Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Péntek délután
Holnap temetik.
A járvány az oka? Valami koronavírus, rengeteg áldozatot szedett, sötét kínok közt hullottak az idősek, a betegek, mások is, voltak gyerekek is a halottak közt, volt olyan ország, ahol konvojokkal vitték a koporsókat, és még sok, rengeteg tragédiáról hallottak, nem volt olyan, aki ne félt volna, vagy ne féltett volna valakit.
Ő mégsem a vírustól halt meg. Már régóta gondban volt, az utóbbi hetekben érzett valami furcsa, eddig szokatlan szenvedést. A lelki segítséget megkapta nagyszerű segítőitől, azonban problémája nem lelki természetű volt, ő legalábbis így érezte. Tavaly járt vizsgálaton, azóta különféle okokból halasztva lett a neurológussal való találkozó, de most aktuális lett volna. A járvány miatt megállt az élet, de látta az interneten, hogy a klinikán újra fogadnak járóbeteget, ezért felhívta a központot. Háromig lehet időpontot kérni, mondta a mély hangú férfi, próbálja meg jövő héten, viszhall....Kikereste mobilján a telefonszámot, a nővér vette fel. Megadta a másik számot, amin biztos elérhető a doktor úr, ő pedig úgy döntött, most biztosan nem, majd jövő héten felhívja.
Aztán arra gondolt, miért ne, akár ma is beszélhet vele, fél órás vacilálás után a kis sárga cetlit fogva tárcsázta a számot, kicsengett. Várt két búgást, aztán gyorsan kinyomta, félt. Emlékezett a dokival történt első találkozásra, a fiatal férfi arrogáns szavaira, viselkedésére, úgyhogy ejtette a dolgot, talán jobb is így. Elindult a boltba, gyalog, kell a mozgás, de az úton csak arra gondolt, amiket mondott ez az orvos. "Na, nézzük, ha ez ennyire fontos!" Aztán mikor a beutalót az osztályra megírta, ezt mondta a mellette ülő kolleganőnek: "Hogy fognak örülni..." Cinikusan, nyeglén, arrogánsan beszélt, legelső vizitkor, lehetetlenné téve a bizalmat. Majd a következő alkalommal, gyógyszer szintet méretett, majd örömmel mosolygott, hogy az ő érdeme, hogy a beteg szedi. Hát nem, ez is milyen nevetséges, hiszen nem is ő írta fel neki rendszeresen...nehéz, komoly gondolatokkal fejében csak ment a pláza felé, amit úgy utált a sok beképzelt gazdag vásárló miatt.
Alig telt el húsz perc, az orvos visszahívta. Szokásosan nem tudtak kommunikálni, a férfi nyegle módon csak üdvözölte, semmi érdeklődést nem érzett, de hogy ne legyen hiába az egész, belekezdett:
-Jó napot kívánok, M. M. vagyok, azért hívtam, mert időpontot szeretnék öntől kérni, ha lehetséges...
-Miről lenne szó? -azonnal rájött, megint azt sem tudja orvosa, kivel beszél, kicsoda ő, és így mit is lehetne mondani, most mondja, hogy a betege vagyok, stb.?
Mást nem tudván, ezt felelte: - Hát nem is tudom...
- Jelenleg csak sűrgős eseteket látunk el, nem nyílt meg az ambulancia!
Szinte örült, hogy akkor ezzel le is rendezte, nem kell találkozni ezzel az arrogáns férfival, gyorsan rávágta:
- Rendben, értem, akkor viszont hallásra.
Gyorsan kinyomta a mobilt, megkönnyebbült. Leszállt a 17-esről, a pláza forgóajtaján épphogy becsúszott, szemből, ahogy mindig, gazdag, beképzelt, gőgös emberek jöttek, agresszívnak, utálatosnak érezte őket, szorongás fogta el, de a közértben jó árak miatt ha ritkán, de betért ide is. Gyors ütemben telepakolta a kosarat, kifli, alma, natúr joghurt, és egy kis epres joghurt is...fizetett, és sietett kifelé. A forgóajtó ezúttal majdnem becsípte, de ügyesen "túlélte". Kint aztán megint a gyönyörű napsütésben, lágy szélben gyalog indult hazafelé, a lombot növesztett fákat, és a főúton száguldó autókat figyelte, semmire sem gondolt, örült, hogy gyorsan végzett.. Csak ment, ment, a szatyrában ide-oda mozgó almákkal bajlódott. Az úton egyedül ment, arrafelé senki sem szokott járni, elhaladt a mentő állomás mellett. Kezdett kifáradni, lábai egyre kevésbé vitték, ingott alatta a talaj, újra rosszul érezte magát. Lassabban ment, de minden mozgott körülötte, az út a lába alatt, a fák egészen feje fölé hajoltak, ahogy elnézett a távolba, hullámzott minden, ködben, homályban, de nem állt meg. Próbált egyenesen menni, de már nem érezte, milyen is az, hogy egyenes, válla majdnem leszakadt, nehéz volt azt a pár dolgot vinnie, de sikerült a járda szélén fékezni, pirosat megvárta, aztán zöld lett, részeg módjára tántorgott, síráshoz közeli lelki állapotban. Bárcsak segítene valaki!- gondolatai e körül jártak, és felidézte kedves doktornője arcát, barátságos, megértő hangját, így tudott tovább menni. A sarki vendéglőnél már csak homályos színes foltokban látta a világot. Ment, csak ment, aztán jobban lett, hazáig egészen jól sikerült minden, még egyenesen is tudott haladni. Elégedetten dicsérte meg magát, hogy a kaput ügyesen kinyitotta, a harmadikra is egészen jól felért, ajtót magára zárta, a szatyrot az ágyra ejtette, átöltözött. Újra mindene csupa víz lett, folyt róla az izzadtság.
Ez így mégsem lesz jó...nem tetszik ez nekem, ennek nem így kéne mennie, ez nem helyes, biztosan nem!- mondta, mint máskor is, hangosan magának, ha otthon volt, egyedül.. Aztán ahogy szokta, belelovallta magát, és egy egész gondolat lánc indult el. "A neten írták, már lehet időpontot kérni, a nővér is, az orvos is hazudott, miért? Biztosan hozzájuk nem megyek soha többet! Még ez is jobb lesz!"
Ekkor hirtelen megszédült, feje neki csapódott a szekrénynek, térdre esett, majd teljes testével elterült a konyha kövezetén. Soha többet nem tért magához. Eltelt a péntek délután, este is még csak feküdt, alig lélegzett, szombat jött, aztán a vasárnap, ő csak feküdt, aludt, álmodott talán, vagy csak nagyon rosszul volt. Erős csengetés, valaki hosszasan nyomta, csak nyomta, de válasz nem jött. A szomszédok hívták ki a mentőket, és a zárast is. De már nem lehetett rajta segíteni. Később a rendőrnő felvette a jegyzőkönyvet, két tanúval, a közvetlen szomszédokkal aláíratta, és lehajtott fejjel távozott. Ahogy szokott lenni, elvitték, lakást bezárták, a kíváncsibb szomszédok mind kijöttek és ijedten nézték, suttogtak, kíváncsiskodtak, kérdezgették egymást. A fekete autó is csak lassan hajtott el. Aztán halkan, óvatosan kulcsra zárták ajtóikat...Egy élet kihunyt, és semmi sem történt, senki sem kérdezte, hogy is van ez? Mi ez az egész? Mi ez, hogy meghalt? Mi az, hogy meghalunk, mind meghalunk, mindenki, minden ember meg fog halni, van, akit siratnak, van, akit gyászol valaki, van, kitől jobb is megválni, a gyilkos is meghal...És senki nem érti, mi ennek a logikája, egy életen át küzd, dolgozik, fejlődik, mindent megtesz, hogy életben maradjon, úgy tud élni, mintha nem lenne vége sohasem.
4962
Tasnadirita - 2020. május 13. 15:47:56

Kedves Babu! Köszi, aranyos Vagy, szeretettelHeart

5548
babumargareta - 2020. május 13. 11:06:51

Kedves Rita!
Szomorú történetedet szeretettel olvastam.
Vannak sajnos ilyen helyzetek ,amikor az orvos nem figyel
kellőképpen a páciens problémáira. Szomorú ,hogy mint valami tárgyat kezelnek.Tisztelet a kivételnek.
Ahogy a kedves társunk Éva is írja, nagy hiányosságok vannak az egészségügyi ellátásban mindenfele.Confused
Gratulálok szeretettel .....BabuHeart

4962
Tasnadirita - 2020. május 12. 12:13:11

Kedves Kitti, hát igen...
szeretettelHeart

5396
Kitti - 2020. május 12. 10:31:17

Drága Rita! Nagy üresség támadt bennem, miután elolvastam ezt az írásod. Érdemes belegondolni mi mindent teszünk mi itt egymással, akár egy telefonbeszélgetés alkalmával is. Vannak orvosok, akik nem annak valóak, mint minden szakmában előfordul ilyen. Ez is egy szakma, amit hosszú évekig tanítanak, de emberségből, humánumból nem kap diplomát senki...
Rose

4962
Tasnadirita - 2020. május 12. 10:05:43

Köszi, Éva, örülök, hogy olvastad...szeretettelHeart

6643
szikra60 - 2020. május 12. 09:25:55

Furcsa küzdési kényszer van bennünk emberekben, mint ahogyan ezt Te is írod. Egész életünkben igyekszünk magunk körül tökéletesre rendezni a dolgainkat, azután a vége...
Egyébként jelenleg az orvosi ellátás - a járványon kívüli esetekre gondolok - valóban katasztrofális. Ez számomra is ismerős... Szeretettel olvastalak. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.