Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Mese a karácsonyról

Karácsonykor a szeretet lángját őrizzük. Száguldó napok közt az ünnepeken meg-megállunk, hogy jobban figyelhessünk egymásra, meghalljuk a másik szavát. December 24-e az év legszebb napja, még akkor is, ha kicsit másképp élik meg a felnőttek és más a gyermekek számára.
A készülődés fáradalmai, takarítás, sütés, főzés, az anyagi terhek, a vásárlás a kisgyermekek előtt ismeretlenek. Csak a jót és szépet látják, a gondtalan örömöt érzik, ami szeretetre éhes kis lelküket táplálja.
- Mikor lesz már karácsony? Jöjjön már a Jézuska! Hányat kell még aludni? Nem lehetne
előbb megtartani a karácsonyt? – kérdezgette a hatéves Danika és a négyéves Panna is
naponta többször szüleitől.
- Legyél türelmesebb, nemsokára itt lesz. El fog jönni hozzánk is. Végre már csak egyet
kell aludni, holnap Szenteste. A karácsony minden évben ugyanazon a napon van, nem
lehet előbb megtartani. – válaszolgatott türelmesen anya és apa.

A kis család szorgalmasan készült a karácsonyra. Bevásároltak, gyönyörűen kitakarították a lakást, ragyogott minden. Jöhetett a Jézuska. Elmentek a templomba, hogy a lelkük is tiszta legyen, úgy várhassák a szent ünnepet. Danika és Panna advent első vasárnapján írtak levelet a Jézuskának szüleik segítségével. Vajon eljutott-e a levél a címzetthez? Ott lesz-e a fa alatt, amit kértek?
A várva várt napon a gyerekek már kora reggel felébredtek, nem tudtak aludni az izgalomtól. Anya is felkelt rég, a konyhában készítette az ünnepi ebédet. Az asztalon ott állt a cicás és a kutyás bögre benne kakaóval, a tányérokon egy-egy szelet kuglóffal, az ünnepekkor szokásos reggelivel.
Apa a pincébe ment, hogy megjavítsa a szánkót, ami tavaly egy hóbuckán fennakadva kicsit megsérült.
Az elmúlt napokban sok hó esett, ebéd után kicsit kirándulnak a közeli hegyre. Egyszer csak mérgesen jött apa, elvágta az ujját. Anya a süteményekkel bajlódott, rendezgette a tálcán, némelyiknek a talpa kicsit megégett. Úgy látszik a felnőttek is izgatottak az ünnep miatt, szeretnének mindent tökéletesen csinálni, pont azért nem sikerül.
A délelőtt elrepült, ebéd után anya a gyerekekkel elindult. Apának le kellett mennie a pincébe, mert a szánkót még nem hozta fel.
- Menjetek csak előre, majd jövök én is! – terelgette családját a lakásból kifelé.
- Igyekezz, a dombnál megvárunk! – szólt vissza még anya a lépcsőházból.

A kis dombon sokan csúszkáltak, szánkóztak. Ahogy sétáltak felfelé, elkezdett szállingózni a hó. Danika és Panna önfeledten szaladgáltak, próbáltak minél több hópelyhet elkapni, tenyerükbe gyűjteni.
Végre megjött apa is, indulhattak a hegy tetejére. Onnan jó nagyokat lehet csúszni. Közben anya rájött, hogy otthon felejtette a kesztyűjét.
- Gyerekek! Haza kell mennem! Lefagy a kezem. – lehelgette kipirosodott ujjait.
- Ti csak játszatok még nyugodtan tovább, szánkózzatok nélkülem, otthon várlak benneteket. – indult sietősen lefelé.

A finom friss levegőn jól esett szaladgálni, repülni lefelé a szánkón. Még felfelé húzni üresen is jó móka volt. Kifáradva, a hidegtől pirosra csípett arccal értek haza. Ahogy a folyosóra léptek, rögtön a szoba ablakára néztek, amiben meglátták a színes karácsonyi égőket. Az örömtől még a Panna orra hegyén huncutkodó szeplők is elhalványodtak, Danika kék szeme is kerekebbre tágult. Ahogy apa kinyitotta az ajtót, szaladtak be a lakásba.
- Megjött a Jézuska! Hurrá, hurrá! – kiabáltak egyszerre.
- Tényleg? – csodálkozott anya, míg a konyhában a halszeleteket panírozta. – Nem is
hallottam semmit.
- Hogy tudott bejönni a lakásba? A kulcslyukon bújt be? Hogy fért be a fenyőfa és az
ajándékok? Miért nem várta meg, míg hazaérünk? – sok-sok megválaszolatlan kérdés.
Nem fontos a magyarázat, csodálatos varázslat történt.
- Előbb megnézzük az ajándékokat, utána vacsorázunk. – nyugtatta meg a gyerekeket anya.
- Úgysem ennétek egy falatot sem, míg ki nem derül mi került a fa alá?
Apa meggyújtotta a csillagszórókat, hármat is egyszerre. Meghatottan nézték a gyönyörű, csillogó karácsonyfát. Csak a színes égők égtek és a csillagszórók világítottak. Megfogták egymás kezét és karácsonyi dalokat énekeltek. Ebben a pillanatban a gyerekek is úgy gondolták, nem irigykednek többet, nem piszkálják, bosszantják egymást, a szülők talán meg is fogadták, hogy többé nem türelmetlenkednek, nem lesznek ingerültek. S bár ezeket a néma ígéreteket sohasem tartjuk be, mégis fontosak a pillanatok, amikor gondolatban megszülettek. A dalok fogytával megölelték, megcsókolták egymást, kellemes ünnepeket kívántak, ezután lehetett megnézni az ajándékokat.
- Hű, pont ilyen autót szerettem volna! – A baba is itt van! - Megkapta a Jézuska a levelet,
mindent hozott, amit kértem! – bontogatták ki a papírból boldogan a játékokat a
gyerekek.

Az asztalnál ülve a vacsorát már azzal a nyugalommal, békességgel fogyasztották, ami ritkán kerül terítékre, amitől a Szenteste különleges.

A szeretetet úgy kellene elosztanunk, hogy jusson az év minden napjára. Sokszor mégis hiányzik a hétköznapokon, esetleg több marad az ünnepekre.
A karácsony csodálatosan szép, amíg élünk. Sok év elteltével Dániel és Anna is így érezte, csak a varázslat múlt el a gyermekkorral örökre, mikor még olyan könnyűnek tűnt az élet, mint a tenyerükbe hulló hópehely.

Budapest, 2009. december 26.

CSATÓ GÁBORNÉ /magyareszter/
499
magyareszter - 2010. február 23. 19:00:29

Kedves Lindi!
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Nagyon örülök, hogy tetszett, hogy felidézhette benned a gyerekkori emlékeket. Ezek nélkül szegényebbek lennénk, fontos, hogy át tudjuk adni mi is a saját gyerekeinknek.
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2010. január 06. 08:08:48

BUÉK Timoca! Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál.
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2009. december 31. 09:45:56

Kedves Anna!
Vajon honnan ismerős ez a történet?Smile
Igazad van, örömet szerezni legalább olyan öröm, mint kapni, ahogy az ajándékozással is így van ez.
Köszönöm, hogy olvastad írásomat. Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2009. december 31. 09:42:39

Kedves Judit!
Nem győzöm megköszönni kedvességedet, elgondokodtató hozzászólásaidat. Megint rávilágítottál a lényegre, valóban már nem közönség vagyunk, hanem nekünk jut a varázsló szerepe.
Az "angyalkák" mostanában nagyon aktívak.Smile
Sok szeretettel Eszter

686
T Pandur Judit - 2009. december 30. 23:20:23

Kedves Eszter!
Szépen megírt történet a karácsonyi meséd.
Nem történnek benne nagy dolgok, csak az élet zajlik, ahogy karácsonykor annyi családnál.
Kicsi cselek, ravaszkodások, ügyes szervezések, amiknek a gyerekek ámuló szemei, boldogságtól kipirult arca a jutalmuk. Szerintem a varázslat nem múlik el, csak már előlépünk közönségből: varázslóvá.
Gratulálok!
Judit
Ui: Nagyon jót szerettem volna adni, de elvitte az "angyalka?" a szavazást...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.