Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Lászlóné: Családsegítés
A frissnyugdíjas asszony úgy gondolta, hogy ideje és ereje is van még ahhoz, hogy heti 2-4 alkalommal néhány órás munkát vállaljon. Egyrészt ennek a kis plusz pénznek is megvan a helye, másrészt pedig hasznosan telik az ideje, miközben segítségére tud lenni azoknak, akiknek erre szükségük van. Mikor a Budai Polgárban feladta a hirdetést gyermekfelügyeletre is gondolt, hiszen az számára inkább játék, szórakozás, feltöltődés, mintsem munka lenne, de ez utóbbi valójában nem realizálódott soha.

Egy korosabb nyugdíjas házaspár érdeklődött a munkája felől, majd sor került a személyes találkozóra nevezettek otthonában.

Szép helyen laktak, egy vadregényes kertben levő házban, amin látszott, hogy nem mostanában épült. János bácsi kinézettre inkább hasonlított egy hajléktalanra, mint egy jó módban élő úri emberre. Felesége, Margó néni ugyan adott magára, de ruházata régmúlt idők divatját idézte fel.

A ház bejárati ajtaja előtti lábtörlőn csirkeszárnyak hevertek, melyeket beleptek a legyek. Innen-onnan girhes, szőrhiányos macskák jöttek elő, akik a nyers húst rágcsálták.

Az asszony felmérte, hogy itt elég heti egy alkalmat vállalni, hiszen az ebédet hozatják, és a házaspár igényei szerinti munkavégzés alapján ez látszik reálisnak. Ezt közölte is velük, valamint még hozzátette, hogy természetesen, ha úgy gondolják, hogy csak kéthetente jöjjön, az is megfelel számára.
- Az hogy éri meg magának kedves?-kérdezte Margó néni.
- Vállalok máshol is munkát.
- Miért akar máshol is vállalni?-kérdezte János bácsi. Nem jobb, ha egy helyre jár, és ott keresi meg azt a pénzt, amire szüksége van?
- De igen, viszont nem szeretném kihasználni Önöket. Miért fizessenek többet annál, mint amennyire a munkából adódóan szükség van?
- Nekünk az a jó, ha minden másnap eljön hozzánk. Érkezik a posta, át kell nézni, csekkeket feladni, gyógyszert kiváltani. Ha elmegyek bevásárolni - kocsival szoktam járni - akkor velem jönne és segítene, mert Margó néni már nem akar menni. Lesz itt feladata, legyen csak nyugodt. Ne vállaljon másokat!
- Rendben, de nem szeretnék anyagi nehézséget okozni, hiszen mondták, hogy mennyi a nyugdíjuk és látom, hogy nincs kolbászból a kerítés.
- Azzal maga ne törődjön! Nekünk az a jó, ha gyakran jön, legalább lesz kivel beszélgetni. Sok hirdetést olvastunk, de ez tetszett nekünk, ahogy fogalmazott, hogy "családsegítést vállal", nem a takarítás, a gondozás, az eltartási szerződés, stb., hanem, ahogy magácska nevezte. Nekünk nem cseléd kell, hanem egy családtag. Ezért esett a választásunk Önre.

Megállapodtak. Ahogy teltek a hetek és a hónapok, egyre több minden derült ki, illetve bizonyos dolgokba már be is avatták az asszonyt.

A telek egy részét évekkel korábban száz millióért adták el, amihez soha nem nyúltak, mivel olyan magas volt akkoriban a kamat, hogy abból éltek, így a nyugdíjuk is a bankszámlára ment. Külön-külön bankba jártak, Margó néni harminc millióért adta el az egykori Király utcai szülői otthonát, ez a pénz az ő számláján fialt, valamint ide utaltatta a nyugdíját is. A telek kamata fedezte a rezsit és a megélhetésük. Valamikor sokat utaztak, mára már ehhez nincs egészségük, így a pénz csak gyűlik. Igaz, János bácsinak vannak rokonai, de azokat Margó néni gyűlöli, ezért egy fillért se adnak nekik. Kiderült, hogy már rég elváltak, sőt volt, hogy Margó néni el is költözött otthonról, de aztán jobb híján visszajött.

Néhány év után az asszony édesanyja szorult ápolásra, így Márta elköszönt a házaspártól.

Az édesanyja távozását követő hónapokban felhívta telefonon János bácsi és kérte, hogy menjen el hozzá egy kicsit beszélgetni.

Elment. Ez alkalommal megtudta, hogy Margó néni is meghalt már, de nem tudni, hogy mi lett a pénzével. Igaz, hogy előtte volt egy taxis, aki rendszeresen hozta, vitte, talán azzal került olyan nexusba, hogy ráhagyta a megtakarított pénzét. János bácsit a családja gyámság alá helyeztette, így már ő sem rendelkezhetett a saját vagyonával. Felvettek mellé egy huszonnégy órás gondozónőt.

Ma már egy kacsalábon forgó kastély van az egykori ház helyén. Hiába, jó környék, és akinek volt rá pénze, az megvette.
6542
ritatothne - 2020. július 14. 08:49:14

Kedves Ági!

Örülök, hogy érdekesnek találtad. Úgy látszik a valóság felülmúlhatatlan.

Szeretettel: RitaRose

6578
nagyagnes - 2020. július 13. 23:01:09

Ilyen érdekes történetet nem olvastam rég. No, Kittiét a múltkor...
Nekem ez az igazán érdekes történet, mint a tiéd! Most! Itt! Meg a múltkor volt Kittié...

6542
ritatothne - 2020. június 04. 09:50:17

Kedves Noémi!

Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.

Szeretettel: RitaRose

6913
Levendula - 2020. június 04. 09:20:31

Kedves Rita!

Tetszett történeted! A pénz nem minden, az egészség és a szeretet a legfontosabb. De ha már annyi pénzük volt, én is úgy gondolom igazán segíthettek volna vele Alapítványokat ahol örömmel fogadták volna.
Gratulálok! Szeretettel: NoémiRose

6542
ritatothne - 2020. június 04. 08:33:09

Kedves Babu!

Köszönöm az olvasást. Bizony vannak ilyen emberek.

Szeretettel: RitaRose

5548
babumargareta - 2020. június 03. 20:51:24

Na tessék! még ilyen történetet sem hallottam.
Erdemes-e szorongatni azt a vagyonkát ,ami elúszik a semmire?
Majd jön a "kaszás és learatja ő ami még maradt.
Nem jól gondolkoztak,egyikük sem.Vannak úgy látszik ilyen smucig emberek akik kezéből a végén kicsúszik a pénz.
Gratulálok szeretettel érdekes írásodhoz....Babu

6542
ritatothne - 2020. június 03. 09:44:44

Kedves Kati!

Köszönöm, hogy olvastad. Igen, végül is "éltek" ők, mig tehették, később viszont adakozhattak volna, hiszen tudták, hogy képtelenség felélni az anyagi javaikat, de nem tették.

Szeretettel: RitaRose

5940
silberin - 2020. június 03. 09:34:15

Kedves Rita!

Tanulságos történet. Élhettek volna máshogy is az öregek, de úgy látszik, a pénz értelmetlen felhalmozása töltötte ki az életüket.
Szeretettel: Kati

6542
ritatothne - 2020. június 03. 08:58:57

Kedves Magdi!

Így igaz, de mennyivel jobb lett volna, ha önként segítenek, ha nem a halálukat kellett volna várni.

Szeretettel: RitaRose

6191
Magdolna43 - 2020. június 02. 19:14:59

Kedves Rita!

Régi mondás"senki sem viszi el a feje alatt a pénzét "
Ez esetben jól jártak az örökösök.
Sok szeretettel gratulalok tanulságos írásodhoz,
Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.