlonra, ő pedig melléje ül, úgy mint tegnap és simogatja a szép fehér lábat. És most mindez elmarad. .
- Mikor jön haza a nagyságos asszony ? - kérdezte a szoba leánytól.
- Nem tudom, kérem, de alighanem későn, mert azt mondta, hogy nem vacsorázik idehaza.
Leverten, csalódottan bandukolt le a lépcsőn. Az utcán gondolkozott, hogy mit csináljon. Haza nem megy, mert már megüzente, hogy ne várják. Céltalanul sétált a korzón, hátha találkozik Irénnel.
Unalmában, vagy inkább korbácsoló kétségbeesésében, elment a színházba.
Előadás után elgondolkozva ment az utcán és a Konti-kávéház előtt egy másodpercre megállt. A helyiségből émelygős tangó muzsikája szűrődött ki és elhatározta, hogy bemegy. Hónapok óta nem volt már este a kávéházban, utóvégre szabad, független ember, akit nem korlátozhat semmi, miért ne maradjon ki egy este.
Bátran nyitott be és az ajtóban széjjelnézett. Rengeteg ismerős fej bólintott feléje, az egyik bokszban a vezér ült feleségével és még két ismeretlen úrral, nem messze tőlük Irént pillantotta meg egy magas karcsú férfival.. Irén fehér húsa vakítóan ragyogott a mélyen kivágott fekete ruhában és most a villany lámpák sugarában még szebbnek és kívánatosabbnak látta, mint odahaza a bronzvörös pizsamában, örvendve üdvözölte, majd egyenesen feléjük indult.
- Szabad? - kérdezte udvariasan.
- Foglalj helyet, Karcsi .
-Bemutatom kedves francia barátomat- A francia meghajolt és kezet nyújtott. Karcsi megnézte az idegent. Elegáns, kellemes megjelenésű, harminc év körüli férfi, minden szavából és mozdulatából érzik a nyugat. A diskurzus vontatottan indult meg, mert a francia nem értett sem magyarul, sem németül, . Irén folyékonyan beszélt franciául és amikor a két férfi elakadt, készséggel vállalta a tolmács szerepét. Egy ideig közömbös témákat feszegettek, miközben Karcsi megtudta, hogy a francia egy nagy párizsi, divatáruhoz igazgatója, vagyonos, független ember, most üzleti úton jár, hogy cége vevőit meglátogassa.
Erre hamar pezsgőt rendelt és csakhamar habzott a karcsú poharakban.
- Votre sante-kiáltotta!
A francia hálásan mosolygott és koccintott. A poharak sűrűn ürültek. Az ital kezdett forrni a fejekben, a szemek csillogtak, a kezek és szájak munkája meggyorsult és Karcsi csodálata a francia iránt mindinkább csökkent, hogy helyet adjon a gyűlöletnek. Igen: gyűlölte ezt a Dom perignon-t, a szerencsés vetélytársat, aki bizonyára szeretője Irénnek és szabadon csókolhatja az édes szájat, az isteni nyakat, meg a csodálatos lábat. A bizonyosság, hogy a francia, Irén szeretője mind szélesebben terpeszkedett belsejében, hiszen együtt nyaraltak Párizsban és most is bizonyára azért jött ide, hogy lássa. Elkeseredésében felkapta poharát és a vetélytárs felé nyújtotta:
- Igyál francia! - ordította magyarul. A francia elértette a párbajra való felhívást, fenékig ürítette poharát. Alajos kezdett belejönni.
5772
Saranghe - 2020. február 23. 09:26:13

Kedves Babu!

Néha kell egy kis külsős segítség, hogy a rózsaszín köd odébb szálljon. Remélem itt is besegít a gondviselés, és ez a kapuzárási pániknak tűnő jelenség elmúlik, mielőtt késő l
Annyira őszintén, bátran írsz ilyen témákról, hogy már az olvasó is kínosan érzi magát a szereplők miatt. Teljesen beleélem magam.
Az mondjuk nem baj, hogy nemcsak a saját élete kezdte el érdekelni, és kilépett a komfortzónájából, de ezt lehet a szerető felesége mellett is.
Szeretettel olvastalak: Rose

6191
Magdolna43 - 2019. december 15. 15:50:58

Kedves Babu!
Most már nagyon kíváncsian várom, hogyan alakul Karcsi dolga,
Lehet, hogy rájön, jobb lenne ha a szilvasgombóc mellett marad?
Szeretettel gratulálok, fordulatokban gazdag írásodhoz.
Magdi

6542
ritatothne - 2019. december 13. 09:42:36

Kedves Babu!

Ez aztán a fordulat. Ez a szerencsétlen balfék már teljesen belehabarodott az unokatesójába, még a családi kasszát is meglopta miatta.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.