Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Winczheim Tibor: MAGAS SZINTŰ IRODALOM
1. Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Folyó hó 11.-én kiírt mese-pályázatukra reagálva, a csatolmányban átküldöm Önnek a pályaművemet.
Kijelentem, hogy az írás a saját szellemi termékem.

Tisztelettel: (az Író)

2. Tisztelt Író Úr!
Pályaművét megkaptam. Sajnálattal kell értesítenem Önt, hogy, bár műve figyelemre méltó, mégsem tudunk vele azonosulni a következő hiányosságok miatt:
– meséjében nincsenek királyok, királyfiak, királylányok, vagy szegény legény, szegény ember, szegény özvegyasszony, esetleg gazdag földesúr, mint főszereplők
– meséjéből szintúgy hiányzanak a koboldok, sárkányok, boszorkák, templom egere, beszélő állatok vagy legalább egy fránya táltos, mint mellékszereplő
– meséje hiányol bármi fajta meseszámot
– meséjében nem varázsolnak el senkit, nem keltenek fel senkit 100 éves álmából, de semmiféle állat/mesehős sem segít céljának elérésében
– éppen úgy, nem küzd meg senki senkivel/semmivel, nem nyerik el a királylány kezét, de még csak egy árva békát sem csókolnak meg benne.
Kiadónk csakis a legmagasabb szintű irodalmi alkotásokkal foglalkozik, és kizárólag a tökéletes formai– és nyelvi megoldásokat tudja értékelni. Más, a mesékhez csak hasonlító, vagy nagyon modern mesékkel, illetve a fent megnevezett hiányos eszmei értékű írásokat nem áll módunkban leközölni, vagy kiadni.
Kérem bírálatom szíves tudomásul vételét:
(a Főszerkesztő)
3. Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Pályázaton KÍVŰL elküldöm Önnek a legújabb mesémet, melynek címe: Mese az embert legjobban szerető tündérről. Olvassa figyelmesen!

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő egyik sarkában lakott egy Kistündér. Semmi más dolga nem volt, mint figyelnie a Főtündér minden mozdulatát, minden tettét, és cselekedetét.
Márpedig a Főtündérnek rengeteg dolga volt: segített a bajba jutottaknak, a betegségben szenvedőknek, az árváknak, a hajléktalanoknak, és elesetteknek, reggeltől-estig szórta szeretetét az emberekre.
Nagyon jól tudta, hogyha a Főtündér majd nyugdíjba megy, rá fog hárulni az emberek további pátyolgatása, segítése. Meg is fogadta: ha eljön az ő ideje, még több szeretettel, még nagyobb odafigyeléssel fogja tenni dolgát, boldoggá teszi az egész emberiséget…

Aztán eljött az ő napja. A Főtündértől könnyes szemmel búcsúzott, és ezerszer megígérte neki, hogy csakis az emberek jólétéért, testi – és lelki boldogulásukért fog élni.
Másnap körülnézett kerek erdeje minden sarkában, és a dédelgetett tervét kezdte végre hajtani…
Abból indult ki, hogy az emberek nagyon szeretik a virágokat. Legalább annyira, mint ő az embereket.
Meg volt róla győződve, hogy akkor jár az emberek kedvében, akkor szolgálja őket legjobban, ha a világ minden táján a föld legszebb virágait hagyja pompázni. Hadd gyönyörködjenek bennük, hadd érezzék illatukat! Hadd járja át szívüket–lelküket a szépség, a boldogság, a szeretet!
De, vajon melyik virág az igazi? Melyik a tökéletes? Melyik az, amelyiknél már nincs szebb, jobb, illatosabb? Melyik a legtökéletesebb?
Sokáig töprengett, törte piciny fejét, aztán megtalálta a megoldást: „A piros rózsánál nincs szebb, nincs szemet gyönyörködtetőbb, nincs illatosabb, ezzel fogok az embereknek örömet szerezni! Még pedig, a tüskementessel! És pedig azonnal! Lesz itt meglepetés holnapra! De nem csak az, hanem boldogság és hála-rebegés!” – gondolta ő, s elhatározását tett követte.
Ahhoz, azonban, hogy legyen elég helye a gyönyörű rózsáknak, a kevésbé szépeket, gyengén illatozókat ki kellett gyomlálnia. De vajon, melyiktől váljon meg?
Nem volt kérdéses, hogy nincs szükség olyan növényre, amelyik nem, vagy csak ritkán virágzik, és amelyik ráadásul még szúr is, azt soron kívül ki kell selejtezni!
Ezen logika alapján a kaktuszoktól szabadult meg legelőször, de velük együtt kiirtotta az összes egyéb szúrós növényt, a csalánon, királydinnyén és az ördögszekéren át az akácfáig mindent.
Aztán, a fojtó illatú krizantémok tűntek el… „Halottas-virágok! Pfúj!”– gondolta, és boldogság suhant át piciny lelkén, hiszen helyettük nagy-fejű, bódítóan illatozó, cirmos-virágú, csodálatos rózsákkal helyettesítette azokat.
Aztán, a gyöngyvirágnak, a hóvirágnak, és a harangvirágnak lett hűlt helye csupán azért, mert nem voltak színesek, de a nefelejcs, bár kéken virított, a piciny virágjai miatt lett száműzve.
De, bármilyen szépen pompáztak is, nem sokáig maradtak helyükön a búzavirág, a pipacs, a kikerics, a körömvirág, de, egyéb más, haszontalan gyomnövény sem.
S bár tízezrével maradtak volna még szép, színes virágok, pusztulniuk kellett mindnek, mert egyikük sem közelítette meg a virágok királynőjének, a rózsának színét, nagyságát, illatát.

Kistündérünk jó munkát végzett, mert, rövidesen csakis az ő által meghagyott, illetve telepített rózsák illatoztak mindenfele.
A munkája azonban ezzel még nem ért véget, hiszen kinek kell fehér, vagy apró szirmú, ne adj Isten, alig illatozó rózsa? Senkinek! – gondolta, és ennek megfelelően cselekedett. Munkáját siker koronázta, és rövid idő múlva készen is lett a NAGY MŰVEL.
Örömmel nézett körül, és boldogan törülte meg izzadt kis homlokát. „Nem volt egyszerű, de megtettem” – gondolta át hatalmas munkáját, és büszkén nézett körül: mindenütt, kerek e világ minden szögletében a leggyönyörűbb, hullámos levelű, cakkos szirmú, citromsárga-tűzvörös színű, émelyítően illatos, nagyfejű rózsák tárták szét virág-kelyhüket.
Majd’ elsírta magát a Kistündér, annyira szép, egyforma, rendezett virág–szőnyeg borított mindent. Az egységet semmi, de se semmi nem törte meg, nem volt, mi kilógjon a sorból, nagyobb tökéletességet elképzelni sem lehetett volna. Sem formában, sem színben, de illatban sem.
Tökéletesen meg volt elégedve magával, és mint aki jól végezte dolgát, elnyújtózott hintaszékében, és várta, hogy az emberek nemcsak felkeresik és megdicsérik őt, de nevét imába is foglalják…
Az emberek másnap ugyan megjelentek nála, de köszönetnyilvánítás helyett szitkozódtak, és az öklüket rázták.
– Hova tűntek a gyönyörű szegfűim? – kérdezte egy pocakos úr.
– Tönkrement a kaktusz-gyűjteményem! – siránkozott egy kisfiú.
– Miért nincs pipacs a határban? – akarta tudni egy dühös, idősebb paraszt.
– Ki volt az, az együgyű, aki egyformává silányította a különböző növényeket? – mérgelődött egy iskolázott fiatalember.
– Csak kerüljön a kezem közé a tettes! Pollen allergiám van, megfulladok ettől a nehéz, édes illattól! – visította egy fruska.
Hej, de megijedt a Kistündér, azt sem tudta, hova rejtőzködjön nagy hirtelenjében. Bújt az asztala alá, a szekrényébe, a pincéjébe, meg a hombárjába, a csűréről, meg a fészeréről nem is beszélve, de sehol sem érezte magát biztonságban.
(Arra gondolt, ha ő tudja a rejtekhelyét, más is tudhatja, feltételezheti, vagy kitalálhatja, s akkor nagyon kellemetlen lesz neki, hogy nemcsak rosszat tett, de a felelősséget sem vállalja érte).
Ki is állt a tömeg elé, és könnyes szemekkel kért bocsánatot mindenkitől. Elmondta, hogy ő bizony csak jót akart, mert szereti az embereket, és megígérte, megpróbálja jóvátenni hibáját. Még nem tudja, hogyan, de nem lesz rest visszaállítani az eredeti állapotot.
Neki is kezdett gyomlálni a nemrég telepített rózsák között, hogy legyen elég helye a szagtalan hóvirágnak, a feltűnés-mentes gyermekláncfűnek, az inkább kellemetlen illatú lóherének, a semmit mondó kukacvirágnak, a méreganyaggal bíró anyósnyelvnek, a szúrós bogáncsnak, az apró virágú kamillának, és egyéb, általa eddig nem becsült virágoknak, páfrányoknak, gombáknak, és fűféléknek.

Mikor már volt elég helye, akkor hasított belé a felismerés: kigyomlálni könnyű volt azt, ami útjában volt, szaporítani sem nehéz a meglévőt, de hogyan telepítsen olyasmit, amivel már nem rendelkezik? Erre bizony nem gondolt, s a megoldást sem tudta.
Sírva vallotta be az embereknek, hogy ő bizony nem rendelkezik teremtő varázserővel, és, amit kiirtott, annak helyébe bizony, nincs mit ültetnie.

Az emberek csalódottan húzódtak el tőle, s nemhogy imába foglalták volna nevét, inkább gúnyverseket, valamint ledorongoló cikkeket írtak róla.
Szerencsére, a természet nem hagyta cserben őt: rengeteg mag, mely gyomlálás előtt, vagy közben a földre pottyant, tömérdek mennyiségű gyökér, mely beleszakadt a földbe, sok–sok micélium, és spóra, mely a gombák szaporodását voltak hivatottak elősegíteni, szerencsésen kihajtott. Ha nem is mind, ha nem is azonnal, de a következő tavasszal, szépen, lassan, visszafoglalták helyüket a növények a földön.
A Kistündér nagyon örült, hogy a Természet segítségével rendbe tehette elrontott munkáját, és a saját kárán tanulta meg, hogy a legjobb szándékkal is lehet borzalmas dolgot tenni. Eszébe jutott az, a régi mondás, hogy „a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve”…
Mert, ugyan szebb, és illatosabb, s főleg tökéletesebb volt az általa betelepített tüskementes rózsa, velük azonban a változatosságot, a sokszínűséget, a másságot pusztította ki az emberek életéből.
Itt a vége, fuss el véle:
(az Író)

5. Tisztelt Író Úr!

Írását a mai nappal, köszönettel megkaptam. Kérem, – a sokszínűség jegyében –, küldjön még ilyen, vagy ehhez hasonló meséket!

Üdvözlettel: (a Főszerkesztő)

6. Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Mese írására felkérő levelét köszönettel megkaptam. Előbb kételkedtem, majd csodálkoztam írása komolyságában.
Sorai, – mintha csak hájjal kenegettek volna –, oly jól estek. Ettől függetlenül nem tudok élni a felkínált lehetőséggel, mert, lelkemből végérvényesen kigyomlálta – az Ön által kiírt –, további pályázatokon való részvétel minden csíráját!

Maradok tisztelettel: (az Író)


Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2
5555
Maria HS - 2020. június 04. 12:10:50

Mesének is lehet rossz a vége, hiába a felkérés, ha az ember lelkéből kigyomlálták az alkotással járó szépséget.

Gratulálok a remek s tanulságos meséhez: Maria

5548
babumargareta - 2020. június 03. 21:58:13

Kedves Tibor!
Olvastalak es szívvel gratuláltam szellemes mesédhez,no meg az előjátéknak.Smile
Még kérek ehhez hasonlókat!
Szeretettel várom....BabuHeart

5548
babumargareta - 2020. június 03. 21:57:58

Kedves Tibor!
Olvastalak es szívvel gratuláltam szellemes mesédhez,no meg az előjátéknak.Smile
Még kérek ehhez hasonlókat!
Szeretettel várom....BabuHeart

2603
orkutya - 2020. május 31. 20:35:26

Köszönöm mindenkinek, aki olvasott engem! Szeretettel: Tibor

6653
pepa24 - 2020. május 31. 18:41:03

Kedves Tibor
ha az írom, remek mű ez a remekmű, az kevés. De igaz, mint a mese tanulsága. Rose

6643
szikra60 - 2020. május 29. 16:16:03

Kedves Tibor! Azt írod véglegesen kigyomlálták a pályázaton való részvételi szándékodat, nem csodálom, de haszna volt, ím ez a mese, mely nagyon tetszett! Éva

5396
Kitti - 2020. május 29. 11:28:17

Hát ez tökjó. Mármint a levélváltás. Életírta mese...

6542
ritatothne - 2020. május 29. 07:53:40

Kedves Tibor!

Élvezettel olvastam az írásod. Nagyon szellemes és tanulságos.

Gratulálok hozzá!

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.