Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Egy pohár hideg narancslé
Munka után voltam, nem igazán fáradtan felszálltam a 7-esre, pár megálló csak, és gyorsan túl leszek rajta. Mikor leszálltam, rájöttem, itt aztán kell jó pár utcasarkot gyalogolni, erre nem is gondoltam, ez már nem tetszett. Ennyit azért nem ér a dolog. Már egy ideje gyalogoltam, azt éreztem, sosem érek oda, de aztán feltűnt az intézet portája, kicsit elmosolyodtam, de nem jó kedvemben...Köszönést most kihagytam, beléptem az épületbe, és már ott várták a látogatókat a lázat mérő hölgyek. 36.7 lett, egy nyilatkozatot kitöltöttek velem is, hogy nincs fertőzött a környezetemben. A koronavírus járvány már lecsengőben volt, még azért vigyáztak ránk mindenhol. Itt tébláboltam egy picit, azt se tudtam, mit, hogyan kell, de majd úgyis kiderül, gondoltam, a betegirányításhoz szólítottak, na, ugye, tehát eddig oké volt minden. Kezdtem rosszul érezni magam, igencsak stresszes időszakomban voltam, igaz mikor nem? Leültem a fal hosszában húzódó padra, kevesen várakoztak, azt mondta a betegirányító kis nő, felszóltak az orvosnak. Le fog jönni. Csak néztem ide, oda, és vártam. Kellemetlen érzéseim jöttek fel, becsuktam szemem, aztán úgy sem lett jobb, szorongani kezdtem. Húsz percig mereven ültem, a kicsit hűvös előtérben. Bal oldalról ekkor feltűnt a neurológus sziluettje, fehér köpeny, helyes, fiatalos arc, kicsi, rövid szakáll, barna tüsi haj, és a kötelező zöld maszk. Légiesen odalépett, rám köszönt, pergő gyorsasággal lerendezte a kontrollt, én persze azt hittem, majd felmegyek a szobájába, és rendes vizit lesz, de nekem ez is megfelelt.
-Azok a tünetei, amiket leírt az email-ben?
-Igen.- feleltem.
-Alvászavarnak gondoljuk, felírok gyenge hatású altatót, este egyet vegyen be.- aztán el is tűnt, ahonnan jött. Na, itt nem tudtam, vajon a felhőbe írja fel, és akkor mehetek el, vagy várjak rá, mert csak felment receptet írni. Szorongásom fokozódott, gondoltam, várok egy darabig. Aztán újra feltűnt, átadta a receptet, kedvesen megköszöntem, amikor szeme gyilkos fénnyel villant egyet. Elköszöntünk, kiléptem a hűvös szélbe, az eső csepegett, és azon gondolkoztam, mire véljem szeme villanását. Biztosan haragszik, mert múltkor szóltam neki első vizitkor tett arrogáns mondatai miatt, jöttem rá, és nagyon rossz érzésekkel értem a 7-es megállójához. Soká jött, majd a buszon emaileztem neki, hogy szeretnék elköszönni, mert nem jövök többet.
"Rendben. De azért jelezzen vissza, az altató hogyan hatott."- válaszolta szinte azonnal. Megírtam, hogy jó, lehet, hogy kiváltom. És hogy én sokat tanultam a dologból, és majd ha eszébe fogok jutni egyszer, akkor ő is fog tanulni belőle. Csodálkoztam is, milyen őszintén, mégis nem haraggal írtam.
Aztán meglepő módon újra válasz jött a dokitól:
"Igen. Biztosan. De azért remélem nem tetszik rám haragudni!"
Meglepődve olvastam levelét, és megenyhítettek szavai, nem, egyáltalán, helyes, szimpatikus hozzám képest fiatalember- írtam neki vissza. És rögtön írt újra:
" Akkor jó, ennek örülök. Majd tessék visszajelezni a gyógyszerrel.
Egyelőre nem tudok mást, az MRIt láttam, de egyelőre nem tudok jobbat ajánlani. Sajnos. Ha kinyitunk a video-EEGben, akkor meg tudjuk nézni az éjszakai alváspanaszt, de sajnos egyelőre még ez nem látható a jelen helyzetben. Talán nyáron valamikor. Adddig marad a gyógyszeres próbálkozás. Szerencsére ma hallottam, hogy talán júniustól visszaáll a működési rend. Mert hát ez senkinek nem jó, ahogy most működünk. Én ha minden igaz a héten már tudok pl. rendelni a szokásos módon. Persze semmi sem biztos.
Üdvözlettel és minden jó kívánva D. Z." Melegséget éreztem szívemben és hálát, amiért ilyen kedvesen írt, és már valóban nem haragudtam rá.
Csak sajnos a recept széttépésével kezdtem az egészet, az email-ezést. Még bementem joghurtért, kifliért a boltba, és az eleredt esőben azon agyaltam, hogy fogok beszámolni a gyógyszerről, de támadt egy ötletem, már otthonról felhívtam kedves Doktornőmet, és belement, másnap felírta ezt az altatót. Én meg újra írtam a dokinak... nem merem beszedni, mert allergia a mellékhatás, többek közt, de a Doktornő régebben felírt másféle altatóját sem mertem bevenni, ugyanezen okból. Kedves szavainak csak újra örülni tudtam:
" Próbálja ki valamelyiket. Az Andante kicsit enyhébb hatású, de mindkettő altató. Semmi gond nem lesz, mindegyik gyógyszernél előfordulhat allergia, de ez nagyon de nagyon ritka."
Hát, mit tehettem, leszaladtam a patikába, jó drágán kiváltottam, és még aznap este beszedtem az apró kis kerek, fehér tablettát. Persze semmi változás, ugyanúgy keveset aludtam, és másnap hajnali 2-kor ébren voltam. Ahogy kérte az orvos, leírtam, és az okosóra alvás mérésének fotóit is bemásoltam, és elkűldtem az email-t neki. Pár óra múlva jött a válasza:
"Megnéztem a grafikonokat. Sajnos, hogy tudjuk, miért ébedezik, ez kevés. Beírtam a video-EEG előjegyzésbe, nem tudom mikor fog sorra kerülni a járvány miatt, de várólistán van. Az alvást sokminden befolyásolhatja, nem csak epilepsziás probléma. Azért nem baj, ha a rosszulléteit naplózza addig.
Üdvözlettel, D. Z."
A gyógyszerről tehát nem írt. Nem is vettem be több alkalommal.
Aztán eltelt egy hét, amikor is időpontom volt kedves Doktornőmnél. Szokásosan aranyos, helyes, vidám volt, nagyon szeretem, és javaslatára, hogy a másik altatót is kipróbáljam, hát aznap este bevettem azt az erősebbet, és sokminden nem történt, ugyanoly korán már ébren voltam, de egy órával tovább és összefüggőbben aludtam. Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, nem jó belegondolni, a rossz alvás mihez vezethet, így szabadságom heteiben volt idő félni mindettől.
Talán a haláltól való félelem a legrosszabb, amit okozott, és az mindennél sötétebb érzés. Így telt el a három hét szabadságom, rohangáltam apám lakására szinte minden nap, mert hol ez, hol az jutott még eszembe. Három hónapja volt kórházban, azóta semmit sem fizethetett be, így, miután oda adta a nővér a bankkártyáját, egészen nagy számlákat fizetgettem a postán folyamatosan, ahogy érkeztek a csekkjei. Közben szépen megérkezett a tavasz. Anyámról semmi hír, szinte egy időben került apuval kórházba. Békés napokat élek, nincs itthon, aki veszekedne, aki vádolna, hogy ellopok mindenét, már csak azon izgulhatok, szüleim meddig bírják, betegségük mikor, hogyan győzi le őket, odakint szépen, forrón süt a Nap, és életembe beköltözhet a nyugalom, a béke, elmúlhat a depresszó, megtervezhetem, mit és hogyan, miképp folytatom nehéz életemet. Ha majd egyszer képes leszek tervezni, és boldognak is érezhetem magam, ha addig közben meg nem halok...Nehéz, súlyosan sötét gondolatokkal keltem fel az ágyból, pár órás elmélkedés után, nyögtem pár jó nagyot a térdembe hasító fájdalom miatt, és az ablakhoz léptem, megpucoltam egy banánt, majd megittam egy pohár hideg narancslevet...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.