Libricz Maja: TÉLI ÁLOM - HETEDIK TÖRTÉNET - 1. helyezett (2010. január)

December 6.-án megtisztított csizmákkal ablakunkban várjuk a hófehér szakállú, csoszogó öregembert, a Mikulást vagy Télapót, ki hogyan nevezi. Gyermekek kipirult és megszeppent arccal járulnak elé, hogy megkaphassák jól megérdemelt ajándékaikat, csomagjaikat vagy éppen aranyszínű virgácsaikat. Amikor még gyerek voltam krampuszok is járták a falvakat. Ők segítették a Mikulást. Mostanra már eltűntek.
De vajon a felnőttek is várják a nagy puttonyost? Ugyanolyan lelkesedéssel lesik, hogy kapnak-e valamit a cipőjükbe?
Igen! Várják! Talán jobban is, mint a gyerekek…

A délutáni órákban kaptam egy telefonhívást – Télapu hívott – persze nem az Északi-sarkról, hanem csak egy budapesti lakásból. Nagyszakállú, köpcös, piros csizmás bácsika helyett, egy jóvágású, kedves hangú fiatalember szólalt meg az éter túlsó végén. Mikor meghallottam a régóta vágyott baritont egyből mosolygós lett a kedvem. Nagyon hosszan beszélgettünk…
Mindenről. Csak a különös búcsúról nem, ami számomra most is érthetetlen. Talán most még inkább, mivel visszatért az életembe. Annyira, hogy mikor megbetegedtem hozott nekem reggelit: forró csokit és szendvicset. Gyógyítgatott, szeretetével lágyan kúrált, apró puszikkal köhögésem csökkentette, és visszaadta az elveszített jókedvemet. Szeretgetett. Ölelgetett. Szinte önkívületi álomban lebegtem, hol a láz, hol pedig a vágy miatt. Minden percben, amikor rágondoltam, csak őt akartam.
Ha másképp nem sikerült, akkor hallani akartam, vagy csak egy üzenetet kapni tőle. Aztán minden nap meglepett valamivel… hol munkakezdés előtt futottunk össze, pár édes, mámoros csókot lopni a zimankós időben, hol hazafelé nem kellett buszra várnom, hanem kényelmesen az előre bemelegített autóban, csendesen beszélgetve, nevetgélve, zenét hallgatva, na és persze csókolózva utaztam hazáig. De ez még nem volt minden. Másnap hajnalban a házunk előtt várt rám… Illatosan, vidáman bújtam hozzá. Férfias illatát magamba szívtam és beleszédültem karjaiba. Kezem jobb combján pihent, szemem nem vettem róla le. Mosolyogva pillantott mindig felém. Tankolásnál plüssfigurával kezében tért vissza mellém - jegesmedvém, azóta ágyam dísze, vele alszom és vele ébredek fel. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek. Nem engedem ki a kezeim közül a drága kincsem, amit tőle kaptam.
A macikat amúgy is megszerettette velem a veresegyházi Medve farmon. Ahol boldog voltam!
Vágytam újra odamenni, és a mackóknak megmutatni, hogy most újból együtt vagyunk. Elmondani, hogy az eltelt egy év alatt semmit sem változtak érzéseim. Bebizonyítani nekik, hogy mi ketten talán már örökké egy pár lehetünk. Újból kéz a kézben körbesétálni az állatmenhely területét, meg-megállva csókokkal hitelesíteni szerelmünket. Elmerengeni a közös jövőn, ami remélem nem csupán egy téli álom.
Hanem egy gyönyörűséges újbóli találkozás, amely mindkettőnket a magasba repít. Amely a szeretet ünnepén szívből jövő érzéseket szakított fel bennünk. S előbb az ő, majd az én számból is elhangzott szóval: „Szeretlek” - pecsételődött meg...
Amikor a vonatom befutott a pályaudvarra és megpillantottam őt, tudtam hazaértem! Hosszú, forró csókjával ebben csak még jobban megerősített. Köszönöm tél, hogy elhoztad nekem a szerelmet, és kívánom, ez a téli álom sose múljon el...
Boldog vagyok!

„Így is történhetett volna”

Vágytam újra odamenni, és a mackóknak megmutatni, hogy még mindig tart a szerelmünk…

Kezemben a kispárnával, hirtelen felültem az ágyban. Értetlenül pillantottam az összegyűrt párnára. Hiszen, ez nem jegesmedve! Aztán eszembe jutott a Medve farm, ahol egy éve, ősszel sétáltunk… Most tél van, sok-sok hó hullott, fehérre festve a tájat…
A farm lakói, jól megérdemelt téli álmukat alusszák… Én meg felébredtem! Sajnos. Bár én is átaludhatnám a telet, olyan álmokkal, amelyet az ébredésem félbeszakított… Téli álom, édes álom!

2009.12.31.

Írta: Libricz Maja
499
magyareszter - 2010. január 12. 16:43:12

Kedves Tollforgató!
Ez a téli álom jó lenne tavasszal és nyáron is, az egész évben, főleg, ha nem álom lenne, hanem valóság. Azt kívánom én is, hogy váljon azzá!
Sok szeretettel Eszter

490
kismehi - Libricz Maja - 2010. január 02. 18:03:51

Remélem lesz folytatása az első verziónak...Grin
Maja

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.