Edwin Chat: Ikermisztikum 22/16. rész.

Beérve a városba, Eliza lelassított ötvenre. A taxi is ugyanezt tette, továbbra is kellő távolságot tartva. Kevin induláskor nem bírta ki, hogy ne kapcsolja be a magnót. Mike kazettája halkan szólt, senkinek nem volt ellenvetése.
Eliza befordult háza elé, a kocsi beállóra, és megállt a nagykapu előtt. Kevin kiszállt, majd Helga és Martin is kikászálódott hátulról.
- Légy szíves nyisd ki a nagykaput. - kérte Eliza, és a kulcsokat kinyújtotta az ablakon Helgának. Visszatekerte az ablakot, és várt. Helga odasétált a kapuhoz, a kulcsot beletette a zárba, és elfordította. A kapu két szárnyát segítették kinyitni a fiúk. Helga odament a Fordhoz.
- Jöhetsz. - mondta Elizának, és kinézett az útra. Pont akkor gurult el előttük a taxi, John odanézett, tekintete találkozott Helgáéval. Nem állt meg, feltűnés nélkül tovább gurult. Megjegyezte magának a házat. Helga megijedt.
- Láttátok?- kérdezte a fiúkat.
- Mit?- kérdezett vissza Martin.
- Azt a taxit. Egy férfi ült benne. Rám vigyorgott. Volt valami a tekintetében.
- Micsoda?- kérdezte Martin.
- Nem is tudom. Olyan félelmetes valami. Futkos a hideg a hátamon. - Kevin kiállt az út szélére, de már csak a taxi távoli hátsó lámpáit látta két apró vörös pontként.
- Csak egy autós, már el is ment, látod?- nyugtatta Helgát.
- De miért vigyorgott rám?- kérdezte a lány.
- Biztos rosszul láttad. Talán az éjszakai fények csaptak be. - magyarázta Kevin.
- Remélem. - mondta Helga nyugtalansággal a hangjában.
Közben Eliza beállt az udvarra. A két fiú becsukta és bezárta a nagykaput, Helga kinyitotta a garázst. A Ford begördült, és a motorja leállt. Eliza kiszállt, a kocsi kulcsot oda adta Kevinnek.
- A te kocsiddal mi lesz?- kérdezte Helgát.
- Elfér az a kórház előtt. Nem lesz baja, ismerik, tudják hogy az enyém.
Bementek a házba, leültek a nappaliban.
- Éhes vagy szomjas valaki?- kérdezte Eliza. Senki nem jelentkezett a kérdésre.
- Oké, ha nem, hát nem. - könyvelte el a házigazda. – Főzök teát, mert nekem kell. Aki akar, majd iszik belőle. - mondta, és kiment a konyhába.
- Te tudtál rólam?- kérdezte Martin.
- Igen. És bocsáss meg, hogy ilyen sokára kerestelek meg. - válaszolt Kevin.
- Ki az idősebb?- jött az újabb kérdés.
- Te, hét perccel. Az öcséd vagyok. - mosolygott Kevin.
- Majd mesélsz ugye? Harminc évet kell bepótolnunk.
- Persze hogy mesélek. De lesz még egy közös nagy feladatunk.
- Mi?- kérdezte Martin.
- Meg kell keresnünk édesanyánkat. - válaszolt Kevin komoly arccal.
- Fiúk, nem ismerem a múltatokat, de úgy látom nem fogtok unatkozni az elkövetkező napokban. - mondta Helga.
- Álljunk meg!- mondta Martin. – Kit kell megkeresni? Édesanyánkat? Akkor nevelőszüleim vannak?
- Igen, és nekem is. - válaszolt Kevin sajnálattal a hangjában.
- Mi a vezetékneved?- kérdezte Martin.
- Song.
- Én Rudow vagyok. Most melyik az igazi?
- Az enyém. - mondta Kevin.
- Honnan tudod?
- Az én nevelőszüleim családi neve Norman. Engem nem vettek a nevükre, téged igen. A miértre nem tudom a választ.
- Akkor én eredetileg Martin Song vagyok?
- Igen bátyus, Martin Song vagy.
- Martin Song, hú de furcsa. Tetszik, csak szokatlan. - ízlelgette régi-új nevét Martin.
Eliza jelent meg, tálcával a kezében. A tálcán teás kancsó, négy bögre volt. Letette az asztalra.
- Itt a tea, és a bögrék. Nem kínálom, aki kér, nyugodtan töltsön magának.
- Köszönjük szépen. - mondta Kevin, és ő töltött is magának.
- Na kérem. - vette át a szót Helga. – Nem ismer még mindenki mindenkit, itt az ideje a bemutatkozásnak. – Én Helga Stahl vagyok. - mondta kedvesen, és kezet nyújtott Kevinnek.
- Kevin Song. - mutatkozott be a fiú is.
- Azt hiszem most én jövök. - mondta Eliza a fiúknak. – Eliza Stahl vagyok. - és két-két puszi kíséretében kezet fogott a fiúkkal.
- Kevin Song vagyok, és a bátyám, Martin Song. Illetve Rudow. Most melyiket mondjam?
- Mit tudom én. - mondta Martin. – Martin, és kész. Az tutti.
- Martint súlyos autóbaleset érte, így került be a kórházba. - mesélte Helga.
- Ezt éreztem meg azon a reggelen. - vette át a szót Kevin.
- Tudjuk. Mi is egypetéjűek vagyunk. - mondta Helga.
- Akkor nem te vezetted a kocsit, hanem Eliza. - rakta össze a képet Martin.
- Milyen autót?- kérdezte Helga.
- Hát a Fordot. Mikor nem voltam magamnál, volt látomásom. Azt láttam, hogy a Ford közeledik, és te vezetted. De most már tudom, hogy nem te voltál, hanem Eliza.
- Akkor vittem Kevint a kórházba. - mondta Eliza.
- És mikor etettél, azért nevettél, mikor kérdeztem, hogy van-e testvéred?
- Min nevettem?- kérdezte mosolyogva Helga, pedig nagyon jól tudta miről van szó.
- Azt mondtad, egy húgod van, és mikor kérdeztem hogy néz ki, azt felelted nevetve, hogy úgy néz ki, mint te. - magyarázta Martin.
- Ja, igen. - válaszolt Helga. – Hát nem csodálatos?
- De igen. - mondta Kevin. – Ha Martint nem üti el az autó, talán soha nem jövünk így négyen össze.
- Talán örülnöm kéne annak, hogy el lettem gázolva?- kérdezte Martin.
- Hááát… - mondta kis fintorral Kevin.
- Hát, ha hiszitek, ha nem örülök. - mondta őszintén Martin.
- Oké gyerekek, a nagyon fontos dolgok egy részét megbeszéltük. - mondta Eliza. – Ideje lefeküdni. – Helga, légy szíves engedd le a redőnyöket, és kiviszem a tálcát, és megmutatom a fiúknak a szobájukat.
- Rendben. - mondta Helga, és odament a nappali ablakához, ami az utcára nézett. Megfogta a gurtnit, és a vér meghűlt az ereiben. A taxi ott állt a ház előtt, az út szélén. Ijedten felsikoltott.
- Segítség!- kiáltotta félelmében. Eliza és a fiúk odaszaladtak.
- Mi a baj?- kérdezte Martin.
- A taxi, amit láttam… ott áll az út szélén. - válaszolt Helga a falnak dőlve.
- Hol?- kérdezte Martin. – Tök üres az utca. - mondta értetlenül. Helga félve nézett ki az ablakon. Ekkor újabb döbbenet érte. Az utca üres volt, a taxi eltűnt.

Folyt. köv…

Írta: Edwin Chat
48
Edwin Chat - 2009. szeptember 10. 21:36:56

Köszönöm a hozzászólásokat.

230
Torma Zsuzsanna - 2009. szeptember 09. 11:02:45

Kedves Edwin!

Itt vagyok és jelzem, hogy az előbbi részeket is elolvastam, csak ott nem szóltam hozzá!
Eddig jól alakultak a dolgok (jól összehoztad az ikreket),
és ahogy mások is,én is reménykedem abban, hogy sikerülnek az esetleges félreértéseket tisztázni a taxissal!
Nem lenne igazságos, hogy a gyermekek bünhődjenek apjuk esetleges rossz döntéseiért és hibáiért!!!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.