Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Plesovszki Hajnalka: ZÁRT VILÁGOK (Ogrüszt és Hílian találkája)
Léteznek... valahol mindig léteznek Zárt Világok, amik néha megnyílhatnak. Például most, itt: egy szürke szmogos nagyváros betonszürke lakótelepi házának szürketapétás hálószobájában.
Ogrüszt, a harcos varázsló mozdulatlanul hevert az ágyon. Csak a szemét nyitotta ki néha, hogy megbizonyosodjon, mindaz ami egy ideje körülvette, még nem múlt el. Valóság volt, illúzió vagy álom? Ogrüsztöt nem érdekelte. Annyi csatát megvívott már önnön Zárt Világában, oly sok ellenséget legyőzött, és rengetegszer vérzett el s tért vissza a halál torkából, hogy a küzdelmek közti rövid szünetek, a béke pillanatai szinte fel se tűntek neki. Olyankor ledőlt valahol, ahol nyugtot talált, és várta az új harc kezdetét.
Ám ez most valami más volt. Mellette, az ágyon ott hevert Hílian, a látnoktündér. Egy másik Zárt Világ lakója, az erdőmélyek és páralápok úrnője, az eltévedt vándorok segítője.
Nemrégiben még egy zsombékos ösvényen járt, ahol egy tévelygő lovagot igazított útba. Hílian ezután vissza akart térni az erdőmélyek faárnyékos homályába, ám valami tétovázásra késztette. A következő pillanatban már ott termett Ogrüszt mellett.
Tudott a férfi létezéséről, az is Hílianéról, mert a hírek még a Zárt Világok határán is átjutottak. De ők ketten, nő és férfi, most találkoztak először. Szerelem? Nagyon régóta keresték egymást, hosszú ideje várták a találkát, pedig alig volt reményük rá: most mégis megtörtént. Hevertek összeölelkezve, a szeretkezés gyönyörének végső pillanata után, a múló bódulat ernyedetében.
Ogrüszt mozdult elsőnek. Távolabb húzódott, félkönyékre támaszkodott, némán nézte a tündért. Hílian pillái megrebbentek, szeme felnyílt, tekintete Ogrüsztöt fürkészte.
- Hová indultál? - kérdezte.
- Sehová - felelte a férfi. - Csak nézlek. Nézem, milyen gyönyörű vagy.
Hílian ajkán mosoly rebbent, ám hamar eltűnt.
- Mi lesz most, Ogrüszt? Mi lesz velünk... ezután?
A férfi nem értette.
- Mi lenne? - mondta. - Szeretjük egymást és együtt maradunk. Neked ennyi nem elég?
- De igen. Szerelemben, örökre veled maradni, ez minden vágyam - sóhajtott Hílian. - Csakhogy... hol és hogyan folytatjuk a közös életünket?
- Ne aggódj, Hílian. Nemcsak harcos vagyok, hanem varázsló is. Van akkora hatalmam, hogy áttörjek a Zárt Világok határán és magammal vigyelek.
- Hozzád? A te Világodba?
- Persze. Megláthatod majd milyen az, amikor csatába kezdek. Le fogok győzni minden szörnyet, mert mostantól miattad is küzdök ellenük, Hílian.
A nő a fejét ingatta.
- A te világod, Ogrüszt, nem való nekem. Csupa vér, erőszak és gyilkolás. Az én Világom más. Dús lombú fák, illatozó virágok... szépség mindenütt, de titkokkal telve, kiismerhetetlen útvesztőkkel átszőve, ahol egyedül én tudom, merre kell tartani. Magammal vihetlek oda Ogrüszt, mert nekem is nagy a hatalmam. Társad lennék és vezetőd, miközben bejárjuk a rejtekösvényeket.
- Nem - mondta Ogrüszt -, a te Világod fojtogatna, gúzsba kötne, képtelen lennék ott megmaradni.
- Akkor vége köztünk mindennek? - kérdezte halkan Hílian.
- Soha! - kiáltotta Ogrüszt. - Mi ketten nem válhatunk el, kell hogy legyen megoldás... Maradjunk együtt itt!
- Itt? - pillantott körül Hílian a szürketapétás hálószobában, amelynek ablakán túl, a betonszürke házfalak közt szürkén gomolygott az ég felé a szmog. - Mégis, hogyan élhetnénk itt?
- Ahogyan az emberek - felelte Ogrüszt.
Hílian látnoki tekintette felfénylett, miközben így szólt:
- Ha emberként élnénk, akkor összeházasodhatnánk. Aztán kölcsönt vennénk fel, hogy új autót vásároljunk, utána meg újabb, nagyobb lakást. Te kamionsofőr lennél, külföldre fuvaroznál, én pedig titkárnőként dolgoznék egy nagyvállalatnál.
Alig találkoznák, és sosem maradna elég pénzünk hó végére. Veszekedni kezdenénk, egyre többször, egyre dühösebben és gyűlölködőbben. Először te csalnál meg engem, aztán én téged.
Közben jönne a gyerek, de már nem számít, mert inni kezdenél. Én pedig slampos háziasszonnyá válnék, nem törődnék veled, magammal, semmivel. Antidepresszánst szednék, naponta teletömném magam vele, így mennék a válóperi tárgyalásunkra is.
Nem sikerülne a második házasságod, az enyém sem.
Külön élnénk, magányosan, megkeseredve, és csak a fiunk temetésén találkoznánk újra. Keservesen zokognánk a sírjánál, de még akkor sem fordulnák egymás felé.
Végül meghalnánk, te egy kórházi ágyon, én pedig egy öregotthon kanapéján.
- Borzalmas, amit mondasz! - rázkódott össze a férfi.
- Borzalmas... és igaz - jelentette ki a nő.
Némán nézték egymást egy ideig. Végül Ogrüszt szólalt meg:
- Mégis, mit tegyünk? Mert az lehetetlen, hogy többé ne szeressük egymást!
- Lehetetlen - jött a válasz -, míg te Hílian tündérbe vagy szerelmes, én pedig a harcos varázsló Ogrüsztbe. Ha itt maradunk, épp azt veszítjük el, amit szeretünk egymásban.
- Hát akkor?
- Végleg búcsút mondunk egymásnak, Ogrüszt, és visszatérünk saját Zárt Világunkba. Ott mindörökké szeretni fogjuk egymást.
- Hílian...!!!
Gyötrődő volt a kiáltás.
- Ogrüszt...
Könnyes a sóhaj.
És eltűntek.
Valahol, egy távoli Zárt Világban Ogrüszt tovább vívja véres csatáit, és a béke röpke pillanataiban Hílianról álmodik.
Messze, egy másik Zárt Világban Hílian rója a fák árnyékolta titkos utakat, Ogrüszt emlékével a szívében.
Nincs módjuk egyesülésre, mert annyira mások. Nő és férfi... két, egymástól elzárt világ.

(Beküldő: Plesovszki Hajnalka/pepa24)
6476
Siposne Marica - 2020. január 18. 08:22:03

Ki tudja, mi a jó, Zárt Világban, vagy együtt, civódva, mert mások vagyunk: férfi s nő. Nagyon nehéz!
Izgalmas, elgondolkodtató olvasmány.
Gratulálok!
Marica

6476
Siposne Marica - 2020. január 18. 08:20:17

Ki tudja, mi a jó, Zárt Világban, vagy együtt, civódva, mert mások vagyunk: férfi s nő. Nagyon nehéz!
Izgalmas, elgondolkodtató olvasmány.
Gratulálok!

6191
Magdolna43 - 2020. január 17. 19:07:29

Kedves Hajnalka!

Tetszéssel olvastam írásodat, az ellentétekről, amikor valamelyik félnek a szerelméért le kellene mondani az addigi életéről, ha ezt egyik sem akarná, akkor legjobb el sem kezdeni a kizis életet.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6653
pepa24 - 2020. január 17. 17:33:09

Kedves Éva
igazán frappánsan fogtad össze a novellámban általad olvasottakat! Köszönöm hogy itt jártál és figyelemmel kísérted ezt a novellát, a dicséreted pedig, bevallom, nagyon jól esik. Heart

6653
pepa24 - 2020. január 17. 17:16:16

Kedves Margit
köszönöm az elismerésedet, dicséreted nagyon jól esik.
Valóban egy sokszor feldolgozott témát választottam, de ezt az élethelyzetet, konfliktust mindannyian átéltük, átéljük. Most is aktuális, ezért írtam róla - továbbá egy álom-élmény is kapcsolódik hozzá. Meglehet, ennek köszönhető a sikerültség egy része.
Köszönöm a látogatásodat. Heart

6653
pepa24 - 2020. január 17. 16:51:49

Kedves Rita
valóban vannak megoldhatatlan helyzetek. Amiről én írtam, az tényleg csak egyfajta feloldozás, de "helyes válasz" nincs.
Köszönöm a hozzászólásodat. Heart

6643
szikra60 - 2020. január 17. 13:19:37

Kedves Hajnalka! Milyen jó ez a történet! Minden van benne, ami kell ahhoz, hogy érdekes legyen egy írás. Varázsló, tündér, de a földi létünk egyszerűsége is ezen felül. Szívből gratulálok Szeretttel ÉvaRose

5738
miminke3 - 2020. január 17. 12:19:52

Kedves Hajnalka!
Nagyon tetszett az elbeszélés, ennek a témának a gyakori feldolgozása szinte kizárja az újszerűséget. Neked mégis sikerült olyan természetesen megoldani az örök ellentét és az ebből származó konfliktushelyzetet, hogy csak elismeréssel tudok rá bólintani. Üdv: Margit

6542
ritatothne - 2020. január 17. 07:36:16

"Valahol, egy távoli Zárt Világban Ogrüszt tovább vívja véres csatáit, és a béke röpke pillanataiban Hílianról álmodik.
Messze, egy másik Zárt Világban Hílian rója a fák árnyékolta titkos utakat, Ogrüszt emlékével a szívében.
Nincs módjuk egyesülésre, mert annyira mások. Nő és férfi... két, egymástól elzárt világ."

Nagyon jó! Bár a most divatos két férfi, két nő változat se jó, sőt! Az emberi természet ilyen, mindig elégedetlen. Rossz nélküle és kibirhatatlan vele, aztán rossz egyedül is.

Tetszéssel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.