Gősi Anna: NOVELLÁI - 1. helyezett (2009. augusztus)

Tájleírás esőben…

Esik.
A bú és a szomorúság ül az emberek arcán. Némelyek tán félnek is a vihar erős villanásaitól és az óriási mennydörgésektől.
Esik.
Az ablaknál állok, s csak nézek a messzeségbe. A közeli mezők szántói a távoli erdők s az oly messze lévő hegyek ázott képe tárul szemem elé.
Néhány földműves most szalad a munkásház felé… azt hitték futó zápor lesz csak… vagy tán féltek hogy az izgága kisfőnök úgyis visszaküldi őket dolgozni.
Esik.
A másik ablaknál fiatalabb fiúcska, az unokaöcsém szemlélődik. Villámláskor szeme elé kapja kezét, amikor az ég zeng, sikít. De annyi baj legyen, hisz még kisgyerek. Védtelen és gyenge.
Esik.
A szomszéd udvarban, hol nagymosás volt az asszony próbálja gyorsan összekapkodni, a félszáraz ruhákat.
Esik.
Nagyapám a fotelban ül, újságot olvas. Nem zavarja a vihar. 70 év alatt hozzászokott. Dédapám tegnap töltötte 90. évét. Mereven ül a hintaszékben, és csak néz maga elé.
Mikor az ég csattan, nem szól, de összerezzen.
- Minden rendben van Tata? – szól finoman anyám.
Bólint, de látszik rajta, hogy talán mégsincs minden rendben.
Elgondolkozom. Talán Tata azért fél, mert ő ismét védtelen és gyenge. Ahogy az ablaknál lévő kis rokon.
Az embert élete során sokszor segítik rokonai. Ezért marad életben. Hiszen annyiszor gyenge és védtelen.
Ám segítik őt. Tata talán annyi vihart megért, hogy rájött, igenis nem árt félni… az ember sohasem tudhatja a természet következő lépését.
Esett.
Már elállt az eső. A nap kisütött, a madarak csicseregnek. Talán jó volt ez az eső.
Felnyitotta az emberek szemét, hogy van, aki még vagy már védtelen és gyenge.
Segítsük őket!


Levél Peti és a Szél

Hol volt, hol nem volt, a Lekvárhegyen innen, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr volt egy nagy-nagy fa. Ezt a fát a környékbeliek csak „óriási ház”- nak nevezték, ugyanis ezen a fán sok-sok levélcsalád élt. Történetünk a 3. emeleten élő Levi –Levél családról szól.
Levi-Levélék négyen éltek-éldegéltek egy kis lakásban. Levél bácsi a barna levél, Levél néni a piros levél, Levél Sári a sárga levél és Levél Peti a zöld levél.
Eljött az ősz. Levél bácsi sokszor elmondta csemetéinek, hogy vigyázzanak, és mindig kapaszkodjanak az ághoz, mert jönnek a nagy viharok és a végén még elfúj valakit a Szél!
Viszont Levél Peti nem fogadta meg az apukája tanácsát. Elment focizni a szomszéd kisfiúval, Tarka Tamással. Már bőven elmúlt hat óra, de a fiú még mindig nem volt otthon. Anyukája már nagyon izgult.
- Hol lehet az én picikém?
- Nyugodj meg anyu - szólt Sári – biztos mindjárt itthon lesz!
- Remélem kicsim, remélem.
Ekkor kinyílt az ajtó. De nagy meglepetésükre nem Peti állt ott, hanem Tarka Tamás.
- Gyorsan, gyorsan, Levél néni! Petit elfújta a Szél.
- Úristen! Most mit tegyek? - sopánkodott a piros levél, aki az ijedtségtől teljesen elsápadt, és rózsaszín színben pompázott.
- Anya, menj! Keresd, én megvárom aput és ha hazaért mi is megyünk utánad, – adta ki az utasítást a teljesen összezavarodott anyjának Sári.
- Rendben, menjünk! Tamás, mutasd, merre jártatok!
A percek lassan peregtek, míg Sári az apukáját várta. Eközben kint, a süvítő szélben Levél néni kereste elkeseredetten kisfiát.
- Peti, Petikém! Merre vagy? – hajtogatta egyre csak, de nem kapott választ.
Nemsokára hazaérkezett Levél bácsi.
- Apu, apu – fogadta édesapját Sári – gyorsan gyere! Petit elfújta a Szél! Anyu már vagy egy órája keresi!
- Ez nem lehet igaz! Hát hányszor elmondtam neki, hogy kapaszkodjon! De mindegy, most nem ez a lényeges. Nagyon remélem, hogy megtaláljuk. Éjjel eső lesz, ha elázik szegényem, nagyon megbetegszik.
Elindultak megkeresni Petit. Útközben találkoztak Levél nénivel. Ezután már együtt keresték.
- Peti, Petike! – zengett az egész vidék, de válasz nem érkezett.
A Nap már lemenő félben volt, utolsó sugarai még cifrán ragyogtak a fák ágain, a baglyok is felébredtek, de Petit még mindig nem találták meg.
Végül így szólt Levél bácsi:
- Sári, ti anyukáddal keressétek itt fent, én lemegyek a földre, lehet, hogy egészen az Ember birtokáig merészkedek, észak-nyugati Szél fújt, pont a farm felé sodorhatta.
- Rendben apu, de vigyázz magadra, és apu… kérlek, hozd vissza Petit!
- Megteszek mindent, – és finoman leereszkedett a nedves fűbe.
Már egészen besötétedett, így Sári és Levél néni hazamentek és otthon izgultak, hogy Levél bácsi megtalálja Petit. Hazafelé menet találkoztak Bagoly Bélával és megkérték, hogy nézzen körül, hátha megtalálja a kisfiút. Bagoly Béla megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz.
Már éjfél körül járt az idő mikor otthon nyílt az ajtó. Sári és Levél néni fáradt szeme rögtön az ajtó felé fordult. Levél bácsi állt ott… és mellette, igen, ott állt mellette Peti.
- Kisfiam! Csakhogy megvagy! Már nagyon izgultam érted!
- Peti! Jól vagy?- kérdezte nővére és Peti hirtelen azt sem tudta kihez szóljon hamarabb.
- Mégis, hogy vészelted át? – kérdezte Levél néni.
- Hát az úgy volt - kezdte el meséjét Peti – hogy én leestem, és szálltam a Szélben.
Aztán pont az Ember birtokára kerültem. Ő összesöpört és egy nagy kupac levél mellé rakott. Ott szívesen fogadtak engem, megkínáltak étellel, és megbeszéltük, hogy holnap, ha addig nem találtok meg, hazakísérnek.
- Akkor ők tényleg nagyon kedvesek voltak. De már nagyon örülök, hogy hazaértél! –ölelte magához Levél néni Petit.
- Én is örülök, de most már nagyon fáradt vagyok, szeretnék lefeküdni!
- Persze kisfiam, persze.
Peti elindult a szobája felé, ám félúton visszafordult és így szólt:
- Tudjátok, amikor ott voltam a sok-sok levéllel együtt, egy voltam a sok között és arra gondoltam, milyen jó, hogy itthon nem csak egy kis levél vagyok, hanem a ti fiatok.
És tudjátok, nagyon hiányoztatok nekem, mert szeretlek titeket! És ígérem, hogy ezen túl mindig kapaszkodok a Szélben és megfogadom apu tanácsait.
Ez a pár szó mindennél többet jelentett Levél néninek és Levél bácsinak.
Itt a vége, fuss el véle, kuporodj melléje!

Írta: Gősi Anna - Mosonszolnok
604
janeke - 2009. augusztus 20. 22:46:10

Kedves Keni!

Köszönöm véleményedet. Örülök, hogy tetszettek írásaim.

Kedves Nóri!

Köszönöm véleményedet.

Üdv:Ann@

298
keni - 2009. augusztus 20. 10:44:19

÷÷ Kedves Anna ! ÷÷


-- Az első történeted, novellád egy jó megfigyelő szemével született. Nagyszerűen és higgadtan írtad le a kint látott történéseket..
-- Kedvesen írsz az öreg nagyapáról a végkifejletben fel is hívod egy lényeges dologra a figyelmünket.

-- A második történeted egy mesebeli érdekes és szinte lehetetlennek tűnő történet, de megható, hogy végig árad benne az izgalom, a féltés, a családi szeretet a levelek kis otthonában....

Én mindig azt szoktam mondani a gyerekeimnek és most már az unokáimnak is, hogy:
[quote]
*TI A VILÁGNAK EGY, CSAK EGY VALAKI VAGYTOK,
DE NEKÜNK, TI MAGATOK VAGYTOK AZ EGÉSZ VILÁG*[/quote]

--Hát ez a Te mesetörténeted végén is szépben beigazolódni látszott a gyerekeke és a szülői szeretet kötelékében..

-- Téged is esélyesnek tartalak egy jó helyezésre ! --

÷÷ Tisztelő - Szeretetemmel ! ÷÷


-- Kenéz István / - keni - Smile Smile Smile

604
janeke - 2009. augusztus 19. 13:13:37

Kedves "Kondorkati" !

Köszönöm véleményedet. Igen, láttam , hogy nem igazán volt itt még mese.....de gondoltam ez a két történet talán belső sugárzása/ tartalma miatt összeillik.

Üdv:Ann@

227
kondrakati - 2009. augusztus 19. 11:06:25

Jó kis olvasmányok. Mesével még nem találkoztam ezen az oldalon, nagyon tetszett!

604
janeke - 2009. augusztus 16. 10:35:55

Kedves Misi!

Köszönöm véleményedet!

604
janeke - 2009. augusztus 07. 10:35:39

Kedves Zsuzsanna!

Vezetéknevünk ugyan az , de rokoni kapcsolat nincs köztünk, ám én is hallottam Gősi Zoltánnéról.

Örülök, hogy elnyerték tetszésedet írásaim.

Minden jót: Ann@

230
Torma Zsuzsanna - 2009. augusztus 06. 12:45:04

Kedves Gősi Anna!

Vezetékneved ismerősen cseng nekem, nem tudom, van-e valami közöd Gősi Zoltánnéhoz, vagy Gősi Zoltánhoz? Zoltánnak van egy nővére. Gondolom tudod, miért kérdezem. Gősi Zoltán "Hősi halált" halt, amikor Görögországban két másik ember életét akarta megmenteni.
Azt is tudom, hogy Gősi Zoltánnét ez a tragédia és fájdalom nagyon sok szép vers és próza megírására ihlette. Bár ne ez adta volna rá az okot.

Szépek kedves, emberközeli írásaid, nekem is tetszettek!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

604
janeke - 2009. augusztus 06. 11:40:02

Köszönöm a véleményeket!

555
Lea - 2009. augusztus 05. 09:31:32

Nagyon ötletes a levél-család!!! Tetszett!!! Gratulálok Neked, és köszönöm az élményt!!!

499
magyareszter - 2009. augusztus 02. 09:27:24

Kedves Anna!
GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csodaszép írások a családról! Ez a mániám, a család!Grin
Az első részben mennyire igazat írtál. Mostanában én is sokszor szembetaláltam magamat azzal a nehézséggel, hogy valamikor kicsi voltam, az Édesanyám vigyázott rám, most Ő "kicsi", védtelen, nekem kell rá vigyáznom.
Nagyon kedves a Levél család, ahol a színek a korokat jelöli. Van fantáziád, csodás hasonlatok!
Megint csak GRATULÁLOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.