Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Cseh Ildikó: A galamb meséje (2010. február)

Előjött ez a régi emlék. Amikor a Galamb a kezemből evett.

Szerelmes voltam.
A szerelemnek azzal a rezgésével, amit az első valódi szembepillantás ad. A megálló idő csodája, amit eddig csak olvastam.
Az eltűnő, majd ragyogó fényben visszatérő park.
Amikor rájövök, hogy a kedves valóban a Kedves és ehhez nem kellett csak az a végtelen időnek nevezett valami, amíg két ember átér egy zebrán és közben egymás szemébe bámul.
Nem, nincs szebb szó erre. Önfeledten bámul.
A lábak és a körülmények visznek tovább és a lendület besodor egy másik parkba, ahol lerogyok a padra.
Futottam vagy mi? Hogy kerültem ide és minek?
Mit vigyorog ez az ember rám? Ja, hogy én vigyorgok rá?
Jó. Összeszedem magam.
Matatok a táskámban. Kakaós csiga, jó lesz.
Ahogy letöröm, ott a galamb. Néz. Éles gombszeme tudja, eszek valamit és úgysem adok, de hátha lepottyan.
Senki nem ad. Vagy ritkán, de akkor ott a csapat is...most a galamb egyedül van.
Letörök egy kicsit és ledobom.
Megdob!
Riad a madár és libben, de közben már fékez és száll vissza, ennivaló. Bennem a szerelem folyékony valamije szikrázó huncutsággal tombol. Gyere ide galamb, vedd el tőlem, itt van a kezemben.
Nézi.
Nézem.
Tippenő toppanás. Már lépés. Segítek, lehajlok, adom, amit neki szánok. Szárny kicsit kinyit, csőr odakap...hátrarebben, de elvitte.
Elvette!!! Egy gyanakvó pesti galamb. Igaz, szemtelen is.
Jön. Már megette, egészben? Kicsit török, én is eszek, nyújtom, már lép, megáll és elveszi.
És ott és akkor a galamb Galambbá változik.
Ketten vagyunk és sok százan.
Milyen gyorsan elviszi... Kipróbálom, nem engedem, tartom erősen. Meglepődik, de erős nyaka csavarintja, húzza. Nekem adod vagy nem? Szemében, ahogy visszanéz falattal a csőrében, a fájdalmas kérdés: miért játszol az adással?
Miért csúfolod az éhségemet, hogy nálad a falat, tudom. Nem szép erre emlékeztetned!
Nem szép.
Mély szégyen a gyomromban és letörök egy nagyobb darabot.
Elveszi, fuldoklik. Na, hogy jóvá tedd az előbbit, most meg megfojtanál?
Értem.
Nincs játék.
Egyenletes galambméretű falatokkal etetem. Nem tudom meddig, a végtelen derűben kitart a kakaós csiga...valaki megsokasította? Van ilyen.
Egyszerre több galamb gyűlik. Dobok nekik is.
A Galamb ekkor felül a pad támlájára is szinte a fülem mellől bólogat, szivárvány a nyaka, hajlogatja, Teeee udvarolsz? Betyár vagy. Adom a falatokat és én is eszem. Játszunk.
Én letöröm, kettéharapom, nézi, nyakát nyújtja... meghülyültem, villan át rajtam.
Szerelmes vagyok a Galambba? Vagy a padba.
Kedves pár 100m-re tőlem dolgozik. Vagy nem.
Ekkor egy másik galamb is közel jön és ahogy neki is nyújtok falatkát: elveszi.
A Galamb, mint a fúria csapódik hozzá és keményen fejbe csípi.
Nézek.
Ez a Nő az enyém. Engem etet! Olyan nehezen mertem elvenni azt a finomat, te meg kikapod csak úgy a kezéből! Azért mert rajtam látod, nem fog bántani?
ÉN vagyok a Galamb! Te csak galamb vagy.
Ha akart is neked adni, ÉN nem engedem.
Megvédem, ne osztogassa mindenféle tolakodóknak a finomat.
Enyém, mert csak tőle merem elfogadni a falatot. Szükségem van rá!
Birtoklom.

És itt megtört a varázs.
A galambok szétrebbentek.
A Galamb még tett pár peckes kört a porondon és visszajött, megállt előttem: adjál.
Adtam. Volt miből. Volt sok.
Csak már a Galamb nem volt ott. Egy galamb állt velem szemben. Odaadtam a maradékot, a morzsát lesepertem és figyeltem, ahogy erre rárontanak a többiek. Semmi baj.

ANYA!! Ne simogasd meg a szomszéd kisfiút! Te csak az enyém vagy!!!
Nekem csak te adhatsz, mert én csak tőled merem elfogadni. Szükségem van rád! Ezért birtokollak.

Rád gondolok, Kedves.
Ugye, nem zavarod el a kedveseimet.
Ugye szólsz, ha én rúgnék a Te kedveseid felé.

Végtelen a morzsa és sok kéz nyújtja. Hátsó szándék nélkül. Jut is, marad is.
Vannak nyitott tenyerek, amire rá lehet szállni, mert nem csapódik össze vékony galamblábon.

És vannak pillantások, Kedvessé avatók.

Már 2 éves történt. Vigyázzatok.
A szerelem valahogy át tud ugrani... csak üljetek le, lazán és derűsen... élvezzétek a létet és a kakaós csigát...és kínáljátok meg a galambot.

2010-01-26.

Írta: Cseh Ildikó
230
Torma Zsuzsanna - 2010. február 02. 15:35:03

Kedves Ildikó!

Megvallom, egy kicsit összezavartál ezzel a kis történettel.
Nem egészen értem minden szavát. Összekeveredik bennem a galamb a Galambbal, vagy a Galamb a galambbal. De azért érdekes!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

875
Peonia - 2010. február 02. 14:28:08

Köszönöm Andrea. Ölellek! Peo

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.