Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Winczheim Tibor: MESE A DRÁGA KÖNYVEKRŐL
1.

– Szervusz szomszédasszony! Szép időnk van! Mi jót csinálsz?
– Hát nem látod? Gyomlálok. Csak a derekam, meg a lábam nem bírja már. Hiába: hatvan fele, haza fele…
– A te bajod! Minek ültettél annyi gazt!
– He-he! Hogy te ma milyen vicces vagy! De biztos nem ezért jöttél! Na, mondjad, ne kímélj!
– Mielőtt rátérnék a lényegre, hadd kérdezzek valamit: hogy a fenében tudsz ekkora műkörmökkel gazolni? Nem félsz, hogy letörnek?
– Nem a csudákat! De nem szedethetem le minden hétvégén a kerti munkák miatt, hiszen hogyan jelennék meg hétfőn az irodában?
– Persze, persze!… De mi csillog minden második körmödön?
– Gyémánt. Persze, csak csipetnyiek, nem nagy ügy…
– De miért nincs minden ujjadon? Most ez a „felemás dolog” a divat?
– A francokat! De még így is több, mint fél millámba került ez a pár darab! Csak idő kérdése, és mindegyiken lesz. De miért is jöttél?
– Nézd, nem köntörfalazok: megjelent az első könyvem, szeretném megmutatni, s ha netán érdekelne, vehetnél egyet…
– Hát, gratulálok szomszéd úr! Éreztem, hogy fogsz te még meglepetést okozni! Aztán mennyiért vesztegeted?
– Ezerötszáz forint.
– Hát, nem is tudom…
– Mit nem tudsz? Kérdezz! Aztán majd eldöntöd, akarod–e, vagy sem.
– Mit írtál?
– Egy szerelmes regényt. Két, gyermekotthonban nevelkedett fiatal egymásra találásáról, kilátástalan életkezdésükről, nyomorukról, sok-sok csalódásukról, és a társadalom meg nem értéséről szól. Persze, boldog befejezéssel. Nos, kéred?
– Most, sajnos nincs rá pénzem. Talán, ha minden körmöm rendben lesz… Három-négy hónap, de inkább fél év múlva. Talán…
– Rendben, majd valamikor visszanézek… Talán…
– Szervusz!

2.

– Pálinkás szép jó napot szomszéd úr! És persze, jó munkát!
– Az akad. Tudod, megyünk az anyósomhoz, csillogni kell a verdának!
– Most vetted?
– Aha.
– És mennyiben fájt?
– Kevés híján húsz millába.
– Nem semmi! Gondolom, megy, mint állat!
– Ja. Dombnak felfelé százzal nyomattam. De gondolom, nem a terepjárómra vagy kíváncsi, elő a farbával!
– Tudod, írtam egy könyvet…
– Igen, hallottam róla. Gratula!
– Kösz. Kérsz egyet?
– Nem is tudom… Azt hiszem, nem.
– Nem is kérded, miről szól… lehet, hogy rácuffannál…
– Á! Nincs időm olvasni. Ha jó az idő, akkor megyek a haverokkal a homokbányába ralizni, rossz időben pedig számítógépen többedmagammal lövöldözöm a köcsög űrlényeket.
– Aha, értem. Akkor jó lövöldözést, és még jobb terep–autókázást! Szervusz!
– Csá!


3.

Figyelj, Jocó! Látom, a vegyes boltodban árusítasz újságokat, képeslapokat, meg egyéb nyalánkságokat…
– Aha. És miben tudnék segíteni?
– Itt az első könyvem. Mindössze 200 példányban nyomattattam ki, de abba is majd bele rokkantam. Tartozom fűnek–fának, szeretném mielőbb eladni-eladatni. Tudnál nekem segíteni?
– Pontosan hogyan gondolnád?
– Mondjuk, itt hagynék 20 kötetet, kitennéd a többihez, és a 15% jutalék a tied. Nekem most az a legfontosabb, hogy gyorsan elkeljenek, s így legyen zsozsóm a verses-kötetem kiadására.
– Értelek, de ez nem megy!
– Miért? Nincs elég helyed a könyveimnek? Tegyél ki csak egyet-kettőt, a többit meg dobd be a raktárba, aztán, ahogy fogy, úgy pótolod. Na?
– Nem tehetem. Tudod, én szerződésben állok a Hír-Cooppal, csak az ő könyveit, és lapjait árulhatom.
– Értelek. Ellenőrzéstől tartasz?
– Aha.
– Itt, ebben a poros, kis faluban? A kutya sem jár erre!
– Nana! Soha sem lehet tudni!
– Rendben! Meggyőztél! Ne fessük az ördögöt a falra! Akkor legalább te vegyél egyet! Másfél rongy, és sokat segítenél rajtam, megköszönném. Nos?
– Á, nem lehet! A napokban kell befizetnem a NAV-nak közel tíz milla adót, nincs most rá keretem. Majd, valamikor… Úgyis jössz hozzám hetente többször is, majd megdumáljuk, okszi?
– Nézd! Ha csupán az adód tíz milla, akkor mennyi lehet a bevételed, illetve a hasznod? Ha ebből a sok-tízmilliókból nem telik ezerötszáz forint egy könyvre, akkor felejtsd el, hogy szóltam! És bocs, hogy zavartalak!
– Szia!

4.

– Ez már nem semmi Robi! Mikor csináltattad az úszómedencédet?
– Még a múlt hónapban, és ma fogom beüzemelni.
– Normális vagy? A hét leghidegebb napján, amikor még 16 fokra sem melegszik a levegő?
– Nem nagy ügy, hiszen a víz melegíthető…
– Ja, az, más! De a szél akkor is szél marad, már most majd feldönt! Délutánra meg viharosabb lökésekkel számolhatsz!
– Az sem ellenfél! Majd fölé teszem a fóliát. Illetve, a motor majd ráfeszíti, a fene sem fog keccsölni!
– Meg sem merem kérdezni, mennyiben van.
– Nem is mondanám meg! De nagyon sokban. De mi járatban erre?
– Tudod, írtam egy könyvet, és olyan jó lenne, ha legalább az ismerőseim, bevállalnának egyet-egyet.
– Sorry! Rám ne számíts! Örülök, ha egy év alatt kinyögöm az építkezés árát… De ugye, most nem vagy pipa rám?
– Én? Már miért lennék? Jó lubickolást!
– Szia!

5.

– Ezer éve nem láttalak Imi! Pedig csak száz méterre lakunk egymástól. Amúgy mizújs?
– Tönkrement a cégem, mindenkit lapátra tettek. Szerencsére adtak végkielégítést, abból elmegyek az asszonnyal egy kicsit világot látni.
– Merész legény vagy! Aztán, mit csinálsz, ha haza jöttök?
– Már elintéztem a munkanélküli segélyt. Nem sok, de több mint, a semmi…
– Aztán, hova mentek?
– Spanyolba.
– Nocsak, nocsak. Bikaviadalra?
– Igen, eltaláltad. Mielőtt az EU betiltaná.
– Milyen az idő arra fele?
– Esős. Megnéztem a neten, mert holnap már repülünk is.
– Egy jó könyvet nem akartok magatokkal vinni?
– Nekünk alig vannak könyveink, azokat meg már többször is kiolvastam.
– Próbáld ki az enyémet! Még érződik a nyomdagépek illata, olyan friss! Ti amúgy is szeretitek a romantikus lány–regényeket… Meg, ha amúgy is esik az eső… Nos?
– Rendes vagy, hogy ajánlod, de majd, ha visszajöttünk. Ha még marad pénzünk. Akkor, talán…
– Ó, annyira nem fontos! Jó utazást, aztán érezzétek magatokat jól!
– Köszi szépen, Átadom az asszonynak is. És gratulálok a könyvedhez!

Azt mondják, manapság szinte mindenkinek van már autója. Városi terepjárója meg az autó tulajdonosok 6-8 %-ának.
Úgy hírlik, minden hatodik-hetedik családi házhoz tartozik egy úszó-medence.
A statisztikák szerint a magyarok 40 %-a külföldön tölti el szabadságát.
A női magazinok állítják, minden negyedik-ötödik nőnek van műkörme. Vagy volt. Ezek tehát már mind-mind megfizethetőek.
Az emberek otthonában sokszor csak a könyv hiánycikk. Nem csoda, hiszen a maguk 1000-2500 forintos áraikkal megfizethetetlenek.

Sokszor még a milliomosoknak is…



Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2