Edwin Chat: Ikermisztikum 22/21. rész.

- Van itt valaki?- kiáltotta el magát Kevin, majd összenézett testvérével.
- Itt vagyunk!- jött a távoli, halk válasz.
- Ez Eliza hangja - állapította meg Kevin. - Merre vagytok?! - kiáltott újra.
- Itt! Erre!- hangzott fel ismét a távoli fojtott hang. A fiúk azonnal elindultak a megfelelő irányba. Néha hangot kértek, mint a gyerekek a hunyó nevű játékban, hogy könnyebben, hamarabb meg lehessen őket találni. Bent sötétebb volt a kinti napvilágnál, de ez nem gátolta látásukat. Az enyhe félhomályban tökéletesen láttak mindent.
A hosszú percekbe telő botorkálás után megtalálták a csukott ajtót.
- Nyugi lányok, itt vagyunk - mondta Kevin, és a rozsdás vasdarabot kihúzta a lakatszemből. Az öreg ajtó lomhán nyikorogva nyílt ki. A fiúk amint meglátták a lányokat, odaszaladtak hozzájuk.
- Hogy kerültetek ide?- kérdezte Martin.
- A taxis, aki tegnap este a ház előtt vigyorgott, elrabolt minket - mondta Helga, közben a fiúk eloldották a kötést.
- Ki az az alak?- kérdezte Kevin.
- Nem tudni, de titeket akar megölni. Pontosabban titeket is - hadarta Eliza, aztán testvérével együtt csuklóját masszírozta, amibe belevágott a zsinór.
- Mi van?- kérdezte Martin buta tekintettel.
- Azt mondta meg akar ölni titeket. Minket meg azért, mert aki veletek cimborál, az az ördöggel cimborál - magyarázta Eliza.
- Nem értem - gagyogta Martin, de ezen senki nem lepődött meg, mert igazán egyikük sem értett egy szót se. Eliza benyúlt a zsebébe, és előhalászta a mobilt. Áldotta Istent, hogy addig nem csörrent meg, amíg John társaságát élvezték. A gombokon fürgén táncoltak ujjai. Kikereste a megfelelő nevet, és felhívta. Most nem nyomták ki a vonal másik végén.
- Szia apa, Eliza vagyok. Helgával itt vagyunk a városhatárban a gyártelepen. Gyere értünk.
- Szia kislányom. Rengeteg dolgom van még.
- Nem érted apa? Elraboltak!
- Micsoda?- kérdezte a szülő döbbenten, csodálkozva.
- Szerinted miért vagyunk itt? Unalomból? Elraboltak, és egy tébolyodott őrült meg akar ölni!
- Azonnal megyek kislányom - mondta az apa, és köszönés nélkül kinyomta a telefont. Eliza a biztonság kedvéért lenémította a mobilt, és úgy tette zsebre.
- Miért léptetek le előlünk?- kérdezte Kevin.
- El kell mondani nekik - fordult nővéréhez Eliza. - Joguk van hozzá.
- Miről van szó?- jött az újabb kérdés Kevintől.
- Szóval az van, hogy ő…- Elizának egy mázsa kő volt a torkában. - Az van, hogy reggel, amit meséltél, hogy egy szélhámos cég tette tönkre édesapádat, és az ő cégét.
- Igen, és?- türelmetlenkedett Kevin.
- Az a szélhámos vezérigazgató, aki lelépett a pénzzel, az a mi édesapánk - mondta ki a nehéz mondatot Eliza. A fiúk egymásra néztek. Tekintetükben döbbenet volt, és ösztönszerű érzéketlenség költözött beléjük a lányok iránt.
- Ez a magyarázat arra, hogy el akartatok szökni?- kérdezte Kevin.
- Igen. Úgy gondoltuk, az könnyebb, ha megszökünk, és soha többet nem találkozunk, mint elmesélni az igazságot - felelt Eliza.
- Akkor miért hívtatok ide?
- Azért, hogy kiszabadítsatok.
- És apátokat?
- Hogy haza vigyen minket.
- Szerintem azért, hogy megöljön minket - gyanakodott Kevin.
- Nem!- tiltakozott Eliza. - Ha most elindultok, nem fogtok találkozni vele.
- És ha találkozni akarunk vele? Mondjuk azért, hogy elégtételt vegyünk édesapánk miatt?- kérdezte Kevin, flegmán, szemtelenül. Eliza a fejét csóválta.
- Nem, ti nem tennétek ilyent. Nem lennétek képes ilyesmire.
- Majd meglátjuk. Itt maradunk, és kiderül mire vagyunk képesek, mire nem.
John nyugtalan lett, mikor meglátta a gyár előtt a zöld Fordot . A pisztolyt maga előtt tartva, óvatosan lépett be az épületbe. Nesztelenül osont, mint egy macska. Tudta hogy a Forddal Kevin érkezett, és egy kis szerencsével itt van Martin is. Még két halacska a hálóban. Úgy látszik folytatódik a napi sikersorozat. Boldogan, de az örömtől kicsit türelmetlenül, de azért óvatosan ment előre. Fohászkodott magában, hogy legyen itt mind a négy alak, akikre szüksége van. Egy perc alatt végez velük, és eltűnik innen örökre. És nyugodtan élhet, mert a halott Song csemeték már nem tudják a vesztét okozni.
Mikor meglátta a kinyitott ajtót, odaosont a fal mellé, és hallgatózott. Jobb kezét vállmagasságban tartva, füle mellett tartotta a pisztolyt. Újabb örömmámor telítette be bosszúéhes lelkét, mikor meghallotta, hogy veszekedés folyik odabent. Lehetett volna oka búsulni is, de ennek okát, hogy Vincent Stahl bármelyik pillanatban megérkezhet, nem hallotta.
Gondolt egyet, és megjelent az ajtóban. A pisztolyt a fiatalok felé fogta.
- Micsoda váratlan vendégek. Nagyon örülök a találkozásnak - mondta a tőle megszokott gúnyos hanggal. A négy áldozat odanézett . A legjobban Kevin lepődött meg.
- John, maga az?- kérdezte.
- Mást vártál?
- Őszintén megmondva, igen.
- Sajnálom, ez van, ezt kell szeretni.
- Miért hagyott ott a fogadóban?- kérdezte Kevin. - Talán félt, hogy nem tudom kifizetni a fuvart? Van pénzem - mondta, és nyúlt volna a zsebébe, hogy megmutassa a bankkártyáját, de John nem engedte.
- Csak nyugi! El a kezekkel a zsebektől!- és hogy mondandójának nyomatékot adjon, még határozottabban fogta rájuk a pisztolyt.
- Oké, rendben - játszotta az alárendelt szerepet Kevin. Tisztában volt vele, hogy most együtt kell működni Johnnal, azt kell tenni, amit mondd, csak így maradhat esély az életben maradásra.
- Ha már meg kell halnunk, meg tudhatjuk az okát?- kérdezett Kevin. És a taxis mesélni kezdett:
- John Smith vagyok, édesapátok jobb keze voltam. Ha jól belegondolok, miattam halt meg Philip.
- Micsoda?- hitetlenkedett Kevin, és forró remegő izgalom árasztotta el testét.
- Mikor édesanyátok várandós volt veletek, Philip a munka nagy részét rám bízta. Ingatlanokkal foglalkoztunk, az adásvételi szerződések jutottak nekem, Philip jóvoltából. Az egyik szerződésnél hibáztam. Egy céggel, akikről később kiderült, hogy csak egy szélhámos banda, kötöttem szerződést, de nem olvastam el, mit írok alá. Olyan telket adtak el, ami nem is övéké volt, a pénzzel leléptek. A bíróság minket ítélt el. Philip belehalt a bírósági ítéletbe, édesanyátok idegösszeroppanást kapott. Olyan mintha ő is halott lenne, azóta se láttam. Én öt év börtönt kaptam, amit kegyetlen körülmények között töltöttem le . Még bent a sitten jósolt nekem egy öreg cigány. Azt hogy a Song csemeték hozzák rám a bajt. Ezért kell meghalnotok.
- Maga hisz egy jóslatnak?- kérdezte Kevin.
- Igen, nem véletlenül. Azt jósolta, hogy ti hozzátok rám a bajt, és most fel is tűntetek az életemben. Gondolom nem véletlenül.
- Szerintem meg totál véletlen az egész - magyarázta Kevin.
- Véletlenek nincsenek, fiam - mondta John.
- Legalább a lányokat engedje el - kérte Kevin.
- Nem lehet. Most már nem. Mindent hallottak, sokat tudnak. Jobb félni, mint megijedni.
- John, térjen észre. Maga is csak egy áldozat ebben a régi históriában. Mi a légynek sem tudnánk ártani. Ha megöl, újra börtönbe fog kerülni. Ezt akarja?
- Ezért ölök meg mindenkit, így nem lesznek se szem, se fültanúk - válaszolt a taxis, és kattogó kerregő hang kíséretében felhúzta a fegyvert. Pár másodperc elteltével a vér megállt John ereiben. Megijedt, a szíve torkában dobogott. Újra hallotta a kattogó kerregő hangot, ezúttal a háta mögül.

Folyt. köv.

Írta: Edwin Chat
48
Edwin Chat - 2009. október 15. 21:55:58

Tisztelt Hölgyeim!
Lesznek szereplők, akik hazaballagnak, és lesznek, akik nem. A következő (utolsó ) részben minden kiderül. Szeretem ezt az írást, annak ellenére, hogy az enyém. Köszönöm, hogy elolvastátok.
Üdv: E.C.

230
Torma Zsuzsanna - 2009. október 13. 10:26:12

Kedves Edwin!

Itt vagyok és olvastam ezt a részt is, ami talán az egyik legizgalmasabb a sok közül!
Most aztán jól összejött a "társaság"' Jól összehoztad őket!
Várom a folytatást, és remélhetőleg nem folyik vér!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.