Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Nyelvvizsga

Utoljára talán tizenöt évvel ezelőtt vizsgáztam. Rémálmaimban néha még mindig elő- előjönnek az izgalmak. Sötét szoknyában, fehér blúzban sietek. Reggel 9-re be kell érnem. Néhány lépcsőfokon feljutok a kaputól a földszintig. Hosszú folyosó nyílik jobb és bal oldal irányába is. Tétovázom, merre induljak? Látom, néhány szintén ünneplőbe öltözött vizsgázó járkál fel-alá idegesen. Oda tartok én is.
Az ajtón a várakozók névsora. Ideges vagyok, remegek, folyik rólam a víz. Nem merek bemenni. Úgy érzem nem tudok semmit. Nincs könyvem, jegyzeteim, füzetem. Mit keresek itt?

Végre bejutok. A hosszú asztal mögött ülő vizsgabizottság döbbenetes látványt nyújt.
Az elnöktől kezdve mindenkinek a feje helyén vastag paragrafus jel imbolyog.
- Milyen nyelvből szeretne vizsgát tenni? – szólít meg az elnök.
- Törvényből, jogszabályi nyelvjárással. – motyogom. – Alapfokon. – teszem hozzá. – Huszonkét év szakmai tapasztalat után megpróbálom. – hebegek.
A szigorú bírák bólogatnak, helyeselnek.
- Húzzon egy tételt. - mutat a vizsgaelnök az asztalon szétterítve, lefelé fordított
papírokra.
Kihúzok egyet közülük. Nézem. De hiszen ezt már eltörölték! Próbálok szólni, de nem jön ki hang a számon.
- Akkor halljuk, halljuk! – néz rám a sok-sok paragrafus.
- A 64. § (2) bekezdése, figyelembe véve a törvény 51. § (3) bekezdésének a) pontját, kivéve az e törvény által a 28. § (5) bekezdésének f) pontjában leírtakat – kezdem halkan, remegve mondandómat. Nem is hagyják tovább mondani, közbevágnak.
- Amiről maga beszél, az március elsejével lépett életbe és májusban eltörölték. Most pedig már június van. Lenne szíves az aktuális jogszabályi megfogalmazást lefordítani magyarra?
- Igen, én szerettem volna szólni, de…
A vizsgabizottság tagjai sorra felveszik az asztalról a tételeket, megdöbbennek.
- A húsz vizsgakérdésből kilenc már megváltozott, hat hatályát vesztette, ebből négy januártól visszamenőleg. – szól egy vastag paragrafus.
- Ötöt módosítottak, abból hármat később eltöröltek, illetve azok közül kettőt elnapoltak
következő év január elsejéig. – toldja meg egy sovány kis jel.
- Azt sem várták meg, hogy értelmezni, alkalmazni lehessen. Jó esetben legalább addig
érvényben van. – mondják többen is.
- Aztán mikor már kezd kialakulni, világossá válni, próbálják betartani,
akkor módosítják, vagy eltörlik. Helyette új, még érthetetlenebb,
alkalmazhatatlanabb törvény, jogszabály lép életbe.
A teremben teljes a zűrzavar, a felháborodás, mindenki egyszerre beszél, érthetetlen káosz uralkodik a paragrafusokon.
Mondják a magukét én pedig csak állok letaglózva, szólni sem tudok.

Végre felriadok. Micsoda megkönnyebbülés! Csak rossz álom volt. Elkövettem azt a hibát, hogy ágyban fekve próbáltam tanulmányozni a január elsejétől életbe lépő új törvényeket.
A júliusi változások senkit sem érdekelnek. Az már történelem. Haladni kell, nyomon követni, megérteni az újakat.
Hol is hagytam abba? Ja, igen.
Mikor az egyik törvény 44. § (8) bekezdésének e) pontjánál azt olvastam, hogy kivéve a törvény 21. § (3) bekezdésében foglaltakat, figyelembe véve a 72. §. (2) bekezdés b) pontját, elveszítettem a fonalat. Mire odalapoztam az említett helyre, onnan pedig a következőre, és így tovább, már nem emlékeztem, hogy mit is olvastam az elején, tulajdonképpen mire is szerettem volna választ kapni?
Mérgesen összecsaptam az újságot, minek megjegyezni, arra a két hónapra, ameddig esetleg érvényben lesz? Ha visszamenőleges hatállyal el nem törlik január elsejétől? Inkább megpróbálok aludni. Becsuktam a szemem. Nem nyugodtam meg, mert holnaptól dolgoznom kell. De hogyan? Mit kell csinálnom? Mit kell betartanom? Minek alapján kell a munkámat végeznem? Hogy magyarázom meg ügyfeleimnek, amit én sem értek?

Sötét szoknyában, fehér blúzban álltam a vizsgateremben a paragrafusok előtt, akik még mindig hangoskodtak, próbálták saját fontosságukat, érvényességüket hangsúlyozni, hatályosságukat bizonygatni, már-már összeverekedtek.
A rémálom folytatódik.

Budapest, 2010-01-07

CSATÓ GÁBORNÉ/magyareszter
1403
titanil - 2010. április 17. 21:40:31

Kedves Eszter!

Rendkívül tetszik, hogy álom formájában mutattad be a törvények megismerésének nehézséget. Mennyivel könnyebb lenne egy irodai dolgozó élete, ha a jogi nyelvet lefordítanák magyar nyelvre, a sűrű rendelet módosításról nem is beszélve. A dolgozónak ideje avval múlik el, hogy állandóan figyelemmel kísérje, mikor és melyik törvény változott meg. Míg dolgoztam, az utolsó 5 évben nekem is "rémálom" volt a rendeletek átolvasása.

Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2010. január 14. 19:58:01

Kedves Zsuzsa!
Látom, hogy csak dolgozol és dolgozol, másnak nem is hagysz munkát?Smile
Örülök, hogy azért tudtál időt szakítani és köszönöm, hogy olvastad az írásomat.
Sok szeretettel Eszter

230
Torma Zsuzsanna - 2010. január 14. 12:57:49

Kedves Eszter!

Nagyon is együttérzek Veled, hiszen újév előtti napokban nekem is olyan álmom volt, hogy egy irodában, régi írógép mellett ülve, átütős, vékony papírlapokon nevek és címek sorakoztak szemem előtt, s azokat rendezgetve gondolkodtam azon, mennyi sok munka vár rám, ha ezeket nekem mind le kell gépelnem. És mit az Isten, valóban az első munkanapon nem volt egy szempillantásnyi pihenőm sem. Én megálmodtam, hogy sok lesz a munkám az Újév első napján.
De Téged sem irígyellek azért, amit Te álmodtál.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

499
magyareszter - 2010. január 12. 16:14:57

Kedves Kriszti!
Köszönöm kedves, együttérző szavaidat és persze,hogy időt szántál olvasni és véleményezni.

Kedves Anna!
Ez természetesen fantázia szüleménye, ami sajnos teljesen megegyezik a valósággal.

Kedves Judit!
Nagyon örülök, hogy ennyi gondolatot indítottam el, bár ne így lenne. Bizony mindannyian szenvedő alanyai vagyunk a káosznak, ami teljesen eluralkodott manapság a törvényhozásban. Külön öröm,hogy az utolsó nagyon is szándékos mondatomat "A rémálom folytatódik" igaznak találtad, mert sajnos szerintem is az.

Kedves Timoca!
Pontosan ez a probléma, amit írsz, hogy mire megtanulnánk, alkalmaznánk, addigra már nem is úgy van. Ha hozzászámítjuk, hogy öt évig (pontosabban öt plusz egy évig) vizsgálhatják, ellenőrizhetik a könyvelést például, ki fogja öt-hat év múlva tudni, hogy éppen ebben, vagy abban az évben, hónapban, héten melyik törvényt kellett alkalmazni, betartani.

Köszönöm, hogy olvastatok! Sok szeretettel Eszter

686
T Pandur Judit - 2010. január 09. 22:59:06

Kedves Eszter!
Ez az írás, így év elején sajnos nagyon aktuális. A folytonos jogszabályváltoztatások káosza jogbizonytalanságot teremt az egész országban.
Nagyon jól, nagyon ügyesen írtad meg irodalmilag azt a lelkiállapotot - egy "rémálom" keretében - amit ez okoz. Az állandó bizonytalanság, az állandó szorongás forrása ma hazánkban a jogbizonytalanság, az, hogy képtelenség betartani az áttekinthetetlen jogszabályokat, nincsenek állandó értékek és bizonytalan a jövő. Az emberek tudják, hogy mi a helyes, tudják, hogy nem szabad adót csalni, de rákényszerülnek. Amikor ilyen nagy a különbség a között ami a belső értéke az embereknek és amit rájuk kényszerít a jogbizonytalanság, akkor jön a szorongás, a depresszió, a düh és rosszabbnak ítéljük az életminőségünket, mint amilyen a valóságban. Ez a borzalmas feszültség ami tönkreteszi, megbetegíti az embereket. Ez nagyon szerencsétlen dolog, az ország számára tragédia, nincs jövőképünk és nem bízunk senkiben, semmiben.
Bizony, nagyon igaz az utolsó mondatod is, a rémálom folytatódik az idén is.

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.