Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Edwin Chat: Ikermisztikum 12. rész.

John Smithen úrrá volt a félelem.
- Uram, kergesd el tőlem ezt a démont. - fohászkodott. – Miért pont én? Miért pont engem kell vidéki fuvarra küldeni? Főleg ilyen messzire, több száz kilométer! Jól mehet annak a kórháznak, ha ilyen messziről rendelnek taxit. Abban a városban, vagy a közelben nincs taxi társaság? Ja persze, a szerződés, velünk vannak szerződésben. És ki szívja meg? A melós. Mindig a melós. Most történetesen én. Meg az aggódásuk. Kérem vigyázzon a műszerekre. Mind steril. Le ne ejtse, mert összetörik, és nagyon drága orvosi műszerek ezek. De megérdemlem. Én akartam taxis lenni. Mi bajom lehet? Egy hétig nem látom az asszonyt, egy hétig nem lehetek otthon. Mit számít ez egy melósnak? Az a sorsa hogy dolgozzon. A melósnak nem lehet magánélete, nincs semmi joga, nyugodtan élhet csak a munkájának. Hát mit képzelnek ezek?! Mocskos tetvek! A melós talán nem ember? És ez a Kevin gyerek is, hab a tortán. Mi jöhet még? Ha végzek a fuvarral, pontot teszek a Kevin-ügy végére. Vagy ő, vagy én…

Délben Martin ebédjét Helga hozta be. A fiú már egész jő bőrben volt. A kóma nyoma sem látszott rajta. Helga szép lassan etette a fekvő fiút, közben beszélgettek.
- Hogy van a medencecsontod?
- Sehogy. Nem tudok felülni.
- Reggeltől délig sokat javult az állapotod. Ha így gyógyulsz, holnap már focizhatsz a haverokkal - bíztatta Helga.
- Jó lenne - tűnődött el Martin. – Helga, van testvéred?
- Igen, egy húgom van - felelt a lány.
- Hogy néz ki?
- Barna szem, sötétbarna haj. Úgy mint én - válaszolt nevetve a lány.
- Most mit nevetsz?
- Ha te azt tudnád amit én - válaszolt Helga, és tovább nevetett.
- Rajtam nevetsz?- kérdezte Martin.
- Nem, ilyent soha nem tennék - komolyodott el a lány.
Ebéd után Helga még maradt Martinnál, beszélgettek pár percig.
- Helga, mi a bajom?- a nővér pár másodpercig nézte Martint, majd válaszolt:
- Sajnos nem tudni. Minden vizsgálat eredménye negatív.
- Ez aztán bíztató - mondta Martin kis aggodalommal.
- És neked van testvéred?- kérdezett vissza Helga.
- Nincs. De érzem hogy valami, vagy valaki hiányzik.
- Egy testvér. Az hiányzik neked.
- Az igen, mégpedig nagyon - mondta vegyes érzelmekkel a fiú.
- És még mi hiányzik?
- Egy trónörökös, és egy aranyos feleség, egy saját család. És édesanyám…- Martin ennél a szónál eltűnődött. Miért mondta ezt?
- Helga, ha egyszer felépülök, elvihetlek vacsorázni?- a lány némán nézte Martint.
- Már hálapénz helyett - egészítette ki mondandóját a fiú.
- Igen - felelt a lány. – És ha nem épülsz fel, akkor is meghívhatsz - pár pillanatig nézték egymást. Mindketten érezték, hogy van valami a levegőben. Aztán Helga búcsúzott, mert számára közeledett a műszak vége. Megfogta a tálcát, amin a fiú ebédje volt, és kiment a kórteremből.

Este John Smith megérkezett a kórházba az első fuvarral. Az utolsó csomagot is letette a folyosó közepén lévő nővérpultra.
- Nincs több - mondta fujtatva.
- Rendben - mondta a nővér, és nekiállt a listát ellenőrizni. Addig John unalmában a pulton lévő betegnaplót nézegette. Elolvasta a ma bekerült betegek nevét, majd elkezdett visszafele lapozni. Egy néven megakadt a szeme: Martin Rudow. Philip egyik fiát hívták Martinnak. De ő Song, nem Rudow. Akart tovább lapozni, de nem bírt. Nem hagyta nyugodni ez a név. „- Ugyan már John, millió Martin van a városban.”- nyugtatta magát. „- De ha mégis ő az? Á, nem lehet. Ez nem Song, hanem Rudow. De Martin! Ugyan már…”- picit gondolkozott. Reggel találkozott Kevinnel. Azon az úton Kevin csakis erre tarthat. Talán nem véletlenül. „- Ez az öreg, gondold át nyugodtan a helyzetet.”- dicsérte magát. De Kevin is erre tart. Legalábbis nagy valószínűséggel erre. Megnézte a naplóban, hogy Martin melyik kórteremben fekszik. A kilencesben. Ez a vécék irányában van, a lépcsőház mellett.
- Bocsánat nővérke, elszaladok vécére - mondta John.
- Csak nyugodtan - válaszolt a nővér, és nekiállt az átvételi elismervény kitöltésének.
John ott állt a kilences kórterem előtt. Félt, izgalom zsibbasztotta gyomrát. Elnézett a nővérpult felé. Sehol senki, üres a folyosó. Lassan benyitott. Martin éjjeli lámpája világított, egy újságot olvasott. Az ajtónyitásra odanézett.
- Jó estét. Kit keres? - kérdezte a férfitől. John megdöbbent, mintha Kevin feküdt volna az ágyban. Teljesen egyformák, könyvelte el magában.
- Bo-bocsánat. E-eltévesztettem az ajtót - mondta zavarodottan. Kihátrált a kórteremből, de a szemét nem tudta levenni a fiúról. Martin látta a férfi szemében, és arcán a félelmet. Miután becsukódott az ajtó, Martin megfogta az újságot. „Ez nem normális.”- gondolta, és folytatta az olvasást.
John lélekszakadva rohant vissza a pulthoz. Felkapta a papírokat a nővér elől, és rohant volna el.
- John! Mi lelte magát?! - kérdezte a nővér ingerülten.
- Ő… ő… semmi - lassított, odament a pulthoz. Félelmét, izgalmát próbálta leplezni, eredménytelenül.
- Kész vannak a papírok. Írja alá, és végeztünk - mondta a nővér. John a lap aljára firkantotta nevét.
- Csókolom - mondta, és szélvészként elviharzott. A nővér meglepetten nézett utána.
- Hát ez meg bedilizett? - kérdezte saját magától, majd folytatta a gobelint.

Másnap reggel John nagyon izgatott volt. Félt. Beült a taxiba, ami az út szélén várakozott. Gondolkozott, legalábbis szeretett volna. A félelemtől képtelen volt rendezni gondolatait. „- A Song csemeték hozzák rád a bajt.”- futott át agyán a kellemetlen mondat. Majd varázsütésre megváltozott, agya kikapcsolt, természete levedlette az emberi civilizáció legutolsó hártyáját is, és egy sátáni kacaj szakadt fel torkából. Fejében megszületett a terv.
- Ez az!- mondta állati hangon, és örömében mindkét öklével a műszerfalra csapott.
Kikapcsolta a CB rádiót, és beindította az autót. Lassan haladt az úton, véres szemei örömtáncot jártak a leszámolás kegyetlen ízétől.
- Muszáj megtennem. Két emberélet egyért. És? Önvédelem - így vigasztalta magát. Odaért a nagy kereszteződéshez. Mikor a lámpa zöldre váltott, nem a kórház felé, hanem a belváros irányába fordult.
- Minden rendben lesz, és nyugodtan élhetek. Vége lesz a rettegésnek - ezeket a szavakat már nem John Smith mondta, hanem a félelem. Szorította a kormányt. Majd elengedte, rácsapott. Szorította, elengedte, rácsapott. John már csak testben volt ember. Természete, gondolkodása mint egy elfajzott mutáns lényé, aki a bosszúra éhes, a gyilkolásban leli örömét.
Befordult egy kihalt mellékutcába, továbbra is lassan haladt. Az út kétharmadánál leállt szélre. Kiszállt a taxiból, odalépett egy bolt kirakatához, és érzéketlenül bámulta. Aztán egy embertelen, kegyetlen mosoly jelent meg a képén. Benyitott, az ajtó fölötti kis harangok csilingelve jelezték, hogy vevő érkezett, és John becsukta maga mögött a fegyverbolt ajtaját.

Folyt. köv.

Írta: Edwin Chat
48
Edwin Chat - 2009. augusztus 15. 10:23:49

Köszönöm a hozzászólást.

230
Torma Zsuzsanna - 2009. augusztus 11. 15:02:49

Kedves Edwin!
Ennél a résznél a történet megint kezd olyan kegyetlenné válni, akár csak a "Dögkút lakója" c. folytatásos történetben. Lehet, hogy Te erre tetted fel az életed, hogy ilyeneket írj, ami azért nagyon szomorú, mert a valóságban úgy is akad szép számmal brutális támadás, és sokan válnak áldozattá olyan emberek is, akik másoknak nem ártottak.
Vajon (már kezdem elveszíteni a történelem fonalát) ebben az esetben ez a két fiú, (ak ikrek) ártottak egyáltalán John-nak? Vagy csak egyszerűen a bosszú áldozataivá "teszed" őket???

Üdv.: Torma Zsuzsanna

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.