Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Lendvay Erika: Karácsonyi mise (2009. december)

Amikor belépett a templom ajtaján, még kevés ember gyülekezett bent. Lassan, áhítattal lépdelt a padsorok között. Ritkán ment el misére.

Szenteste volt. Egyedül töltötte volna otthon, a négy fal között. Így inkább nekivágott az utcákat róni. Nézte a különféle díszeket, udvari, kirakati csillogásokat. Így tűnt fel számára a templom is. S eszébe jutott gyerekkora. A karácsonyi templom díszítése, ragyogóan meghitt csodája.
Lassan, csendben lépdelt végig a padsorok között, egészen előre ment. Megállt a betlehemi jelenet előtt. Persze szeme azonnal felfedezett olyan kis hibákat, mint hogy az egyik király köpenyén megpattant a festék, és egy jó forintosnyi darabon hiányzik a színréteg… a kis jászolból is kiállt egy szög… Féltérdre ereszkedett, lehajtotta fejét, elmormolt egy rövid ima félét, majd keresztet vetett, felállt, és középtájon beült az egyik padba. Ekkor jutott eszébe, hogy talán van valamiféle rend, ami szerint ülnek a hívek... A férfiak nem ülhetnek csak… s itt elakadt. Hogyan is van ez vajon? Majd abban egyezett meg magával: ha valamit nagyon szembetűnően nem jól csinál, majd csak akad valaki, aki figyelmezteti halkan.
A szentély lassan telt meg. Mégis percről percre több apró zaj hívta fel a figyelmet arra, gyülekeznek szépen az emberek. Pici kezecskék gyújtottak meg gyertyákat az oltárokon, kattintottak fel lámpakapcsolókat, s varázsolták egyre ünnepibbé, magasztosabbá a helyet.
Gondolatai teljesen a mise, az egyház, a vallás körül jártak. Valamikor éjféli misének hívták… s igen, általában éjfél körül is kezdtek bele. Ma inkább ünnepi misének lehetne hívni már, esetleg karácsonyi misének. Órája ¾ 8-at mutatott…
Megkondult a harang, hatalmas hangjával kirángatva gondolataiból. Egyenesebb derékkal ült, megigazította fekete szövetkabátjának gallérját, s torkát is megköszörülte kissé. Óvatosan oldalra nézett, a padsorok egészen megteltek. Mellette sem volt már szabad ülőhely. Csillogó szemű, csodálkozó gyerekek, fáradt mosolyú idős asszonyok… Néhány középkorú, itt-ott egy-egy fiatalasszony, s jóval kevesebb férfi. Az jutott eszébe, mára a vallást is inkább az asszonyok gyakorolják… most, itt, legalábbis erősen úgy tűnt.
Tömjénfüst sűrű gomolya jelezte, hogy belép a szertartást levezénylő pap, és segédei…
Hihetetlen hosszúnak tűnt számára a mise. Néha végtelen másodpercekkel lemaradt a többiektől… A misének egy olyan része következett, amikor is kezet nyújtottak egymásnak a katolikus hívek „béke veled!” jelszóval… nehezére esett a kissé savanyú uborka szagú, hajlott hátú nénikével kezet fogni… de nem bújt ki alóla. Az előtte lévő padsorból hátrafordult egy nő. Kezét nyújtotta. Arcán mosoly, szeme ragyogott. Megbabonázta. A felé nyújtott kezet majdnem elfelejtette elengedni… mélyen, fürkészve nézett a fekete szemekbe… a pillanat véget ért, a nő újra a helyére ült. Innentől míg csak alkalma lehetett, e hölgyet nézegette maga előtt… ábrándozott, mint egy kisgyerek.
Véget ért a ceremónia, az emberek egymást lökdösve igyekeztek kifelé. Percekig ült még a padban. Neki nem volt kedve tolakodni. Egy darabig a tekintetével igyekezett követni a nőt, aki egyetlen pillanatra kirántotta magányából. Elvesztette szeme a tömegben…

Kissé csalódottan állt fel, és indult el maga is kifelé. Lefelé, a lába elé nézett, nehogy elvágódjon egy szőnyeg szélében, vagy egy elejtett imakönyvben… gépiesen, fel sem fogva igazán, mit tesz, belemártotta ujjait a szenteltvíz tartóba, és keresztet vetett. Kinn teljes testét megcsapta a jeges levegő. Beleborzongott, nyakát beljebb húzta a kabátban…

Írta: Lendvay Erika
555
Lea - 2009. december 01. 13:55:11

Az ÉLET folytonosan hoz lehetőségeket!!! Akkor is, ott is, amikor és ahol nem is számítunk rá!!! Milliónyi apró, felbukkanó, csodát sejtető pillanat van... többségükkel nem élünk! Ám attól, hogy egy lehetőséget elszalasztunk, mégis formál, hat ránk a legkisebb történés is: szembesít magányunkkal, felismeréseket hoz... stb.
Nem kell, hogy minden de minden alkotás megfogjon -nem volt rá vevő a lelked, a mai hangulatod... vagy bármi egyéb...
Örülök, hogy olvastál, és köszönöm Neked!!!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.