Torma Zsuzsanna: Amikor a munka félbeszakad...

Amikor a munka félbeszakad – Pék Józsi bácsi elment

Józsi bácsi néhány évvel ezelőtt vesztette el feleségét, akivel együtt csinosították parkszerű virágos kertjüket. A kert azóta is meg van, annyi virággal, hogy még a számát sem tudták soha, s még többnek a nevét sem ismerték hivatalosan.
- Annyi pénzt ráköltöttem ezekre a virágokra az évek során, hogy abból már egy arannyal kirakott kerítést is építhettem volna” – mondta többször is Józsi bácsi. De a virágok magukért és gazdáikért beszéltek. Mindenki láthatta, hogy nekik nem a gazdagság a fontos, hanem az, hogy a házat virágok öleljék körül, amelyekből mindig éppen virágzott jónéhány. Nem volt olyan hónap – a télieket kivéve – amikor nem nyújtott volna pompás látványt egyik-másik, naponta megcsodáltam őket.
S nem igen volt olyan nap, amikor ne láttam volna Józsi bácsit a feleségével együtt a virágoskertben, vagy a növények között szorgoskodni. Nekik ez volt az életük.
S aztán, mióta a felesége már a mennyekből csodálhatta kedvenc virágait, Józsi bácsi igyekezett mindig gyommentesen tartani a kisebb parknyi területet, nem volt szíve kivágni egyetlen virágot sem. Ami meg elszaporodott, azt szétosztotta az ismerősök és utcabéliek között.
Nekem is felkínált nemrég egy virágot, mert azt mondta, különben kivágja, így hát szívesen elfogadtam, mert nekem nem volt olyan virágom a kertemben. Még adott volna másikakat is, de mondtam, hogy nekem olyanon már van.
Többször is szóba elegyedtünk, ha volt időm a munkából hazafelé menet megállni. Az utóbbi időben már mondogatta, hogy nehezére esik a munka, hajolni nem igazán tud, s még jó, hogy a szomszédban lakó lánya sokat tud neki segíteni a kert gondozásában.
Így június közepe-vége felé sok munkája akadt még a kerten kívül is, mivel az utcai meggyfák – ami saroktelek lévén több volt, mint más házaknál -, bő termést hoztak, mint minden évben. Naponta láttam, hogy szedi a meggyet, és azt is, hogy utána a ház mellett üldögélve edénybe zúzza.
- Jó pálinka lesz belőle -, mondta többször is, reggelente. Amikor még hűvös volt elkezdte a munkát.
Még a hét végén is láttam, ahogy a házuk előtt ül és zúzza a meggyet egy edénybe, fel sem nézve a munkából, így azt sem hallotta meg, hogy odaköszönök neki. De ez többször is megesett, mivel ha távolabb állt tőlem, akkor nem mindig hallotta meg a köszönésemet.
Nem volt még olyan öreg, és még élvezte, hogy dolgozhat, ha bár lassabban, min régen, de én azért elgondolkodtam sokszor, hogy feleség nélkül egy férfinak nem olyan könnyű az élete. Még sem láttam rajta elkeseredettséget sohasem, csak valamiféle belenyugvást, hogy amíg van ideje, addig folyvást munkálkodik. Ezt szokta meg, e nélkül talán nem is tudott volna élni.
Vasárnap délelőtt aztán hallottam a rossz hírt, hogy Józsi bácsi eltávozott, amit nagyon sajnálok, mert nem látom többé, ahogy szorgoskodik a kertben, ahogy évről-évre fáradhatatlanul szedi a meggyet az útszéli fákról, nem nyírja a sövényeit.
Nem tudom, tudja-e őt egyáltalán valaki helyettesíteni, vagy az a sok virág, amit eddig olyan szívesen gondozott, nem lesz-e az enyészeté egy idő után, amit én személy szerint nagyon sajnálnék.
De az élet már csak ilyen. Ha az öregek elmennek, a fiatalok már nem biztos, hogy ennyi elfoglaltságot vállalnak magukra, hiszen nekik is meg van a maguk dolga. És ugye, egy nyugdíjas ember azért jobban ráér odahaza ellátni a munkát.
Ma már nem láttam a kertben, nem láttam az útszéli meggyfák melletti létrán. Az is lehet, hogy pálinka sem lesz már a leszedett meggyből.
Vége szakadt egy életnek, vége szakadt a munkának. Csendben ment el, nem köszönt el senkitől, hiszen nem tudhatta előre, hogy másnap folytatja-e a munkát, vagy sem, csak tervezte, mint ahogy tervezzük a holnapot, de nem tudhatjuk, hogy megérjük-e. Most már ő is az égből figyeli az élete értelmét adó virágoskertet.
Talán így lenne jó elmenni mindenkinek, egy munka közbeni pihenés alkalmával.

2008. június 30.
227
kondrakati - 2008. július 13. 14:43:19

Kedves Zsuzsa!
Ez a történet is tele van kérdéssel, de a válasz is ott rejlik a szavak között. Az értelmesen eltöltött életnek valahol van folytatása, ha máshogy nem, akkor példájával él bennünk tovább és egyszer reméljük hasznunkra válik. Az írás is arra való, hogy ne feledkezzünk meg a fontos dolgokról, hiszen amit leírunk, az olyan mint egy fénykép, újra lehet olvasni.
Szeretettel: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.