Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.22. 18:06
Holnap lesz két éve, hogy elkezdtem írni! 2017. július 24-én került fel ide az első novellám. Köszönöm szépen a sok támogatást, a kritiká... Bővebben

2019.07.22. 11:33

2019.07.22. 11:07
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.22. 11:07
Boldog névnapot a Magdolnáknak! Rose

2019.07.22. 07:00
Nagyon boldog névnapot kívánok kedves Magdolnák! Legyen szép, örömteli napotok! Rose

2019.07.22. 06:30
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..TW1zt8KkVk

2019.07.21. 23:06
Kedves Józsi! A Bűvölet c. verset kétszer töltöttem fel. Helyesen a Verselő versek közé szántam. A másikat légy szíves törölni!

2019.07.21. 22:01
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.07.21. 18:53
Iovábbi szép estét kívánok! Heart

2019.07.21. 18:39
Szép estét kívánok Mindenkinek szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
Oroszlan08
Lendvay Erika: Egy csiga a síneken

Fülledt nyári meleg volt. A sokadik ilyen nap már ezen a nyáron. Szép nyugodtan haladt egy kis csiga keresztül a síneken. Távolba nézve fürkészte, hol érnek vajon össze a fényes vas falak, mik között botorkált mostanság; de azok párhuzamosan futottak szinte a végtelen semmibe. A földet szabályos távolságonként deszkák keresztezték, mint tétova, lassú útját is olykor, miközben átlósan igyekezett átkelni a síneken. Időről időre rezgést érzett és a távolban egy hosszú, furcsa hangot, amolyan igen hangos, nyújtott üvöltés félét hallott, amit semmilyen állathoz nem tudott rendelni. Nem igazán tudta hová tenni magában ... S nem tudta megmagyarázni, de valami furcsa félelemféle költözött belé e harsogást hallva. Első félelmében azt gondolta, visszafordul... nem tette mégsem. Orrát csiklandozta egyre jobban a levegőben megérzett illat, melyet igyekezett forrásáig követni. Ez valami fenséges ebéd lesz! Úgy vélte. Gyomra kezdte is jelezni: jó volna jól lakni ma is, valami különleges finomsággal. Kíváncsisága és éhsége egyre inkább hajtotta. Nehéz háza, és a meleg ugyan sokat lassított egyébként is komótos mozgásán, gondolataiban mégis igencsak sietősnek érezte lépteit. Hiszen már látta maga előtt a túloldali szemetest, és hitte, csupa jó falat vár ott rá, amit a rohanásban lévő emberek kidobtak, neki viszont mégis isteni lakoma. Salátalevél, majonézzel… összecsurrant szájában a nyál, ezt az ízt a természetben nem találta, mióta azonban a kidobott dolgokból lakmározik, csuda mód szerette…
Újra érezte a rezgést, egyre erősödve, majd nem sokkal előtte egy halvány, kék foltot látott közeledni, orra megérzett valamiféle olajos bűzt… Rosszat sejtett, ezért lesiklott az útról. Pár pillanattal később valami hatalmas, zajos és büdös húzott el a feje felett. Megrémült. Egy vonat volt, bár ő nevén nevezni ezt a félelmetes szerkezetet nem tudta. Ahogyan jött, annál gyorsabban távozott is a rémisztő valami, hatalmas szelet csapva, fülsiketítő robajjal. Percek teltek el, mire hallása újra kitisztult; s az orra is újra a csalogató szagokat érezte meg, felfrissítve emlékeit, hová és miért is indult oly lendülettel.
Nekiiramodott hát új erőt gyűjtve, hogy a hátralévő távolságot megtegye. Keresztül kellett jutnia még egy csillogóan ezüst falon, mi előtte magasodott – a sín oldalán…

Az állomáson a vonatok aznap sorban, szinte 5-10 percenként jöttek-mentek.
Mindenki sietősen igyekezett dolgára, gondolataiban talán észre sem véve az apróságnak tűnő dolgokat. Talán még a kevésbé apróságokat sem…Munkába, munkából siető mindenféle korú emberek, a nyári szabadságot élvező diákok; kik a nagy melegben csak egy hűs szoba mélyére vágytak, meg egy hideg vízre, üdítőre…
A vonaton a nyári táborból hazafelé tartott Katinka is. Örült, hogy vett egy könyvet magának, és az valamelyest lekötötte figyelmét az úton. A szerelvény zsúfolásig volt emberekkel, a nagy meleg ellenére is. Sok izzadt test… s mindenki türelmetlen, ingerlékeny…Nem szeretett volna senkivel valamiféle kényszeredett beszélgetést, ezért erősen könyvébe bújva próbált megfeledkezni kissé a világról…Még néhány perc, és az utolsó előtti állomás következik. Negyed óra már csak, és végre az otthoni állomáson leszállhat… sok mesélnivalója lesz!

Csigánk mindeközben saját éhségének csillapítására figyelt leginkább. A sín fényes oldalfalnak tetsző fém részén kezdett el felfelé mászni. Újra hallotta egy közelgő vonat furcsa, ijesztő hangját. Alatta a fém is ütemesen remegni kezdett. Szíve hevesebben dobogott, szinte a torkában érezte, hányinger kerülgette. Nagyon félt. Ideje nem volt már semmire. Mire oldalra fordult, már szinte centikre magától meg is látta a sebesen közeledő hatalmas kék rémet. Megdermedt a félelemtől. Már egy gondolatra sem hagyott neki időt, éles kerekek metszették ketté testét. Reccsenve darabolta fel házát a vonat kereke egyetlen másodpercecske alatt. Véget vetett rövidke életének és egy jobb világ felé küldte őt.

A vasúti kocsiban Katinka kezében kissé megremegett a könyv. Furcsa érzése támadt… nehezen tudta volna megmagyarázni… „Talán csak átmentünk egy kis csigán” –gondolta… majd gondolatait elhessegette, újra a könyvre és a hazaérkezésre próbált koncentrálni…
Igen, így van ez. Olykor az emberben megmagyarázhatatlan érzés ural egy-egy gondolatot… s elhessegetjük… pedig ha tudnánk, hogy csak a valóságból éreztünk meg valamit!? Megérzéseink sokszor többet tudnak elmondani, mint gondolnánk…
Talán csak hallgatni kellene rájuk…

Írta: Lendvay Erika
555
Lea - 2009. szeptember 01. 22:28:07

Most jutottam újra ide -rohanó időszakom volt, időhiánnyal- köszönöm Nektek a véleményeket, az olvasást, örülök az elindult gondolatoknak!!!!

230
Torma Zsuzsanna - 2009. augusztus 18. 11:10:23

Kedves Erika!
Valóban, nagyon megható ez az írás, amely további gondolatokat ébreszt az olvasóban.
Vajon, mi emberek teszünk-e érte, s megteszünk-e mindenkor mindent, hogy egy-egy állat ne így végezze, még ha csak egy csigáról is van szó?
Én már megtettem azt, hogy a járdán, vagy az úton keresztül menni szándékozó csigát az út túloldalára tettem át, hogy ne essék neki baja. De természetesen - és sajnálatos módon - nem lehetünk ott minden olyan állat mellett, hogy segítsünk, amelyiknek éppen segítségre lenne szüksége.
(Néha a csigák, de főleg az utóbbi időben nagyon elszaporodott vörös év fekete csigát pedig írtani kell, amit sajnálok ugyan, de nincs más megoldás. Ugyanis hamarosan nem lesz értelme a munkánknak, vetés után már nem lesz mit "learatni" a kertekből.)

Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

686
T Pandur Judit - 2009. augusztus 14. 14:11:18

Kedves Erika!
Milyen érdekes dolog rejtőzködik a történeted mélyén! A csiga vesztét az okozza, hogy MAJONÉZES salátalevelet akart ebédelni, az emberek által kidobott szemétből... Hát arról fogalmam sincsen, hogy a csigák tényleg szeretik-e a majonézt, de azt tapasztaltam már nem is egyszer, hogy a cicák tányérjából a rozsdafarkúak /madarak/ lopkodják a macska kaját / a konzevben levő kis húsdarabkákat/ pedig ez tényleg az életükbe kerül, mert a macskák elkapják és megölik őket.
Hihetetlen, hogy az emberek által széthagyott táplálék mennyire megváltoztatja az állatok táplálkozási szokásait. Medvék, mosómedvék, rókák fosztogatják a szemeteseket, majmok kunyerálnak CSOKOLÁDÉT, szendvicset a túristáktól, sokszor nem is a legbékésebben.
A megérzéseinkre hallgatni sokszor hasznos lehet, de Katinka nem tudott volna semmit sem tenni a csiga érdekében, hiába érezte meg, hogy átment rajta a vonat. Zárható /csigamentes Smile/ szemetesekkel többet tehetnénk.
Nekem ilyen gondolataim támadtak az alkotásod nyomán.
Jól megírt, kedvesen szomorú történet.
Judit

499
magyareszter - 2009. augusztus 13. 05:15:41

Kedves Erika!
Nagyon szépnek találom írásodat, megemlékezni a kis csiga küzdelmes életéről és szomorú haláláról. Azt hiszem Téged is érdekelnek az "elvont" dolgok. Például a TÁVÉRZÉKELÉS, amiről előadást is hallgattam, olvastam is, talán ez a magyarázata, hogy Katinka megérzi mi történik.
Igen, sokszor előfordul, hogy nem hallgatunk a megérzéseinkre, pedig sok bajt is megelőzhetnénk ezzel, ha komolyan vennénk a figyelmeztető jelet.
Írásod sok-sok gondolatot indított el bennem.
Köszönöm, gratulálok!
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.