Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Lászlóné: Családsegítés
A frissnyugdíjas asszony úgy gondolta, hogy ideje és ereje is van még ahhoz, hogy heti 2-4 alkalommal néhány órás munkát vállaljon. Egyrészt ennek a kis plusz pénznek is megvan a helye, másrészt pedig hasznosan telik az ideje, miközben segítségére tud lenni azoknak, akiknek erre szükségük van. Mikor a Budai Polgárban feladta a hirdetést gyermekfelügyeletre is gondolt, hiszen az számára inkább játék, szórakozás, feltöltődés, mintsem munka lenne, de ez utóbbi valójában nem realizálódott soha.

Egy korosabb nyugdíjas házaspár érdeklődött a munkája felől, majd sor került a személyes találkozóra nevezettek otthonában.

Szép helyen laktak, egy vadregényes kertben levő házban, amin látszott, hogy nem mostanában épült. János bácsi kinézettre inkább hasonlított egy hajléktalanra, mint egy jó módban élő úri emberre. Felesége, Margó néni ugyan adott magára, de ruházata régmúlt idők divatját idézte fel.

A ház bejárati ajtaja előtti lábtörlőn csirkeszárnyak hevertek, melyeket beleptek a legyek. Innen-onnan girhes, szőrhiányos macskák jöttek elő, akik a nyers húst rágcsálták.

Az asszony felmérte, hogy itt elég heti egy alkalmat vállalni, hiszen az ebédet hozatják, és a házaspár igényei szerinti munkavégzés alapján ez látszik reálisnak. Ezt közölte is velük, valamint még hozzátette, hogy természetesen, ha úgy gondolják, hogy csak kéthetente jöjjön, az is megfelel számára.
- Az hogy éri meg magának kedves?-kérdezte Margó néni.
- Vállalok máshol is munkát.
- Miért akar máshol is vállalni?-kérdezte János bácsi. Nem jobb, ha egy helyre jár, és ott keresi meg azt a pénzt, amire szüksége van?
- De igen, viszont nem szeretném kihasználni Önöket. Miért fizessenek többet annál, mint amennyire a munkából adódóan szükség van?
- Nekünk az a jó, ha minden másnap eljön hozzánk. Érkezik a posta, át kell nézni, csekkeket feladni, gyógyszert kiváltani. Ha elmegyek bevásárolni - kocsival szoktam járni - akkor velem jönne és segítene, mert Margó néni már nem akar menni. Lesz itt feladata, legyen csak nyugodt. Ne vállaljon másokat!
- Rendben, de nem szeretnék anyagi nehézséget okozni, hiszen mondták, hogy mennyi a nyugdíjuk és látom, hogy nincs kolbászból a kerítés.
- Azzal maga ne törődjön! Nekünk az a jó, ha gyakran jön, legalább lesz kivel beszélgetni. Sok hirdetést olvastunk, de ez tetszett nekünk, ahogy fogalmazott, hogy "családsegítést vállal", nem a takarítás, a gondozás, az eltartási szerződés, stb., hanem, ahogy magácska nevezte. Nekünk nem cseléd kell, hanem egy családtag. Ezért esett a választásunk Önre.

Megállapodtak. Ahogy teltek a hetek és a hónapok, egyre több minden derült ki, illetve bizonyos dolgokba már be is avatták az asszonyt.

A telek egy részét évekkel korábban száz millióért adták el, amihez soha nem nyúltak, mivel olyan magas volt akkoriban a kamat, hogy abból éltek, így a nyugdíjuk is a bankszámlára ment. Külön-külön bankba jártak, Margó néni harminc millióért adta el az egykori Király utcai szülői otthonát, ez a pénz az ő számláján fialt, valamint ide utaltatta a nyugdíját is. A telek kamata fedezte a rezsit és a megélhetésük. Valamikor sokat utaztak, mára már ehhez nincs egészségük, így a pénz csak gyűlik. Igaz, János bácsinak vannak rokonai, de azokat Margó néni gyűlöli, ezért egy fillért se adnak nekik. Kiderült, hogy már rég elváltak, sőt volt, hogy Margó néni el is költözött otthonról, de aztán jobb híján visszajött.

Néhány év után az asszony édesanyja szorult ápolásra, így Márta elköszönt a házaspártól.

Az édesanyja távozását követő hónapokban felhívta telefonon János bácsi és kérte, hogy menjen el hozzá egy kicsit beszélgetni.

Elment. Ez alkalommal megtudta, hogy Margó néni is meghalt már, de nem tudni, hogy mi lett a pénzével. Igaz, hogy előtte volt egy taxis, aki rendszeresen hozta, vitte, talán azzal került olyan nexusba, hogy ráhagyta a megtakarított pénzét. János bácsit a családja gyámság alá helyeztette, így már ő sem rendelkezhetett a saját vagyonával. Felvettek mellé egy huszonnégy órás gondozónőt.

Ma már egy kacsalábon forgó kastély van az egykori ház helyén. Hiába, jó környék, és akinek volt rá pénze, az megvette.
5567
Mirage - 2020. június 02. 16:33:19

Kedves Rita !
Ez a történet már megismétlődött sok családdal,jó vagy nem jó
eredménnyel.Az emberi természet kiszámíthatatlan törekvésével.
Tetszett a történeted
Szeretettel Tibor

6643
szikra60 - 2020. június 02. 15:11:07

Kedves Rita! Vannak emberek, kik nem tudják, mire kellene költeni vagyonukat? Milyen furcsa az élet. Itt - gondolom - a rokonság járt jól, az öregeknek nem volt igényük nagyobb luxusra. Furcsa ezt a mai világban így olvasni... Elgondolkodtató írás. Tetszett. Éva

6542
ritatothne - 2020. június 02. 07:41:03

Kedves Kata!

Köszönöm az olvasást és a hozzászólásodnak is mindig örülök. Jól jönnek a visszajelzések. Bizony, nem minden az, aminek látszik. Idő kell az emberek megismeréséhez. Akkoriban évi 20-25 % volt az éves kamat. Nyilván nem tudták felélni a 20-25 M Ft-ot, amit a száz millióra kaptak. Margó néni pénzéhez hozzá se nyúltak, aztán ott volt még a nyugdíjuk is. Amíg tudtak, utazgattak, de mikor már az se ment, csak gyűltek a milliók, ők meg "ették" egymást.

Szeretettel: RitaRose

6542
ritatothne - 2020. június 02. 07:36:58

Kedves Kitti!

Bizony, itt marad a pénz és a vagyon is. Többször mondtam János bácsinak, hogy jó érzés segíteni, vannak olyan alapítványok, akiknek nagyon jól jönne az a pénz, amit már elkölteni se tudnak - addigra már több száz milliójuk volt - de nem adtak senkinek. Gyerekük nem volt. Margó néni gyűlölt mindenkit, aki a férje rokonságához tartozott, különösen a gyerekeket. Margó néni pénze "eltűnt", János bácsiét elvették a gyámsága alatt, hiszen onnantól már nem rendelkezhetett vele.

Köszönöm az olvasást.

Szeretettel: RitaRose

6272
gulyaskata - 2020. június 01. 23:36:35

Kedves Rita!

Gratulálok!
Ebben a történetben, ami öröm, hogy Márta emberséges volt, s talán a taxis is. Kétszer olvastam el, és még mindig pörög az agyam...

Mégis a szeretet az ember "gyógyszere", nem a pénz. Rose

5396
Kitti - 2020. június 01. 22:06:17

Hogy mik vannak ? És lám, a vége mindig mindennek ugyan az. A sírba csak a porhüvely kerül... Lám csak.
Tetszett a történeted Drága Rita.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.