Szabóné Gita Tigram: Az ajándék - 2. helyezett (2009. október)

A boltban kevesen voltak, négy vagy öt vásárló sétált a gondolák között.
Judit még egyszer végig gondolta, megvett-e mindent, ami a mai vacsorához kell.
Ma jön fel hozzá először Péter.
Szeretett főzni, de most nem akarta elkápráztatni a férfit a tudományával.
Elindult a pénztár felé, de visszafordult, az almának csodás illata volt. A pulthoz lépett, és levett három szemet.
Gyorsan végzett, senki sem volt a kasszánál.
Ahogy kilépett a boltból, egy hat év körüli kisfiút pillantott meg, a korlát mellett állt.
Ami megragadta a tekintetét, az a kisfiú gyönyörű barna szeme volt.
Judit rámosolygott, és az a csodás szem kedves mosollyal nézett vissza rá.
Közelebb lépett hozzá.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
A fiú nem válaszolt, csak a szeméből tűnt el a mosoly.
A lány, hogy megnyerje a bizalmát, a kosarába nyúlt és kivette a legszebb almát.
A fiú felé nyújtotta. Ő először tétovázott, majd lassan megemelte a kezét, és elvette.
Kedvesen biccentett a fejével.
Ekkor egy férfi jött ki a boltból, és a fiú mellé lépett. Először az almára nézett, majd a lányra.
A fiúcska különös mozdulatokat tett a kezével. A férfi bólintott, és hasonló kézjeleket mutatott.
Judit csak állt, és nézte azt a különös táncot, amit a kezek lejtettek.
A fiú süketnéma, tört rá a felismerés. A lányt teljesen lebénította a látvány, és akkor sem mozdult, mikor a férfi egy fejbiccentéssel elköszönt, megfogta a fiú kezét és elindultak.
Alig mentek pár lépést, a kisfiú visszafordult és elindult a lány felé. Megállt előtte, és két kezét Judit felé nyújtotta.
Leguggolt hozzá. Ekkor az a zsebébe nyúlt, és kivett valamit onnan. Megfogta Judit kezét és a tenyerébe tette azt, amit a kis keze rejtett. Összecsukta a lány kezét, majd cuppanó csókot nyomott mindkét arcára.
Megfordult és nevetve elszaladt. A saroknál még visszafordult, és két kezével egy szívet rajzolt a levegőbe.
Miután eltűntek a szeme elől, Judit lassan kinyitotta a kezét. Egy kis színes üveggolyó volt benne.
A vacsora kellemesen telt el. Péter beszédes hangulatban volt, de Judit szinte semmire nem emlékezett abból, amit a férfi mondott. Gondolatai a kisfiúnál voltak.
Hálás volt Péternek, hogy nem akart ott maradni éjszakára, és időben elment.
Gyorsan lezuhanyozott és lefeküdt. Fáradt volt, hamar elaludt.
Már éjfél is elmúlt, amikor felriadt álmából. Még a fülébe csengett a hang...
- Köszönöm az almát! Szeretlek!
- Szívesen - válaszolta csendben.
Ám ahogy kissé magához tért, akkor jött rá, hogy álmodott.
A redőny lazára volt engedve, és a fák ágai hullámzó tánccal engedték bevilágítani az utcai lámpák fényét.
Valami megcsillant a fésülködő asztalon. Felkelt és papucs nélkül a kis asztalhoz ment.
Leült a székre.
Az asztalon a kis üveggolyó vibráló fénye visszaverődött a tükrön.
Csak nézte és várt...
Várta, hogy megszólaljon az a csodás csillogó, színes kis üveggolyó.

Írta: Szabóné Gita Tigram
801
Skapi Anni - 2009. október 02. 18:34:35

Kedves Tigram!

Nagyon kellemes. meghitt hangulatú, emberi történetet meséltél el valóban élethűen. Szinte láttam magam előtt mindent, a kisfiút, a kezek különös táncát. a három darab( nem szem)almát , az üveggolyót...a szeretet jelképét.
Jó volt olvasni.
Gratulálok: Anni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.