Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Kellemes ünnepeket!
Miután túlestem anyám másfél órás ordítozásán, majd a mentőorvos fenyegetésein, egy szorgalmas, mozgalmas munkahetem volt. Minden napra jutott feladat. Egyik jobb, mint a másik, merthogy szeretem, még kutyust is sétáltattam, a főnöknőm kiskutyáját, de naponta jó sokat szeretgettem, simogattam, a saras hótól nemcsak csúnya volt a szőre, de büdös pocsolya szagú is. Egyszer még az ölembe is vettem. Picike, tudja isten, milyen fajta, sosem volt kutyám, nem ismerem őket, de elhatároztam, ha magamra maradok, lesz. Sziszi a neve, a főnök ölebének, egy kicsit elhanyagolt is, szőrileg biztosan.
Aztán jött egy újabb hét. A főnökasszony lecseszegetett, mert határozottan kérte, az irodában legyek, de hiába mondta annyiszor. Kedden már ott ültem. A munkaügyis nő, Kati, elkezdett fecsegni, locsogni, mindent, össze és vissza, végül már annyira feszengtem, hogy kijöttem, főleg arról magyarázott, hogy ha egyszer nem irodai munkaköröm van, akkor miért nem mást csinálok, magyarul minek ülök bent náluk. Indoklásaim után csak még unszimpibb lettem a hölgynek, ámde milyen rosszul tettem, hogy nem maradtam. A másik azt hiszem könyvelő, idős nő, Icuka odakint rákérdezett, miért vagyok kint, mikor világosan el lett mondva, hol kell lennem. Szerényen, nyuszin, halkan megmondtam, mert Kati szerint nem kéne ott lennem. Beültem, és ücsörögtem egy darabig, mikor Kati újra fontosnak érezte a beszédét, célozgatott, hogy milyen oroszlán szagot érez, meg a harmadik irodista miért jött be, maradt volna ma otthon, majd Icuka elindult cigizni kintre, Béla is, és Kati elhagyván a birodalmát még ennyit odavetett, nagyon-nagyon-nagyon hülye vagyok. Önmagára érthette, mert pont így mondta, csak én célzásnak vettem.
A nap vége előtti tíz perben robbant a bomba, Kati fájdalmasan közölte, valaki ma nagyon megbántotta. Megkérdeztem, kicsoda, mire kiderült, hogy én voltam a tettes. Merthogy Icuka, elmondta neki, mit mondtam a háta mögött. Ezt: Kati kikergetett engem az irodából. Azonnal rosszul lettem, kiborultam, ami feszültséget felhalmozott a két nő bennem, kitört és sírtam. Ám a főnököm hivatott ebben a minutumban. Szemcseppért szaladjak ki neki. Meg műkönnyért. Nem, nem hallotta a perpatvarunkat, csak épp fájt már a szeme a sok gépezéstől. Siettem a tízezressel, menet közben úgy nyilalt a szívem, hogy drága, szeretett doktornőmet felhívtam, vegyek be egy nyugtatót, kérte. A 30-ason is sírtam, a patikában visszafojtottam, de fogtam a szívemnél, olyan szinten nyilalt.
Visszafelé már csendesedtem, aztán mikor kezébe adtam főnöknek a dolgokat, újra sírtam. Gyengéden behívott az irodájába. Icuka épp bent volt. Sírógörcsöt kaptam. De Eszter hitt nekem. Azt javasolta, emelkedjek fel a történteken, egyébként ez egy mindennapos dolog, ne is foglalkozzam vele. Már egészen rosszul voltam, mellém rendelt egy munkatársamat, és ő hazakísért. Azt éreztem, sosem fogunk hazaérni. Végig nyilalt a szívem, egyszer megint elsírtam magam.
Másnap bementem, nagyon összeszedetten kibírtam az ez évi utolsó munkanapomat, semmi feladatot nem kaptam. És a cirkuszt anyám mikor hazaértem, újra kezdte. Megijedt, mert halkan közöltem, ha elkezdi, megint kihívom a mentőket. De a rendőrséget is. Onnantól csendben elfoglalta magát.Úgy éreztem, egy hajszálon függ az életem, persze felkerestem orvosomat, és el is felejtettem boldog ünnepet kívánni, ezért a buszmegállóban felhívtam, egész különleges kapcsolatunk van, inkább emberi, és búcsúzáskor ismét úgy köszönt el : -Puszilom. Én is puszilom, és ettől olyan jól lettem, hogy már nem is akartam meghalni. Doktornő egy csoda, és egy valódi Angyal. Itthon is folyton eszembe jut és erőt kapok.
Másnap anyám megint kezdte volna, de megijesztettem, hogy mentők meg rendőrök. Viszont vasárnap már nem bírt magával. Vártam aput, kilencre. Tíz után érkezett, anyám már kora reggel magában őrjöngött fürdés után, merthogy mialatt fürdött, mindenét elvette valaki. Például a retiküljét. De mindene eltűnt. Ezt félórán át hallgattam. Utána kértem, hallgasson el, mert senkit nem érdekel. Szép fokozatosan befejezte. Megszólalt a kapucsengő. Az ajtóban vártam apámat, ő kitörtetett a szobájából, szidalmazott, apu belépett, láttam, majdnem elesett, alig tudott feljönni a harmadikra, anyám pedig rákezdett. Ledöbbentem. Ismerem, de ezt nem feltételeztem. Apunak elkezdte, hogy ez a kurva bántalmazza őt, verbálisan. Mármint én, a kurva. Aput betereltem a szobámba, remegtem, iszonyúan remegtem, féltem, meg is ijedtem. Apu kabátját fogasra tettem, rövid beszélgetés után apu bepisilt, úgyhogy elsietett haza. Anyám már messze járt, csak nem köszönt nekünk. Mikor hazaért, egy papírra lemásoltam a Zsoltárok egy részletét és elmentem a Savoyába. Hirtelen ötlettel sok díszt és egy mű karácsonyfát is vettem, a tej mellé. És illóolajat. Fahéjasat.
Már szétcsomagoltam, szépen elrendeztem a műágait, rátettem a piros és arany, kék és zöld díszeket. Az ablakomat is feldíszítettem rózsaszínre, lelkesen, örömmel. Hiszen ez az utolsó karácsonyom.
Dehogyis! Sok lesz még és ez a kis, nem is olyan kicsi fenyőfa jó lesz azokra is. Tehát-gondoltam-praktikus, hogy megvettem. Még úgy is, hogy a villamoson a velem szemben ülő idős nő rámutatott a fenyőmre és lehülyézett. A férje ült mellette. Kész döbbenet, ilyen lett a világ. És ha egy beteg kisgyereknek vettem volna? Aki kórházban fekszik? És haldoklik?
És csak nézem, derűsen a csillogó díszeket, fekszem, pihenek. Csukott szemmel, mégis mosolygok. Kellemes ünnepeket!
4962
Tasnadirita - 2020. január 04. 10:17:24

Kedves Éva! Köszönöm, szeretettel,Rita

6643
szikra60 - 2019. december 30. 11:29:50

Kedves Rita!
Hát mit mondjak... Ha ez a Te életedből van, akkor elég siralmas. (Mármint a hétköznapjaid.) Egyébként ha nem, akkor gratulálok, mert feszített az írásod, azt vártam, mikor töténik valami jó is benne. Az előző kedves hozzászólás ezt a jót megfogalmazta. Szerintem is. Néha meg kell találni az életben azokat a dolgokat, melyek átbillentenek bennünket a rossz időszakokon. Szeretettel Éva

4962
Tasnadirita - 2019. december 29. 11:38:15

Kedves Rita! Köszi! PusziHeart

6542
ritatothne - 2019. december 29. 10:39:53

Kedves Rita!

Jól tetted, hogy megvetted magadnak a kis fenyőt, legalább volt egy kis örömöd is.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.