Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Winczheim Tibor: EGÉRFOGÓK
Mint ismeretes, már többször írtam az egerekről. Nem-csak azért, mert intelligens állatok (egyik-másik iskolázatlan egér sokkal okosabb, mint jó néhány, iskolát végzett, buta celeb!), hanem azért is, mert állandó harcban állok velük.
Mi a kettőnk közti vitézkedés lényege? Csupán annyi, hogy ők szeretnék felzabálni az egész éléskamrámat, amit én (a kis családommal egyetemben), nagyon nem szeretnék! Ennyi.
De honnan kerülnek a spájzomba ezek a lények? Termé-szetesen a velünk szemközti mezőről, mivel a házunkkal szemben van egy nagy mezőgazdasági terület, (amelyen senki sem termel semmit), s lévén e rágcsálók mezei egerek. Természetesen, ha velünk szemben tó lenne erdővel, akkor abban tavi – illetve erdei egerek tanyáznának, s onnan oson-kodnának be az éléskamránkba.
– Csukják be a spájz ajtaját, s akkor a rágcsálók kint ma-radnának! – mondanák sokan, s ebben van is némi logika.
A baj csak az, hogy ezek az okos, de pofátlan dögök a fa-lon fel – és az eresz alatt bemászva ellepték a plafon lambéri-ája és a padlás közti teret, belefurakodva a vastag szigetelő-anyagba. Ahhoz, hogy az újabb – és újabb egérinváziót el tudnánk kerülni, a házunk falát be kellene borítani valami-lyen fémmel, üveggel, vagy kemény műanyaggal, amin semmiképpen sem tudnának meg – és felkapaszkodni…
Hogy ezt mennyire komolyan gondoltam, el sem hiszik! Sajnos, a különböző barkács áruházak szórólapjain szereplő jobbnál-jobb, és olcsóbbnál olcsóbb burkolóanyagaikat figye-lembe véve kiderült, hogy ebből a pénzből egy alig használt, középkategóriás autót lehetne vásárolni úgy, hogy közben maga a probléma nem oldódna meg! Ugyanis: hiába az utó-lagos, és bombabiztos lakás-lezárás, a már bent tenyésző ege-rek ettől még nem fognak visszasétálni a mezőre (erdőbe, tóba).
Ezektől, a nemkívánatos egyedektől tehát meg kell sza-badulnunk! (Érzékeny lelkületű állatvédők miatt nem írtam, hogy ki kellene pusztítanunk, de eme retorikai finomkodás is ugyanazt a brutalitást takarja)! A kérdés már csak az, hogy hogyan?
Nos, az ember nem véletlenül a legokosabb élőlény a vi-lágon: ahogy piacra kerültek az ultrahanggal működő egér-riasztók, legott vettem belőle egy fél tucatot annak ellenére, hogy nem dobták ingyen utánam. Viszont, egy gyors után-szám-lálásból kiderült, hogy ezen mennyiségű elektromos bizgen-tyűk ára még csak meg sem közelíti a már említett, „alig használt, középkategóriás kisautó” árát.
A használati útmutató alapján bedugdostam azokat a házunk különböző helyiségeibe installált dugaljakba (ango-lul: konnektorokba), és nyugodtan pihentem meg ezen kime-rítő, de férfiasan tökéletesre sikeredett munka után.
Mit gondolnak, használt-e ez a sok elektromos ketyere az egereket illetően? Természetesen igen, hiszen azokon a terü-leteken, ahol ez a sugár kifejthette jótékony hatását, egyetlen mocskos egérrel sem találkoztam (de még frissen mosdott, szépen fésülttel sem!)
Ezek szerint tehát, az egérinváziónak vége lett, s a jól végzett munka biztos tudatában hajthattuk le kis buksinkat a tentikézés idejének eljövetelekor…
EGY NAGY FRANCOKAT!
Ott valóban egyetlen dög sem találtatott, ahová a suga-rak elhatoltak, de a befőttes üvegek között, a zsírosbödön mögött, és a polcok fonák oldalán annál inkább hemzsegtek!
– Apu! Hozzunk egy cicát, az majd megrendezi őket! – adta a tippet a lányom, s a gondolatot tett követte: valame-lyik barátnőjétől beszerzett egy aranyos, kékszemű, egyszínű szürke cicát.
Gondoltam, a puding próbája, hogy megeszik… Lány lé-vén, betettem kiskegyedet a spájzba, s annak ablakából, kint-ről figyeltem, mi fog történni?
Sokáig semmi… Aztán, hosszas szagolgatás után óvato-san bekúszott a legalsó stelázsi alá.
„No, most elkap belőlük egyet-kettőt, hiszen, a vadász-szenvedély, meg hasonlók… Lesz itt kergetőzés életre-halálra…”
Lett is! Cilánk egy félóra múlva rohant a spájz ajtaja felé, három, patkánynak is megfelelően kövér egér futott utána! Na, ennek fele sem tréfa! – gondoltam, s oroszlánt megszé-gyenítő bátorsággal kimenekítettem szegény, halálfélelemtől remegő cicánkat leendő gyilkosainak karmai elől.

Taktikát kellett váltanom…
– Gyermekeim! Nincs más hátra, mint előre! Be kell sze-reznem egy tucat, már évszázadok óta használt, bizonyított, és jól bevált, hagyományos egérfogót, de rendet kell most már vágnom közöttük! – felkiáltással legott elporoztam a legközelebbi gazdaboltba, és seperc alatt beszereztem a fent említett szerkezeteket.

Most már csak az volt a kérdés, milyen csalétket tegyek rájuk? Mivel kis családom egyedei között nem teremtődött meg konszenzus a kihelyezendő étkek fajtái és mennyiségét illetően, egy salamoni döntéssel mindenkinek igazat adva, felhelyeztem a fogókra sajtot, kígyóuborkát, lókolbászt, koc-kára vágott padlizsánt, és csökkentett energiájú juhtúrót. Gondoltam, ha egyszer mégiscsak tovább tanulnék az egye-temen, esetleg ezekből, a kísérletekből írhatnám meg a disz-szertációmat…
De egyelőre csupán addig jutottam, hogy felhelyeztem az előbb említett élelmi anyagokat a csapókra a következő el-rendezésben: négy darabra sajtot, kettő-kettőre pedig az előbb felsorolt egyebeket, és két napig türelmesen vártam: nem akartam az állandó benyitogatásaimmal és kukucskálá-saimmal elriasztani a zsiványokat.
A harmadik nap reggelén aztán szemügyre vettem a te-repet: csak a sajtok voltak lezabálva, a többi kaja érintetlenül maradt a helyén. Ebből a tényből több konklúziót is levon-hattam:
1: Az egér jobban szereti a sajtot, mint az uborkát, és a padlizsánt.
2: A lókolbászban hús ugyan nincs, van benne viszont annyi, az egészségre káros adalékanyag, hogy az egerek messze elkerülték!
3: Csoda is lett volna, ha ezen, vacak kínai gagyik közül egy is működött volna!
4: Ezek az egerek tejérzékenységben szenvedhetnek, hogy a túróra rá se bagóztak!
5: A következőkben, első sorban sajttal fogok próbálkoz-ni, hiszen azt bizonyítottan szeretik ezek a dögök!
6: Természetesen a padlizsánt, és a kígyóuborkát sem fo-gom mellőzni, hiszen ezek a mocskok mindenevők. Valószí-nűleg azért habzsolták be csak a sajtot, és hagyták parlagon a többit, mert a sajt számukra kuriózum, sem a mezőn, sem az erdőben nem találkoznak vele (a tóban pedig még kevés-bé)! Nem úgy a minden kiskertben megtalálható növények-kel! Nem lesz más dolgom, mint újra telepíteni a fogókat, de már rafinériával!
A sajtokat oda fogom kötni a fogókhoz, hogy az egér kénytelen legyen tépni-rángatni azt (kibogozni – természete-sen – nem tudja, hiszen annyira azért sem nem okos, sem nem ügyes!).

Logikusan felépített tervemet tett követte: a varrós do-bozban találtam jó erős fekete cérnát, azzal minden sajtot többször áttekerve rögzítettem, és még csomót is kötöttem a végükre, nem tudni, mennyire urbanizálódtak, és mennyire váltak csalafintává ezek a lények…

Nem fogják elhinni eme kísérlet eredményét: minden sajt érintetlenül maradt (a lókolbásszal és a csökkentett energiájú túróval egyetemben), viszont a zöldségek egytől-egyig eltűn-tek a fogókról. Második kísérletem eredményéből a következő észrevételeket tettem:
1: Az egér ugyan szereti a sajtot, de nem vak! Észrevehet-te a fekete cérnát, s volt annyi sütnivalója, hogy nem próbál-kozott be: logikusan úgy gondolkodhatott, hogy inkább a kevésbé finom zöldségek, mint a magas kockázattal járó sajt meg-szerzése! De a tejérzékenysége és a selejtes húskészít-mény miatt ezen anyagok továbbra is érintetlenek maradtak.
2: A kínai vacakok továbbra sem működnek, valamit ki kell találnom, hogy e szerkezetek használhatóvá váljanak!
3: A következő nekifutásban kihagyom a lókolbászt és a túrót, helyettük is sajtot, kígyóuborkát és padlizsánt fogok tenni.
4. A sajtokat a varrós dobozban található sajt-sárga színű cérnával fogom az élelmi anyagot rögzíteni, ezzel verem át a mocskokat, aztán, majd kiderül, működik-e az ötletem?

Még aznap nekiálltam az egérfogók megreparálásának: észrevettem, hogy azok a kis drót-végek, amely kioldanák a rugós lecsapókat, nos, azok annyira durván lettek gyárilag levágva, hogy a végeik szinte visszakanyarodtak. Még akkor sem csúszhattak volna ki a csali tartójából, ha az egér páros lábbal ugrált volna rajta. Finom reszelővel lereszeltem, még be is zsíroztam, és úgy tettem vissza a helyükre. És izgatot-tan vártam a másnapot…
Mit gondolnak, mi történt? Igen, igazuk van! Az összes sajtos-fogón üveges tekintettel néztek a büdös nagy semmibe a hívatlan betolakodók, miközben a zöldségek érintetlenek maradtak. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a nem kívánatos vendégeink bizonyára megzabálnák a zöldségeket is (hiszen már egyszer megtették, csak szerencsésen túlélték a selejtes kínai áru miatt)!
Mi lehet tehát a következő lépésem? Igen! Eltalálták! Az, hogy a zöldségeket is oda kötözöm a megfelelő színű cérná-val!
Holnap megyek is a közeli városba. Úgy hallottam, nyílt egy új, háztartási – és méteráru bolt, de a régi patinás néven, mint RŐFÖS. Már holnap megpróbálom beszerezni a szük-séges cérnákat.

A boltban leledzett, kissé halványzöld és a raktáron talál-tatott enyhén sötétebb lila cérnákat megvettem, s a csalétke-ket felerősítettem.
Izgatottan vártam az eredményt: semmi! Pedig egérből aztán voltak bőven, hiszen, a kirágott lambériából – plafon-ból, csak úgy hullik alá a szigetelőanyag!
Nem értem: a fagerendák és a hungarocell jobban ízlik ezeknek, a mocskoknak, mint az igazi kaja?
Utána néztem a neten, és gyanúm beigazolódott: a cér-náknak PONTOSAN (halál pontosan) olyan színűeknek kell lenniük, mint a csaléteknek, különben nem működik a dolog!
Ebben volt is valami logika, hiszen, mint látható volt, a tökéletesen sajt-sárga színű cérnát nem szúrták ki, a kissé sötétebb lilát, és a kelleténél világosabb zöldet viszont, igen!
No, ebből mi a tanulság? Természetesen az, hogy éppen olyan cérnát kell beszereznem, mint a kajájuk!
Vissza is mentem a rőföshöz iziben, és mutattam neki a csalétkeket, de ő sajnálattal tárta szét kezeit: hasonló ugyan annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, de száz százalékban, mondhatnók egzakt módon, pont ugyanolyan árnyalattal sajnos, nem szolgálhat…
Kedves Olvasóim!
Kérem, ha tehetik, segítsenek nekem, hogy ezt az áldatlan állapotot végre felszámolhassam!
Kinek van otthon, (vagy valamelyik ismerősének) az a két szín, ami nekem kellene, hogy végre megszabaduljak az egerek tömkelegeitől? Mert, ha lenne, küldjenek nekem után-véttel pár spulnival, Isten megáldja Önöket érte!
Márpedig ez a két egzakt színárnyalat nem más, mint a „tavasz végén ültetett, nagyfejű padlizsán-lila”, és a K”2 névre hallgató „enyhén csíkos, késő-nyári beérésű, kígyó-uborka-zöldet!”
Megértésüket és segítségüket előre is köszönöm!

Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2