Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Plesovszki Hajnalka: MÍG VÉGET NEM ÉR A VÁRAKOZÁS
(parafrázis)

Ha volna itt valaki, aki megkérdezné, miről szól a történet, nemigen tudnék rá válaszolni. Várakozás...? De ezt a történetet nem én kezdtem el, és nem én fogom befejezni. Csupán egy jelentéktelen mellékszereplője vagyok, majdnem senki.

Már nem számít, hogy valaha milliomos voltam, gyárak és üzlethálózatok, szállodaláncok tulajdonosa. Érdektelen az is, hogyan szereztem a vagyonomat. A "vén pénzeszsák", így emlegettek. Vén... Ki mondhatná meg, mi a valóban régi? Az, ami az emberiség őskorából való? Vagy ami előtte létezett? Esetleg a világ keletkezését is megelőzte?

Valaha volt egy gyűjteményem különféle tárgyakból, amit aukciósházaktól meg internetes árveréseken vásároltam. Kép, szobor, ékszer, könyv... és őskövület. Minél távolabbi korból származott, annál nagyobbra tartottam.

Sokan nem értették, miért "pazarlom" a vagyonomat: szerintük inkább adakoznom kellett volna. Azt is megtettem - a magam módján. Jól megfizettem az alkalmazottaimat, leróttam az adót, alapítványoknak, segélyszervezeteknek utaltam pénzt. Igaz, sosem többet a szükségesnél, így mindig kevesebbet adtam, mint amit elvártak tőlem. Helyesen csináltam? Nyilván nem.

Persze az sem volt helyes, amit az emberek kimondatlanul kívántak: adjam át nekik a teljes vagyonomat. Végül mégis megtettem, és hamar bekövetkezett, amire számítottam. A pénz elfolyt, a cégek becsődöltek, egykori alkalmazottaimat elbocsájtották. De ez nem az én gondom volt.

Én már csupán egyvalamiért felelek, RÓLA gondoskodom.

Sokáig vártam, azt sem tudtam kire vagy mire. Egy feleség a gyerekeinkkel, a családunk... Lehetett volna így is, többször nyílt rá alkalom, mégse jutottam el idáig. Vártam... majdnem hetven éven át.
Aztán az egyik internetes árverési lapon megláttam: AZT. Elsőre nem tetszett. Egy hatalmas kavics, nagyjából kúp alakú, de felülete egyenetlen; vöröseskék felszínét zöld ragyák pettyezték.

"Meteorit a thorsbergi mészkőbányából.
A Lundi Egyetem szakértői igazolásával."
A felirat alatt a kikiáltási ár, egy elképesztően magas összeg.

Először azt gondoltam, nekem ez az űrből földre zuhant kődarab ingyen se kellene. A nap folyamán mégis többször megnyitottam a honlapot, és amikor elkezdődött az árverés, ott voltam a licitálók közt. Végül megszereztem "az én meteoromat" - a meghirdetett ár majd' kétszereséért. Engem csak az érdekelt, hogy miután fizettem, rögtön leszállítsák a szerzeményemet.

Temperált hőfokú, törésbiztos páncélüveg tárolóban helyeztem el gyűjteményem válogatott kincsei közé. Eleinte az egyik félreeső sarokban volt a helye. Ahogy teltek a napok, hetek, egyre többször tekintettem rá és mind tovább időztem mellette. Végül úgy találtam, nem jó neki ott, ahol tartom. Először a dolgozószobámba került, majd a hálószobámba, de így se voltam elégedett. Végre rájöttem, az nem tetszik, hogy egy lezárt tárolóban áll.

Nézhettem "az én meteoromat", körbe sétálhattam, viszont nem érinthettem meg. Figyelmeztettek ugyanis, ha a védett közegből szabad levegőre kerül, károsodhat. Hát majd sietek, gondoltam, épp csak egy pillanatnyi érintés és máris visszacsukom a tárolót. Ám miután felnyitottam, soha többé nem zártam be újra.

Szemléltem a meteorit kék-vörös héját, a zöld mélyedéseket, miközben ujjaim a felszínén kószáltak. Addig tartottam rajta a kezem, míg azt nem éreztem, érintésem közben átmelegszik.

Hetekkel később eljutott hozzám egy szóbeszéd. Egyesek azt híresztelték, hogy furcsán viselkedem, a meteorit megszállottja lettem. Hosszú órákat töltök úgy, hogy cirógatom, ha meg nem vagyok vele, csak róla beszélek. Számomra viszont ez egyszerre volt természetes és szükségszerű. Különleges figyelmet érdemel az, ami ilyen szép és titokzatos.

Bizony, titokzatos, mert amikor megpróbáltam utánajárni "az én meteorom" múltjának, hallgatásba ütköztem. Az árverési oldal, ahol vásároltam, megszűnt, adatait minden nyilvántartásból törölték. Az eladási bizonylat bejegyzései semmi támpontot nem nyújtottak. A meteorit egykori tulajdonosa névtelen maradt, lehetetlen volt azonosítani. Végül megkerestek a Lundi Egyetemtől, hogy közöljék, "az én meteorom" nem volt a vizsgálati anyagok közt. Vagy hamisítvány, vagy ellopták a feltáráskor és illegálisan értékesítették.

Tudtam mi következik: át kell adnom a hatóságnak a meteoritot. Erre nem voltam hajlandó. És ha megvesztegetnék valakit? Viszont bármennyit fizetek, nincs rá garancia, hogy végleg nálam maradhat. Valami jobb megoldás kell... de mi legyen az?

- Ez igazán egyszerű. Kelts nagy kavarodást, aztán tűnj el az emberek szeme elől örökre!

Fölkaptam a fejem. Azt hittem, magam vagyok a hálószobámban, vagyis kettesben "az én meteorommal". Csakhogy most egy suhanc ült az ágyam végénél úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fekete bőröltözetet viselt, dzsekije alatt fehér felsőt, aminek csuklyáját az arca elé húzta. A házamat elektronika és őrszemélyzet is védi, akkor hogy a fenébe kerülhetett ide ez a fickó?

- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Angel - felelte ő.
- Milyen... Angel?
A suhanc felállt és hátat fordított. Dzsekijén ott virított a felirat: Hells Angels. A hírhedt motorosbanda egyik tagja! Átvillant agyamon, hogy segítségért kiáltok, de nyomban le is tettem róla. A fickó nyilván végezne velem.
- Mit akarsz tőlem... Angel? - faggattam. - Pénzt?
Fölnevetett.
- Elég szépen megfizettél már AZÉRT.
Miközben ezt mondta, odalépett a meteorithoz és rátette a kezét.
- Hagyd békén! - ordítottam rá. - Takarodj onnan!
Indultam, hogy félrelökjem, de könnyedén eltáncolt előlem.
- Nyugalom, ember! - szólt. - Ez már a tiéd. Ami pedig benne van...
- Benne van? - nyögtem. - Mégis, mi az?
- Mi lehetne egy sárkánytojásban? Sárkány, természetesen.
Rámeredtem a suhancra.
- Te a bolondját járatod velem! - háborogtam. - Sárkányok nincsenek!
- Tényleg?
- A mesékben, a legendákban csakis ott léteznek. A távol-keletiek a szerencse, a hatalom szimbólumai, a nyugatiak gonosz pokolfajzatok, de... ez csak kitaláció, ez...
A fickó közbevágott:
- Én azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. És hogy ezt odaadjam.
Azzal felém nyújtott valamit. Papír... Nem is... egy pergamendarab. Átvettem tőle, megnéztem, reszketni kezdtem. A lap hol üresnek tűnt, hol betűk cikáztak rajta olyan gyorsan, hogy képtelen voltam elolvasni. Értetlen ijedtséggel pillantottam a suhancra. A csuklya még mindig takarta az arcát, de esküdni mertem volna, hogy vigyorog.
Mély levegőt vettem, hosszan benntartottam, lassan kifújtam.
- Ez az egész nem igaz - mondtam, remélve hogy legalább a hangom nyugodtnak tűnik. - Csak képzelődöm... hallucinálok...
- ...megőrültél... vagy mégis igaz minden - fejezte be mondatomat a fickó. - De ez nem számít. Akarod a tojást, és akarod, hogy a sárkány világra jöjjön. Ez előre látható volt, ezért választottak ki téged. Elviszed innen, elrejtőzöl vele és őrzöd, míg szüksége van rád. Megmondom, mit hogyan csinálj.

Mindent úgy cselekedtem, ahogy Angel kívánta. Egy országos csatornának tett nyilatkozatom után mondtam le a vagyonomról, és osztottam szét összes tulajdonomat. Amíg a kedvezményezettek egymással marakodtak, én eltűntem a nyilvánosság elől - örökre.

Távol mindentől, az óceán közepén van egy magányos sziget. Voltaképp csak csupasz sziklaplató, néhány mély gödörrel a közepén. Valaha atomrakétákat teszteltek itt. Még mindig magas a rádióaktivitás, de ez engem nem zavar. Akkor sem zavart, amikor kilétemet titkolva egy internetes árverésen megvettem a szigetet, és beköltöztem a mélyében épült bunkerbe. Van annyi édesvizem és élelmem, amennyi elég lesz a kevés időre... addig, míg élek. Miért hiszem, hogy hamarosan vége?

A pergamen, amit Angeltől kaptam... A cikázó betűk megálltak rajta, épp akkor, amikor először hallottam hangot a sárkánytojás belsejéből.

"...EGYIK ÉJSZAKA HIÁBA PRÓBÁLTAM ELALUDNI, SEHOGY SEM SIKERÜLT. TELIHOLD VOLT ÉS ÉN AKÁRMERRE FORDULTAM, BÁRMIKÉNT FEKÜDTEM, FOLYTON RÁM SÜTÖTT A FÉNYE. ODAVILÁGÍTOTT A SÁRKÁNYTOJÁSRA IS, AMIT A KEZEMBEN TARTOTTAM. HIRTELEN ROPPANÁST HALLOTTAM: A TOJÁS VÉGIGREPEDT, A TETEJÉN LYUK NYÍLT. SZÍVDOBOGVA KUKKANTOTTAM BE A RÉSEN. ELEINTE CSAK SÖTÉTSÉGET LÁTTAM, DE A MÉLYBEN EGYSZERRE FELIZZOTT KÉT VÖRÖSLŐ PONT. SZISZEGÉST HALLOTTAM, KAPARÁSZÁST, MAJD MEGJELENT A TOJÁS PEREMÉN..."

Ennyi állt a pergamenen. Ennyi az én részem a sárkány történetéből. Kurta epizódszerep, semmi több.
Miközben egyre gyengülő karjaimmal magamhoz ölelem a szépséges kék-vörös-zöld tojást, érzem, miként fogy el életerőm. De Ő növekszik. Már nagyobb nálam és még tovább gyarapszik. Egyre tisztábban hallom a héj alól a hangját: káráló morgást, sziszegést és kaparászást.

Olykor eltűnődöm, milyen lesz, AKI kikel belőle? Gyönyörű, hatalmas és... Jóságos vagy pokolfajzat? Esetleg valami eddig sosem volt? Erre talán még Angel sem tudja a választ. De az már nem az én dolgom, mi szabadul rá az emberiségre. Én csak várakozom... míg véget nem ér a várakozás.


Beküldő: Plesovszki Hajnalka (pepa24)
6653
pepa24 - 2020. január 04. 22:29:52

Kedves Éva
én köszönöm, hogy ellátogattál ide, és olvastál tőlem. Tegnap már én is megtettem ezt Nálad (mármint a látogatást), de olyan későre járt, hogy nem küldtem hozzászólást. Most igyekszem pótolni! Smile

6643
szikra60 - 2020. január 04. 19:42:28

Kedves Pepa! Remekül megírt történetedhez őszintén gartulálok! Szeretettel:ÉvaRose

6653
pepa24 - 2020. január 04. 14:21:36

Kedves Rita
nincs azzal semmi baj, hogy nem láttad bele a műbe az "alkotó szándékát". (Sőt, az a jó!) A hozzászólásod további része is nagyon tetszik: az, hogy egy fiktív történetben megragadtad a realitásokat, és ezáltal felfedezted a hitelesen emberit. Kedves Ritám, te Olvasóként éppen olyan értékes vagy, mint Szerzőként! Köszönöm. Rose

6653
pepa24 - 2020. január 04. 14:14:07

Kedves Gábor
elsőül is a legfontosabbat (amúgy "női" módra) Smile nagyjából egykorú lehetek... Veled.
Köszönöm a történetemet illető dicséretedet. Egyébként jó érzéked van hozzá, hogy észrevegyél valamit, ami a legtöbb embernek nem tűnne fel... De nem, nincs "összecsapva" (szándékom szerint).
Igaz tanmese hozzá: egyszer, amikor illusztrációt készítettem, megkérdeztem a szerzőtől, miről is szól a műve. /Általában magamtól rájövök, de ez némely sztori esetében nem egyszerű./ Ő azt felelte: amiről neked szól. Na de mégis... hogy illusztrálhatnék egy művet saját olvasatomban MÁS olvasóknak? Végül összeszedtem minden "érthetetlen"elemet és papírra vetettem. A szerző pedig azt mondta: látom, megértetted...
Nem vitatom a versemet illető "kritikádat" - csak annyit tennék hozzá, kb. ugyanolyan szinten állok a költészetben, mint a prózában: jó vagyok, de nem a legjobb, és valószínűleg soha nem tartozom majd a legjobbak közé. De tudod, a legjobbakat általában csak a legjobbak értik meg /én vagyok az egyik Nagy Kivétel/.
Továbbá olykor a legegyszerűbb versek (az enyémek nem ilyenek), többet tárnak fel emberileg, mint a legösszetettebbek. És az is igaz, nem kell minden versben többet keresni, mint amennyit az írója bele akart rakni. Akkor miért írta meg? Hát... csak.
Köszönöm a látogatásodat, és örömmel venném további jóindulatú kritikáidat - segítene, hogyha nem is a legjobb, de jobb legyek!

6542
ritatothne - 2020. január 04. 08:52:23

Kedves Pepa!

Érdekes, izgalmas írás volt. Mivel úgy gondolom, nem vagyok képes belelátni a műbe az alkotó szándékát, engem a reális részek fogtak meg. Ilyen például az adakozás. Az emberek irigylik a gazdagokat, akik bármennyit is adnak, nem hálát és elismerést kapnak érte, hanem azt várnák el, hogy mindent adjanak oda. /Aztán, ha ők is szegények lesznek, a kutya se törtődik már velük, sőt, még azt is megkaphatják, hogy miért voltak ilyen hülyék? / A műgyűjtők gyakorta megszállottak lesznek, nincs az a pénz, amit ki ne adnának azért, hogy elmondhassák, hogy az övék lett az, amit mások is meg akartak szerezni. Mikor a tárgyak fontosabbak lesznek számunkra, mint az élőlények, akkor már baj van, legalábbis szerintem. A birtoklási vágy egyfajta rabság, talán olyan, mint ahogy a művedben is egy bunkerbe költözik, mindentől és mindenkitől távol.

Szeretettel: RitaRose

4670
Bogar Gabor - 2020. január 04. 06:31:01

Kedves Hajnalka!

Örülök, hogy a munkám iránti érdeklődésed idevonzott az oldaladra. Nagyon tetszett a történeted, bár szerintem a végét egy kicsit összecsaptad. De rendkívül izgalmas, jól megírt sztori. Kíváncsi lennék - ha nem titok - az életkorodra. Tudom, hogy egy nő esetében ez nem illendő, de az enyém pusztán szakmai kíváncsiság. (Nyilván nem 96 éves vagy, ahogy az a felhasználó nevedből következne).
Mindenesetre gratulálok, és köszönöm az élményt!

üdv: bg

u.i.: Olvastam egy versedet is, ezért biztatnálak, hogy inkább prózát írj, mert ebben vagy tehetséges, sőt, már kész művész.

6653
pepa24 - 2020. január 03. 13:12:07

Drága Kitti
köszönöm, hogy elolvastad (ezt a nem is túl rövid) írásomat. Őszintén örülök az észrevételeidnek, annak hogy ennyi mindent beleláttál a történetbe. Tetszik, a megtalált analógia! Végső soron, amikor elkezdtem, magam se tudtam, merre tart majd a novellám, a közepe táján jöttem rá, hogy ez lehet egyfajta (esetleg negatív?) parafrázisa a Bibliai Születéstörténetnek. Mindazok egy részével, amik ahhoz kapcsolhatók - amiket Te is megláttál ebben az írásműben. Köszönet a valóban értékes hozzászólásodért! Rose (És persze az elismerésedért külön hálával tartozom Smile )

5396
Kitti - 2020. január 03. 11:55:14

Magával ragadott a történeted. A főhős többszöri "minden vagyonát elengedte" majd a végső beteljesedés a megmagyarázhatatlan vonzalom után mégsem bontakozik ki. Több síkon is elgondolkodtat az írás. Az anyagi javak hajszolása mi végre oly fontos, és az elköteleződés fontossága: miértje. Aztán a globális jelentése ennek a történetnek, megint csak foglalkoztat. Elég sok analógiát találtam a Sárkányregémmel, talán ezért is kedvelem annyira ezt a parafrázisodat. Smile Gratulálok! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.