Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabóné Gita Tigram: Megrázó élmény 2008 szeptember 9.-én

Megrázó élmény 2008 szeptember 9.-én

Ma szoros kapcsolatba kerültem egy PSZH-val.
A lányok kedvéért:ez egy kétéltű harci jármű.
A párom úgy gondolta, megpróbál életet lehelni bele.
Amíg Ő a motorral vacakolt, gondoltam , megnézem belülről is.
A magasságom: 162 cm, és 72 kg vagyok. Tudom, nem egy nádszál, de ez van.
A fellépő nekem ágyék fölé ért, a nyílás, amit ajtónak neveznek
az mellmagasságban volt.
Nagy nehezen felraktam a bal lábam a fellépőre, a jobb lábammal
meg rugózni kezdtem, hogy lendületet vegyek.
Egy rugó, kettő, három,de a jobb lábam sehogy nem akarta elhagyni a földet.A férjem épp akkor ért oda,mikor talán a tizedik rugónál tartottam. Segített rajtam, a lendület elég nagy volt alig tudtam elkapni a forgózsámolyt, vagy tudom is én minek hívják,abból irányítják és lövik ki a löveget.
Felálltam...volna, de ebben a monstrumban csak derékszögben, vagy guggolva lehet "közlekedni".
Férjem arra kért, hogy izzítsak, és indítsam el azt a dögöt.
Megmutatta hogy kell, és mondta, üljek be a kormány mögé.
Lehajtotta az üléstámlát, de úgy sem volt olyan egyszerű oda bemászni.
Summa-summárom, jött az utasítás:izzíts, indít!
Szorgalmasan megcsináltam. Végre egyszer csak elkezdett kattogni,majd beindult. Mit mondjak, úgy rángatott, hogy az ebédutáni kávé percek alatt habos kapucsínóvá vált bennem.
Ez kb. fél óráig tartott,míg végre ezt hallottam:-Kiszállhatsz!
Szerettem volna minél előbb elhagyni ezt a szörnyűséget, hát
iparkodtam kifelé. A felsőtestemmel kibújtam, de hamar rájöttem ez így nem fog menni.Kidugtam a csöpp fenekem, de a lábamnak nem maradt hely.
Úgy döntöttem, a bal lábammal kezdem.
Kiléptem a lépcsőre, ez könnyen ment.
Majd a fenekem,és a felsőtestem következett.
Na végre kint vagyok! A levegőben.
Bal lábam a lépcsőn, erősen kapaszkodom az ajtónyílásba.
A jobb lábammal megpróbálom meg közelíteni a földet.
Bárhogy nyújtózkodtam a talaj egyre messzebbre került.Ott lógtam a tank oldalán , a bal térdem már a nyakamnál volt a jobb lábammal pedig kétségbeesve kalimpáltam.
Mit mondjak, voltam már boldogabb is.
Végül a párom megszánt,és megszabadított ebből a helyzetből
Becsület szavamat adom, soha többé nem megyek egy tank közelébe
sem.
Az "élmény" utóhatását most is érzem, olyan izomlázam van.

Írta: Szabóné Gita Tigram
6482
rozsa koncz - 2019. június 16. 09:06:30

Kedves Gitta!
Kipróbáltam, én is! Reszketve bújtam be és reszketve jöttem ki!
Kedves írásodhoz gratulálok!
Rózsa.HeartRose

849
JuditGoth - 2009. október 03. 00:11:12

Kedves Tigram!
Ez egyszerűen nagyszerű! Minden viszontagságod ellenére - amit olyan szemléletesen írtál le - irigyellek. Én rajongok a tankokért.
Nagyon mókásnak és kedvesnek találtam a történetedet. Jól szórakoztam rajta.Grin
Üdvözlettel:
Góth Judit

686
T Pandur Judit - 2009. szeptember 29. 19:44:17

Kedves Tigram!
Hát van benned kíváncsiság és vállalkozó szellem. Tíz nő közül kilenc futva menekülne egy tank közeléből, nemhogy belekívánkozna!
A Te estedeben a különleges kiképzés kezdő harckocsivezetőknek egy sámlival /hokkedlivel/ kezdődne. Grin
Ne búsulj, még az a szerencse, hogy amíg a hackocsiban ültél, nem kopogtatott be felülről, egy Javelin / páncéltörő rakéta/. Smile
Szuperül megosztottad velünk az élményt, mint a hozzászólásokból látszik, az olvasók is egészen beleélték magukat.
Judit

801
Skapi Anni - 2009. szeptember 29. 17:51:11

Kedves Tigram!

Egy új tulajdonságodat ismertem meg a mai napon általad. Azon kívül, hogy nem csak a versírás megy Neked jól, remekbe szabott elbeszélést is olvashattam tőled. Az írás tehát nem lehet az új tulajdonságod. De az, hogy akrobatikus mutatványokat is előadsz, az szerintem új és szerinted is az lehetett, megrázó élmény.

Valóban a címről írtál, gratulálok: Anni Pfft

230
Torma Zsuzsanna - 2009. szeptember 29. 12:26:41

Kedves Gita!

Az élmény talán hasonlíthatott ahhoz, amikor egy olyan fára akarunk felmászni, amelyiknek jó magasan kezdődnek az ágai, és a felmászás még csak-csak sikerül, de a lemászás róla annál nehezebben.
De legalább a fán szabadságérzése van az embernek.

Nem irígyellek az élményért!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.