Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.20. 12:55
Szép napot és Jó hétvégét mindenkinek! Smile Coffee cup

2019.07.20. 10:10
Mindenkinek kellemes hét végét kívánok! Smile Rose

2019.07.20. 08:37
Kellemes szép nyári napokat és hétvégét Tinéktek kedves Holnaposok ! Etelka o Istvan Heart Rose In Love

2019.07.20. 08:26
Szeretettel kívánok szép,szombati napot mindenkinek! Jó pihenést a hét végére! Rose

2019.07.20. 08:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile

2019.07.20. 08:25
Kedves Józsi! Írtam Neked e-mailt, és a Facebookon is üzentem. Smile

2019.07.20. 07:38
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Edwin Chat: A dögkút lakója. 5. Rész:

5.

A lövedék vállba találta a vándort. Iszonyú fájdalom, és égető érzés borzongott végig testén, ijedtség kíséretében. Teste reflexszerűen megugrott. Egy pillanat alatt talpon termett, ugrált, mint aki el akarná kapni a kút peremét, hogy ki tudjon mászni, és le tudjon számolni a zaklatókkal. Egyfolytában üvöltött, nemcsak a fájdalomtól, a méreg, a harag is spanolta idegeit. Szünet nélkül tombolt, ugrált össze-vissza, mindenáron ki akart törni, hogy véget vessen ennek a cirkusznak, és a fenti emberek életének. Mint egy vadállat, ami érzi, ha nem öl, akkor őt ölik meg.
A fenti világban teljes lett a pánik. Gabi úgy megijedt, hogy a csúzlit elejtette, és bele esett a kútba. Robi azonnal elsírta magát, mikor az a valami tombolni kezdett odalenn. Cula akármilyen menő bandavezér volt, most ugyanúgy félt, mint Robi, csak épp nem sírt. A három fiún teljesen úrrá lett a félelem, a pánik, szívük ki akart ugrani a helyéről, a rémület remegtette gyomrukat, és minden egyes izmaikat. Kétségbe esetten kiabáltak félelmükben, mindenki szaladt a kerékpárjához, hogy elmeneküljenek.
- Gyere gyorsan!- kiáltott Cula Robinak, hangja remegett a félelemtől, amit nem tudott eltitkolni, talán nem is nagyon akarta, most nem azzal foglalkozott, hogy milyen hangon szólal meg. Robi sírva szaladt oda hozzá, és amint felült a csomagtartóra, Cula vad tekerésbe kezdett. Gabi a csúzlival nem törődve, szintén bicajra pattant, és mint akit puskából lőttek ki, elszáguldott Cula és Robi mellett. A kisfiú továbbra is sírt, Cula is remegő hangon, félelmét nem titkolva „ Jaj anyukám, jaj anyukám” fohászokat mormolt, és menekültek visszafelé, abba az irányba, amerről jöttek.
Az egykor szebb napokat is megélt emberi lény, aki már csak külsejében hasonlított az emberre, tovább tombolt. Dühítette jelenlegi helyzete, és úgy érezte, megöli a tehetetlenség. Haját két kézzel megmarkolta, és tépte, mint vasárnapi ebéd előtt jó házi asszony a levágott tyúk tollát. Néha elkapta szakállát is, azt sem kímélve, cibálta, mint aki az összes szálat ki akarja tépni. Ilyenkor még jobban üvöltött a fájdalomtól, amit kísért a düh, és tehetetlenség ordítása is.
Hirtelen megállt, mintha varázsütéssel intették volna nyugalomra. Legalább két percig állt, szótlanul, mozdulatlanul, mint egy szobor. Gondolkozott. Még maradt rajta az emberi civilizációról annyi tulajdonság, hogy bizonyos dolgokon el tudjon gondolkozni, és tudjon higgadt döntést hozni. Fején hátra simította haját, utána szakállát is megigazította, amire itt-ott rá volt száradva néhány döghús csomó, és az egész arcszőrzet ragacsos, koszos, bűzös volt, nagy csomókba összeállva. Lassan szétnézett a kút mélyén. Néhány tetem kilátszó csontjain megpillantott pár szem kavicsot. Óvatosan megközelítette őket, vigyázott, nehogy leverje őket a döglé hullámzása, ahogy mozgott benne.
Sikerült elérnie célját. Összeszedte a kavicsokat, és tenyerében tartva nézte őket. Elmerengett. Ezek a kavicsok fentről származnak. Fentről, ahonnan ő is származik, és ahova nagyon vágyik vissza, de tudta, soha nem jut ki a dögkút fogságából. Sírás fojtogatta, és lassan megjelentek az első könnyek. Komótosan folytak le bűzös arcán, és elhaltak a csomókba száradt szakállon.
Csak nézte a kavicsokat, aztán váratlanul eszébe jutott valami. Ettől megkönnyebbült, a sírás egyre gyengült, végül abba maradt. Eszébe jutott, hogy mikor kitört belőle a tombolás, az egyik fiú a kútba ejtette a csúzlit. Újra szétnézett a mocskos lé felszínén, ami derékig ért neki. Meg is pillantotta, amit keresett. A csúzli csak féli volt elsüllyedve, köszönhetően fa villájának, ami része el is volt merülve, épp egy kicsit, annak körvonala kirajzolódott a döglé felszínén. Ez különös nagy ajándék volt számára. Örült neki, olyan érzés járta a lelkét, mintha csak kint lenne a való életben, és egy régi jó barátjától kapott volna valami kedves, szép ajándékot. Pityeregve simogatta a csúzlit, majd megpuszilta, és a nyakába akasztotta. A pár szem kavicsot, amik a markában voltak, bele tette még ép, nadrágja bal első zsebébe. Gondolta, jó ha van, és úgy tervezte, használni is fogja, ha lesz rá alkalom.
Megint csak szétnézett szánalmas birodalmán. Fejét ráérősen forgatta körbe minden irányba. Újra meglátott valamit. A csontok, amiket nemrég gondosan kiválogatott, és külön pakolt. Kicsit megfeledkezett róluk, de hogy most meglátta őket, eszébe jutott, mi is a szándéka velük. Mosoly jelent meg arcán, enyhe, elégedett morgás kíséretében. Elhatározta magát, úgy vélte, nem tétlenkedik tovább, és munkához látott.
Odalépett a legfrissebb disznótetemhez, ami számításai szerint is több hetes lehetett. Nem tudta, hogy három hónap telt el azóta, hogy képzelete becsapta, és a kútba esett, időérzékét már régen elvesztette, de nem is volt rá szüksége. Mindegy volt neki, hogy milyen nap, és hányadika van.
A tetem mellett állva elővette bicskáját, ami meghálálta a sok használatot. A rendszeres igénybevételtől pengéje kifényesedett, és a kút betonfalán többször meghúzva éle is a borotváéval vetekedett. Kinyitotta, és mutatóujját óvatosan végighúzta a penge élén. Örömmel vette tudomásul, hogy a bicska tökéletes állapotban van a feladat végrehajtásához.
Markolatig döfte a disznó oldalába, és hosszú vágást ejtett rajta. Ezt többször megismételte, és sikerült lenyúzni róla fél négyzetméter nagyságú bőrt. Elégedett volt magával. A tetemet forgatta, igazgatta, hogy mindig a legideálisabb helyzetben álljon a művelet végzéséhez. Egy-két óra elteltével csaknem az összes bőrtől megszabadította. Úgy érezte magát, mint egy bőrdíszműves, aki pontos, precíz szakmunkát végzett. Mikor végzett a nyúzással, hosszú, egyenes, keskeny csíkokat kezdett vágni a bőrből.

A lányok már messziről látták, hogy baj van. A három pánikba esett fiú rémült kiabálásaiból erre következtettek. Dóra félre tette babáját, és felállt.
- Mi lehet a baj?- kérdezte barátnőit. A másik két lány is felállt. Dóra kérdésére nem érkezett válasz, mindhárman ijedten nézték a közeledő fiúkat. A lányok észrevették, hogy egy bicikli hiányzik, és Robit Cula hozza.
Gabi ért oda elsőnek. Arcán rémület és ijedtség volt, szemein tükröződött a félelem. Cula is megérkezett kis utasával. Leszállt az ülésről, a bicajt lába között tartva, két oldalt letette lábait. Robi még mindig sírt a csomagtartón ülve.
- Mi történt?- kérdezte Dóra a fiúkat, de ők nem válaszoltak, csak ijedten lihegtek, mohón oltották légszomjukat.
- Semmi…- válaszolt bizonytalanul Cula. Jobbnak látta, ha a lányok nem tudnak meg semmit a történtekről, és csak reménykedni tudott, hogy Gabi is így gondolja, nem fog eljárni a szája, és Robi sem fog semmit kikotyogni.
- Hol van Robi biciklije?- kérdezte Julika.
- Kidurrant a gumija. Majd visszamegyünk érte.- mondta Cula, és érezte, hogy ez a válasz sem volt a leghatározottabb.
- Mégis, hol hagytátok?
- Most hazamegyünk. Jobb lenne, ha ti is ezt tennétek.- javasolta Cula a lányoknak, és felült a bicikli ülésére.
- Elvisztek minket?- kérdezte Julika, és a babáját felvette a földről.
- Igen, pattanjatok fel.- felelet zihálva Gabi. Kerékpárja vázára Eszter ült, a csomagtartóra Julika. Cula bicajvázán Dóra foglalt helyet, és elindultak hazafelé.

A három fiú egy hétig nem mert a határba menni. Minden nap iskola után hazaérve otthon maradtak. Lábukat ki nem tették a ház udvarából. A szülők csodálkoztak, hogy hirtelen hogy megjavult a gyerekük. Az elmehetsz játszani, de este hétre itthon legyél. Nem megyek sehova, nincs kedvem volt a válasz. A szülők sejtették, hogy valami nincs rendben, mert a fiúk ilyet még soha nem tettek, sőt, akkor is el szoktak szökni, ha épp szobafogság volt a büntetés. Most meg mehetnének, de ők inkább otthon ténykednek, ez gyanús volt. De nem jártak utána, nem derítették ki, mi lehet az igazság, mert sejtették ugyan, hogy a gyerekek valami rossz fát tehettek a tűzre, de mivel senki községbeli lakó, egy szomszéd sem jött panaszkodni, gondolták, hogy csak egy kis piti gyerekcsíny van a háttérben. Mikor Robit kérdőre vonták a szülei, hogy hova lett a kerékpár, csak annyit füllentett, hogy ellopták.
Egy hét múltán Gabi átment Culához, addig nem is találkoztak. Arra gondolt, el kellene menni a dögkúthoz Robi bicajáért. Cula nem rajongott az ötletért, de bele egyezett. Még frissen élt bennük a döbbenet, a félelem, mintha csak tegnap történt volna. Szerették volna meg nem történtté nyilvánítani ezt a kellemetlen históriát, de nem tudták. Azzal viszont tisztában voltak, hogy ez a borzalom egy ideig elkíséri őket, kísérteni fog bennük még jó néhány hónapig.
Azon tanakodtak, hogy Robit magukkal vigyék-e. Kellene abból a szempontból, hogy az ő bicajáért mennek, de ugyanakkor nem kellene vinni, mert még biztos fél, nem merne velük tartani. Cula azt javasolta, hogy próbálják meg. Tegyenek egy kísérletet, és hívják el Robit, azzal az ürüggyel, hogy bicajozni mennek. Ha jön, jön, ha nem, nem. Gabi elfogadta a javaslatot, de nem tetszett neki, hogy elcsalják a kisfiút. Szerinte meg kellene neki mondani, hogy hova is mennek, mire készülnek. Így megelőzhető az újabb ijedtség, amitől Robinak akár rémálmai is lehetnek, ha eddig még nem voltak, és nem kell átélni egy újabb lelki traumát. Cula tanácstalanul vakarta a fejét, végül úgy döntött, hogy rendben van, igazat adott Gabinak, és elindultak Robihoz.

folyt.köv.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.