Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.24. 06:08
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.07.24. 00:13
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 21:59
Töröltem az egyik feltöltést Tibor.

2019.07.23. 16:38
Józsi ! A monsoon c. vers kétszer lett feltéve,kérlek törőld az egyiket Köszönettel Tibor ( Mirage )

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Edwin Chat: A dögkút lakója. 9.rész.

9.

Ünnep volt a dögkútban. A vándor serényen dolgozott, és a rúd már olyan hosszú volt, hogy közel járt a kút pereméhez. A csontok és a bőrcsíkok fogytak, de nem volt jelentősége, úgy mérte fel, hogy biztosan elég lesz. Testébe izgalom költözött, remegett a vágytól, hogy újra szabad legyen. Egyfolytában vigyorgott, ócska fogai igénytelenül éktelenkedtek szájában. Torkából morgások, vakkantások szakadtak fel, amit a türelmetlen öröm hozott felszínre. Tudta hogy ez a nap az övé, a szabadulás napja, ami ezután piros betűs lesz életében. Ki tudott volna ugrani bőréből örömében. És persze a bicska is szent ereklye lesz ezután, aminek főszerepe van a szabadulásban, és abban, hogy eddig életben maradt.
Munka közben a büntetést forralta, hogy bánjon el a gyerekekkel. Három fiúval számolt, mert nem tudhatta, hogy Robit eltalálta a csúzlival. Azt sem tudhatta, hogy Robi milyen súlyos sérülést szenvedett, és abszolút nem volt benne biztos, hogy egyáltalán eltalálta valamelyik fiút. Számításai szerint elképzelhető lett volna, hogy talált a lövés, és megsérült egy gyerek. Így görgethette volna tovább a gondolatmenetet, hogy talán az egyik fiú a lövés miatt kidőlt a sorból, és csak ketten jönnek bosszút állni, ha jönnek, mert ugye még ez sem biztos. Minden lehetőséget számba vehetne, ha foglalkozna vele, de most nem törődött ilyesmivel, sokkal fontosabb dolga van ettől. Ezért úgy készül, hogy három fiú fog jönni, és valahogy kelepcébe kell csalni őket.
Egyszerű agya tervei szerint, amint kijut a kútból, el kell bújnia. Keresni kell egy rejtekhelyet, ami biztonságosan elbújtatja, de ami nincs messze a kúttól, ahonnan kellőképpen lát mindent. És ahonnan pillanatok alatt odaér a kúthoz, ha a fiúk ott állnak a gyűrű szájánál, hogy egy hirtelen határozott mozdulattal bele lökje őket. Azt még nem tudta, hogy tudja majd mind a hármat bele lökni. Talán egyet bele lök, közben a másik kettő eszmél, és dulakodás fog kialakulni, amiben elképzelhető, hogy ő fog alul maradni, amit nagyon nem akar. Talán ha az egyik srácot meglövi rejtekhelyéről, és a váratlan lövéstől a másik fiú barátjával lesz elfoglalva, addig kirobban a sűrűből, és a meglepett, ijedt fiút belökheti a kútba. Mikor ez megvan, már ráér foglalkozni a lövéstől a földön hempergő, vagy épp mozdulatlanul fekvő fiúval. Ezt a gondolatot működőképesnek találta, bár egy kicsit sántított, mert ott van még a harmadik gyerek is. Vele is el kell bánni valahogy.
Kezdett bele bonyolódni, mert végülis mindhárommal el kell bánnia, ráadásul pillanatok alatt, hogy feleszmélni se legyen idejük.

Mikor kicsengettek az óráról, Gabi és Cula újra a folyosó végére vonult, tovább szőni a haditervet.
- Az oké, hogy bosszút állunk, de nem kellene megölni.- mondta Gabi.
- De muszáj. Ezután bárki emberfia, ha arra jár, és lenéz a kútba, szétlövi a fejét? Vagy ha dögöt dobnak bele, akkor is? Ezt nem lehet engedni.
- Én félek, nem akarok ilyent tenni.
- Nem kell jönnöd, ha nem akarod. Elintézem egyedül. Robit nézd, lehet, hogy már nincs is az élők sorában ez miatt az állat miatt. Ez nem ember, ez már egy nem is tudom micsoda. Egy sátánfattyú, vagy hasonló.- győzködte barátját Cula. Gabi mélyen elgondolkozott. Látta, hogy Culát nem tudja lebeszélni az őrült tervről, és annak ellenére, hogy ellenezte a dolgot, el tudta képzelni, hogy segít Culának.
A következő szünetben azt tárgyalták, hogy mi kell a terv végrehajtásához. Abban maradtak, hogy visznek magukkal fekete-fehér újságpapírt, jó pár doboz gyufát, öngyújtót, és egy üvegben, vagy kis marmon kannában benzint. A szobafogság most mellékes, el fognak szökni hazulról. Teljesen lebeszéltek mindent, napra, órára. Percre pontosan. Mikor mindennel megvoltak, némán álltak, csak a többi gyerek zsivaja hallatszott, de ők ezt nem igazán hallották, csak testben voltak a folyosón, lélekben és szellemileg már a dögkútnál jártak.
Gabi kicsit bizonytalan volt. Bosszút akart állni Robiért, de nem úgy, hogy annak egy emberélet legyen az ára. Vívódott magában, félt a lebukástól, hogy utólag kiderül minden, elkapják őket, és mennek a javítóintézetbe, vagy fiatalkorúak börtönébe. Ezt nem tudta elképzelni. Hogy ő börtönbe kerüljön, kitéve sanyargatásnak, parancsoknak, egy perc nyugta nem lenne szabadulásig, lelkileg megtörve, testileg megöregedve szabadulna ki, ettől még a halál is jobb.
Cula törte meg a csendet.
- Akkor kezet rá- mondta, és jobb kezét oda nyújtotta barátjának. Gabi keze elindult, majd megállt, és végül nem fogott kezet Culával. Visszahúzta jobbját, és lesütött fejjel megszólalt.
- Ne haragudj, én ezt nem tudom megcsinálni. - Szégyellte magát, arca pirosan égett, agya lüktetett. Kényelmetlen helyzet alakult ki, és saját magát is kényelmetlenül érezte. Cula is leengedte kezét, és fejét oldalra fordítva, mint akit áram ütött meg, elégedetlenül felsóhajtott.
- Ha nem, hát nem. Akkor megteszem egyedül. - Sarkon fordult, és Gabit a folyosó végén hagyva visszament az osztályterembe. Történt mindez akkor, mikor a vándor befejezte munkáját.

A csontrúd csálén állt, a kút falának támasztva. Behajolt, enyhe rádiusz volt benne, mintha gumiból készült volna. Úgy nézett ki, megfelel arra a feladatra, amire készült.
A vándor örömmel nézte művét, boldogsága határtalan volt. Türelmetlen gügyögések hagyták el száját, nézett felfelé, a kút tetejéhez, nézte az eget, ahol újra a régi élet várja.
Megfogta a hosszú rudat, próbálta a felső kampós végét a kútgyűrű szélére akasztani. Sikerült megfelelő magasságba emelni, ez nem okozott gondot, mert csak kevéssel volt rövidebb a kút mélységétől. Viszont a hosszú rúd mindig eldőlt jobbra, vagy balra, ami megnehezítette a terv végrehajtását. Nagyokat nyögött erőfeszítés közben. Érezte, hogy hasizma, és a kezek izmai feszülnek a kínlódástól. Több sikertelen próbálkozás után pihenőt tartott. Fújtatott, lihegett, kezeit rázva lazította. Nem vették kedvét a hiábavaló próbálkozások, tudta, hogy előbb-utóbb sikerülni fog. Sikerülnie kell, nincs más választása.
Újra nekigyürkőzött a feladatnak, és tovább birkózott a menekülést, a szabadságot jelentő csontrúddal. Az eredmény ugyanaz volt, mint előzőleg. Egymás után több kísérlet, hasztalanul. Nem adta fel, szorgalmasan próbálkozott. Tenyerei fájtak a sok kötözéstől, de ez nem szegte kedvét, tűrte a fájdalmat. A rúd dülöngélése miatt hol erre, hol arra lépkedett, amitől enyhén hullámzott, és csobbant a bűzös lé. Egyszer majdnem elesett, de sikerült fenékre huppannia egy dögön, megúszva, hogy a dögiszap alá merüljön.
Megtörtént a várva várt mozdulat. A rúd teteje beleakaszkodott a gyűrű szélébe. Enyhe csodálkozás fakadt fel torkából, aztán örömében megint tombolni kezdett. Csapkodta a bűzös lét, ugrált, kiabált, pancsolt. Most már semmivel nem foglalkozott, nem érdekelte a fájdalom, a sok küszködés, az eddig megélt szenvedés, már csak egy cél lebegett előtte. Felmászni a rúdon, és kijutni a szabadba, vissza az életbe.

folyt.köv.
48
Edwin Chat - 2008. augusztus 06. 22:01:27

Szia Timoca!
Végre egyszer a történet a lényeg, nem a nyelvtani okoskodás. Ennek őszintén örülök.

48
Edwin Chat - 2008. augusztus 06. 21:59:45

Szia Zsuzsanna!
Mindent leírtam a részben. Leírtam hogya akaszkodott a rúd a kút szélébe, leírtam hol vannak a gyerekek.

230
Torma Zsuzsanna - 2008. augusztus 04. 14:00:05

Kedves _Edwin Chat.!

Jól haladnak az események, bár nemt udom, a rúd tetetje miért akaszkodott bele a gyűrű szélébe. A gyerekek értek már oda közben?
Egyelőre még nem lehet eldönteni hogy az lesz-e az élet, ha kijut onnan, vagy az, ha lent marad még egy ideig.
Kíváncsian várom a 10. részt, ami - úgy gondolom - már a befejező lesz!

(De azért őszintén megvallom, hogy nem túl idillikus az állapot és a környezet, inkább szeretem, ha mindennek jó a vége!)
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.