Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Winczheim Tibor: KÖRFORGALOM
– Figyelj Józsi! Szeretném, ha a tömegközlekedést valami-képpen elterelnéd a portámnál!
– Már ne is haragudj, de miért tenném?
– Azért, mert nagyon rosszul alszom…
– Te most hülyéskedsz? Az egy dolog, hogy mi régi cim-borák vagyunk, és az is egy dolog, hogy ennek a sárfészek-nek én vagyok a polgármestere, de személyes indíttatásból nem szeghetek törvényt csak azért, mert nekem a barátom vagy! Aludj éjjel, akkor nem járnak a távolsági buszok!
– De hajnal fél ötkor már igen!
– Oké, az egy busz. De utána, ha visszafeküdnél, talán még vissza is tudnál aludni… A következő csak egy óra múlva jön, aztán kilencig egy darab sem! Nem igaz, hogy ennyi idő nem lenne elegendő a pihenésedre!
– Nézd: én nagyon rossz alvó vagyok, s ha reggel óra-csörgésre, ne adj Isten busz–zajra ébredek, már nemcsak hogy nem tudok visszaaludni, de fél napon keresztül fejgör-csöm van! Megőrülök, érted, Józsikám?!
– Nézd Pali: azért van nálunk Egészségház, hogy a doki adjon neked valami bogyót! De, hogy a te nyavalyád miatt én buszt tereljek el, nos, ezt ki is verheted a fejedből!
– Nem verem ki, sőt! Adnék, mondjuk egy millát ezért a baráti szívességért! Na, mit mondasz?
– Azt, hogy még ötért sem! Gondolj csak bele: kijön a saj-tó, esetleg a körzeti tévé, és én nem tudom nekik megmagya-rázni, hogy önhatalmúlag miért tereltettem el a tömegközle-kedést a párhuzamos utcába? Annak a burkolata sem jobb! És egy centivel sem szélesebb! Mit mondok indítékként? Azt akarod, hogy az ellenzék belém döfje a kését csak azért, mert lusta vagy este bevenni egy rohadt altatót? Vagy kettőt-hármat? Te szánt szándékkal ki akarod törni a nyakamat? Milyen barát vagy te, ha szabadna kérdeznem?
– Olyan, akinek megérne a nyugalma tíz millát! Egy olyan barát, aki szívén viseli a barátja, és annak családja jólétét!
– Nézd: nem ígérek semmit, csak annyit, hogy átnézem az EU–s pályázatokat, hátha akad valami építési projekt, amiből mindketten profitálhatnánk…
– Köszönöm! Ezt akartam hallani!
***
A sajtótájékoztatón sokkal többen jelentek meg a sajtótól, mint azt remélhette volna a polgármester. Kivárt egy negyed órát, hátha befut még valaki, majd nagy elánnal, elkezdte a sajtótájékoztatóját: – Szeretettel köszöntöm az egybegyűlte-ket, elsősorban a falu lakosságát, a sajtót, és a körzeti televí-zió munkatársait. Ha a fővárosban lennék, egy ilyen csip-csup ügyből kifolyólag bizonyára nem hívnék össze tájékoz-tatót, de hát egy ilyen piciny kis faluban, mint a miénk nagy szó mindenfajta építkezés. Nos, amit e pillanatban el tudok mondani Önöknek, az, az, hogy sikeresen pályázatot nyúj-tott be az Önkormányzatunk, s itt, ebben a kereszteződésben egy körforgalom fog épülni a közeljövőben. Most írtuk ki a pályázatot, ezért ne kérdezzék meg, ki fogja megépíteni, én csak azt tudom per pillanat elmondani, hogy most tavasz van, s ősszel át is lesz adva. Valakinek esetleg lenne egyéb kérdése?
– Igen! A Helyi kurírtól kérdeném: mi volt az az életbe-vágóan fontos dolog, ami miatt át szeretnék építeni ezt a kereszteződést? Kérdem már csak azért is, mert, ahogy így elnézzük, nincs különösebb forgalom sem itt, sem egyéb ke-reszteződésekben. Várom a válaszát polgármester úr!
– Köszönöm a kérdését újságíró úr! Örülök, hogy Ön tette fel ezt az izgalmas kérdést, nem pedig én mondtam el kérde-zés nélkül. Nos: ha arra gondolnak, a koncepciónk megegye-zik az országban látható stadion-építési lázzal, akkor már el is mondtam mindent! Ne azt nézzék, hogy per pillanat nem lenne rá égetően szükségünk, hanem arra gondoljanak, hogy néhány év, vagy évtized múlva törvényszerűen meg kellene lépnünk ezt a lépést! Mert, a fejlődés nem ismer gátat! Mert, ami ma haszontalannak tűnhet, az egy-két évtized múlva létfontosságúvá fog válni, hiszen növekszik a falu lakossága, nő az itteni gépjárművek száma, és érezhetően nő a forga-lom is. Ez az egyik dolog. A másik pedig – s ez már húsba vágó kérdés –, vajon jövőre, vagy a későbbiekben kapnánk-e bármiféle segítséget a kormánytól, ne adj Isten, az EU-tól? Teszem fel ezt a kérdést már csak azért is, mert az építkezés sokmilliós költségét teljes mértékben EU-s támogatással fog-juk megoldani. Ha tehát az ellenzék most azt szeretné Önöknek bemagyarázni, hogy mi, szegény falusi önkor-mányzat két kézzel szórjuk az adófizető falusi emberek pén-zét, akkor ismételten aláhúzom: egyetlen fillérébe sem kerül majd ez a körforgalom a falu lakosságának! Egyéb kérdés?
– Igen, a Járási Laptól kérdezném: ha megépül a körfor-galom, lesz–e elegendő hely a csuklós buszok bekanyarodá-sának?
Nem szeretnék az „okostojások” szerepében tetszelegni, de így ránézésre, a buszok fordulási sugara mintha nagyobb lenne, mint a kereszteződés adta hely. Mit tud erre válaszol-ni tisztelt polgármester úr?
– Azt, kedves újságíró úr, hogy én nem vagyok építész. Viszont a terveket majd szakemberek el fogják készíteni, a szakhatóság el fogja bírálni, s ha minden követelményeknek meg fog felelni, akkor a főhatóság meg fogja adni rá az en-gedélyt!
És, ha minden kötél szakadna, itt, a pékség és a rőfös előt-ti széles járdaszakasz egy részét fel lehet majd bontani, hogy a buszok kanyarodását ezzel is elő tudnánk segíteni. Mint láthatják, e két üzlet előtt mintegy tíz méter széles, kihaszná-latlan járda van. A rajta elhelyezett két kerékpártartót bel-jebb lehetne tenni, vagy valamelyik oldalra áthelyezni. Ezt, az átalakítást, a közösségi érdeket szem előtt tartva meg fog-juk lépni! További kérdés? Nincs? Akkor megköszöntem a szíves érdeklődésüket, további szép napot kívánok Önöknek!
***
– Józsikám! Mi volt ez a porhintés? Nem megígérted, hogy az aprópénzemért cserébe eltereled a tömegközleke-dést? Így számítson rád az ember? Vagy csak a pénzem kel-lett, miközben mindent elkövetsz annak érdekében, hogy megmaradjon az eredeti állapot!
– Palikám! Csalódtál már bennem ebben az életben?
– Tény, hogy még soha, de az is a valósághoz tartozik, hogy ez idáig még semmire sem kértelek meg!
– Nézd: ha nem bízol bennem, vissza is adhatom a pén-zedet, aztán, csinálj, amit jónak látsz, de ne nyavalyogj ne-kem!
– Jól van, na! Már érdeklődni sem lehet?

***

– Ismételten köszöntöm a szép számú érdeklődőt, vala-mint a média munkatársait. Mint láthatják, idő előtt elkészült a körforgalmunk. Remélem, tetszik Önöknek, már csak azért is, mert a nagy körben lévő földet szép kúp alakban felku-pacolták, s a tetején lévő kis szökőkút megnyugtató érzéssel tölti el az itt közlekedőket.
S ha azt is hozzáteszem, hogy éjszakánként még ki is van világítva, akkor nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy a ránk bízott eurókat a legjobban használtuk fel. S ugye, nem kell felhívnom a figyelmüket a gyönyörű virágokra, amelyek ebbe a nagy körbe lettek elplántálva, hiszen szakemberek tervez-ték, s ugyancsak szakemberek telepítették ezeket. És, hogy fölösleges kérdések ne merüljenek fel, tájékoztatom Önöket, hogy a szökőkút motorját napelem hajtja, így további költsé-günk ezzel kapcsolatban sincs. Akárcsak a virágok locsolá-sával, hiszen a pályázati pénzből futotta automata–locsoló berendezésre, tehát hosszú ideig ez a probléma is le lesz tud-va.
Egyetlen dolgot nem tudtunk elintézni, s ez az én bűnöm, ha úgy tetszik: bár ígéretet kaptam rá, a végén mégiscsak visszatáncolt úgy a rőfös, mint a pék, s nem engedték felbon-tani a saját tulajdonukat képező járda egyetlen négyzetcen-timéterét sem. Logikus, hogy így a buszok nem fognak tudni bekanyarodni a pékség mellett, hiszen a körforgalom miatt annyira éles lett a kanyar, hogy fizikailag képtelenség a ma-nőver. Ha előre tudom, hogy ezek ennyire megbízhatatla-nok, dehogy hagyom elkezdeni az építkezést, de így, kény-szerdöntés előtt álltam: vagy lefújom az építkezést, ezzel elveszítve a rengeteg ingyen pénzt, plusz a helyi építőcég alól is kihúztam volna a talajt, vagy tudomásul vesszük, hogy a buszok a jövőben az eredeti útvonallal párhuzamos utcába lesznek elterelve.
Én tehát nem próbálom másra kenni a felelősséget, hi-szen, addig el sem lett volna szabad kezdeni a földmunká-kat, amíg kezemben nincs a két említett magánvállalkozótól az engedélyük. Mindent egybevéve: a buszok ugyan száz méterrel hosszabb utat fognak megtenni, hogy aztán 5-6 ut-cával arrébb visszakanyarodjanak az eredeti útvonalukra, de ez a napi nyolc járatnál nem számottevő veszteség, és amúgy sem a mi zsebünkre megy.
Ezzel szemben viszont van egy gyönyörű, modern, a 21. századi technikát felvonultató, virágos körforgalmunk. Len-ne bárkinek is bármi kérdése? Senki? Akkor megköszönöm tisztelettel a nagyfokú érdeklődésüket és kívánok mindany-nyiuknak további szép napokat, a viszontlátásra!

***

– No, Palikám? Meg vagy elégedve az öreg rókával?
– Tökéletesen! Nem hittem volna, hogy ennyire dörzsölt vagy…
– Hát, igyekszik az ember, igyekszik…
– No, ha te ennyire igyekvő vagy, lenne egy másik, meg-oldásra váró problémám…
– Mondjad, ne kímélj!
– Tudod, a telekhatáromon folyik az a rohadt patak…
– Ne is folytasd, minden nyáron írtjuk a szúnyogokat!
– Nem ezt akartam mondani!
– A sást, meg a nádast is levágatom a közmunkásokkal minden tavasszal!
– Más a baj.
– Hallgatlak!
– Ez a patakocska is olyan hangosan csordogál, hogy ettől sem tudok aludni!
– Hmmm! Mennyit szánnál a probléma végleges megol-dására?
– Öt millát. Elég lesz?
– Remélem. Még ma este utána nézek, van-e az EU-nak vízrendezési, csapadékvíz elvezetési, árvíz-védelmi, vagy csatornázási projektje. Aztán megcsörgetlek. Egyéb kérdés, barátom?
– Igen, bár ez már nem ide tartozik. Azt meg tudnád mondani, hogy a rőfös és a pék miért torpedózta meg a kö-zösséget érintő járdarész eladást, ezzel hiúsítva meg a bu-szok bekanyarodási lehetőségét?
– Palikám, te nagyon kíváncsi vagy! De egy baráttól nem tagadhatom meg a tisztességes választ! Nos: megkértem őket, hogyha bárki, bármennyi pénzzel is környékezné meg az Önkormányzattól, vagy más hatóságtól, semmi pénzért el ne adják a részüket! És, mint rendes barátok, ezt meg is tet-ték. Ha nem lettek volna ennyire rendesek, elbuktam volna a tíz milládat.
Persze, az anyósom rokonaitól ennyit el is vártam…


Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2
6542
ritatothne - 2020. május 05. 18:18:26

Kedves Tibor!

Írhatnál a négyes metró gödörről, amibe milliárdok lettek beledobva, majd félbehagyva, a kombinókról, melyek nem fértek el a korábbi síneken, valamint kimaradtak belőlük a légkondik, a libásokról, akiket eladósítottak, majd némelyek öngyilkosok lettek, mert nem láttak reményt és kiutat, a vörösiszap áldozatairól, stb. Téma van bőven, mondhatni az utcán hever.

Szeretettel: RitaIn Love

5396
Kitti - 2020. május 01. 00:16:53

Nem semmi! Grin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.