Kondra Katalin: HONVÁGY - ÖTÖDIK TÖRTNET (2009. augusztus)

A levél

A kutya erősen ugatott.
– Biztos a postás jött. Levelet várok – szólt az asszony halkan.
– Írtál neki? – kérdezte meglepetten a férfi.
– Igen. Én nem haragszom. Igazán megbocsáthatnál már te is.
– De hiszen úgy ment el, hogy el se köszönt.
– Nem akart ő megbántani, tudod.
A férfi morgott valamit a bajsza alatt, az asszony kicsoszogott a postaládához. Amikor visszatért kezében egy kissé gyűrött levelet szorongatott. Remegett a keze, ahogy bontogatni kezdte.
– Felolvassam? – kérdezte bizonytalanul.
– Ne. Ha rossz hír, nem bírnám elviselni – szólt a férfi rekedten.
Az asszony félrevonult és olvasni kezdte a levelet.
"Drága anyukám! Jól vagyok. Olyan gyönyörű itt minden. Nem bánom, hogy így döntöttem. Képzeld, András megkérte a kezem. Most már végleg itt maradok. Ne légy szomorú, én boldog vagyok. Van munkám, lakásom, és ti bármikor meglátogathattok.
Igazán. Nagyon szeretnélek látni titeket. Hogy van Bolhás És Cirmi? Virágzik már a meggyfa? Itt még hideg van, ez természetes. Nyáron a maximum hőmérséklet 28 fok. Kezdem megszokni. Kérlek édesanyám, írj sokat otthonról.
Szeretettel ölel lányotok: Ági"
A levélben volt valami rejtett szomorúság, az asszony megérezte. Bolhás persze jól van, csak hiányzik neki Ági, ahogy nekik is a papával. Cirminek, azóta kölykei lettek, ha Ági látná milyen aranyosak…
A meggyfa már lehullatta a virágait, szép termés ígérkezik, ha a jég nem bántja.
Majd holnap írok – gondolta. Majd holnap, ha már kissé könnyebb lesz.

Ági mielőtt feladta a levelet, többször átolvasta, ízlelgette, megpuszilta, mert tudta, hogy hamarosan az édesanyja kezébe kerül. Körülnézett. Valóban minden olyan gyönyörű, mint ahogy azt a levélben megírta? Az otthoni hegyek mégis szebbek, egy kicsivel szebbek, nem olyan zordak, mint itt. És igazán boldog most? Hát nem volt-e boldog otthon anya ölében, apa szelíd hangját hallgatva, Bolhás és Cirmi puha bundáját simogatva? Az volt. De akkor még kislány, most felnőtt nő. Ez másfajta boldogság. Akkor mért fáj úgy valami legbelül?
Ó, ha ez a sok jó, mint ott lenne, odahaza!
Ettől az érzéstől aztán megrettent. Hirtelen bevillant valami és tudta, hogy ez az érzés nem fog elmúlni soha, mert ez a honvágy.
Egy hét elteltével Ági levelet kapott az édesanyjától, a levél rövid volt és szomorú.
"Drága kislányom! A papa és én nem haragszunk már, amiért elmentél. Ez az élet rendje, a gyermek felnő és kirepül a családi fészekből. Kívánjuk, hogy legyetek boldogok…"
Miután elolvasta a levelet, mely olyan volt, mint valami üzenet, Ágiból előtörtek a sokáig visszafojtott könnyek.
Ó, ha itt lennének a szomszédba, hogy átrohanjak hozzájuk, hogy elmondjam, mennyire szeretem őket, és mennyire hiányoznak, és hiányzik minden, ami régen volt – kesergett.
Az idő pedig megállíthatatlanul vonult tovább, magával sodorta Ágit és mindazokat, akik valamilyen módon kötődtek hozzá. A megszokás, a kompromisszumok elfedték, időlegesen lezárták a mélyben lappangó érzelmeket, hogy aztán nagy ünnepeken, évfordulókon annál elevenebben, vulkánszerűen törjenek ismét a felszínre. Mert a honvágy csak azok szívében szűnik meg, akik végleg hazatalálnak.

2009.

Írta: Kondra Katalin
298
keni - 2009. augusztus 12. 18:01:55

~~ Kedves Tollforgató ! ~~


-Megint szigorúbb leszek...
-Sajnos engem ez az írás sem érintett meg, mert mint írtam, - sokkal többet várok egy versenyműtől, és igényesebb vagyok....
-Aki erre készül jobban szedje össze magát, hogy a lehető legtöbbet adja a megszokottnál...mást és ütőset...

-Amit leírtál jól hangzik, igaz és általános is, hiszen tudjuk kb. közel öt millió magyar él határainkon kívül.

[quote]*Szívet cseréljen, aki hazát cserél !*[/quote]


-- Azért vannak, akik erre is képesek, mert ott van az otthonuk, az élet, és létterük, de azt csak ők tudják mit éreznek az édes drága HAZA - gondolatára... Hmmm ?

~~ Tisztelettel ! ~~


-- Kenéz István Wink Sad / - keni -

230
Torma Zsuzsanna - 2009. augusztus 03. 13:39:08

Kedves kis történet, itt szó szerint "megjelent" a honvágy, ami "....csak azok szíváben szűnik meg......."
Szép a befejezés.

Üdv.: Torma Zsuzsanna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.