Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Cseh Ildikó: Mesék a kertből

A kertben, amiből a pici Hernyó csak egy levél alját ismerte, rengeteg lény élt.
Ezeket a Hernyó nem nagyon látta.
Megszületett és ahogy volt, nagyon éhes lett és mivel levélen született, bele is harapott. Nem volt válogatós fajta, ette, amíg el nem fogyott a talpa alól.
A sok zöld levéltől gyorsan növögetett, testvéreivel együtt.
Voltak rokonok is, akik lelkendezve hívták: mit rágcsálod itt ezt a keserű gyomlevelet? Ott a finom káposzta! Csak úgy herseg!
A Hernyó éppen gondolta, jó lenne megkóstolni, mikor hangos beszédre lett figyelmes. Valaki valami büdös hernyókat szidott, amik lezabálták a káposztát és lesz nemulass.
Ezt nem tudta, mi lehet, de inkább maradt a helyén.
Jött a két ember és valami büdössel lelocsolta a leveleket, amitől a rokonok rosszul lettek és mind lepottyantak a földre.
A Hernyó csodálkozott, de látta, ha ő a gyomleveleket eszegeti, nem öntözik nyakon.
Valami összefüggés lehet: van, ami a KERT-ben nem mindenkié, hanem a Hangoskodó-locsolóké.
Azt is megtanulta, hogy ne nagyon bukkanjon a levél tetejére, mert számos testvérét felkapta valami repülő szörny.
Egyszer kisebb Hangoskodók őt is észrevették és kiabáltak: nagymama, de ronda kövér hernyó!!! Taposd össze.
De a Hernyó addigra elbújt a fűbe és legalább meg már tudta, ki Ő: Hernyó és ronda, kövér.
Bizony megnehezedett és el is fáradt. Bebújt egy fa kérge mögé pihenni. Látta, hogy ott egy pók gyönyörű hálót készít, gondolta, neki is jó lenne, meg is próbálta. Csodák csodája, neki is sikerült a szál!
Csakhogy, beletekeredett, sehogy nem sikerül a háló. Egészen befonta-tekerte magát, ami kényelmesen meleg volt, ezért úgy gondolta, alszik egyet. Bezárta a tetejét és aludt.
Álmában hangot hallott: aludj hernyó aludjál, majd felkelsz, ha jön a nyár. Mosolygott ezen és aludt.
Az énekszó zenget: aludj hernyó aludjál, csápocskáid készek már. Csápocska... mi lehet az, de csak szusszant egyet álmában.
Egyszeriben megint énekszót hallott: aludj hernyó aludjál, lábacskáid készek már! Na, ezt a butaságot! Méghogy lába! Az csak Másoknak lehet, a hernyó nem olyan.
De az álmok már ilyen furák.
És daloltak tovább neki: aludj hernyó, aludjál, szárnyacskáid készek már. Na, erre már meg is mozdult álmában, mert ez az álom már túltett mindenen. A hernyóknak nem lehet szárnyuk, csak a madaraknak!

A hernyók NEM tudnak repülni. És nem is fognak.

Úgy felpaprikázta magát, hogy felébredt, beleütötte a fejét a dobozkájába és az kinyílt.
Hopp! Milyen langyosság van. Mintha ugyanolyan volna, mint volt, de valahogy, mégsem.
Talán a fejemen levő valamik teszik, hogy a Világ más lett? Pedig ugyanaz. Na, ezt megnézem, gondolta és ki akart mászni.
Vékony pálcikák mozdultak a hasa alatt, amitől megriad! Mik ezek?
Tényleg lábak, ahogy álmomban?
De nem jók, vékonyak és rövidek, én pedig kövér vagyok, nem fognak elbírni. És csoda! Elbírták. Valahogy a teste is más lett, de nem látta magát.
Csak még érzett valami nagyon furcsa dolgot a hátán, ami rettenetesen zavarta és le akarta lökni.
Nem sikerült. Megijedt! Valami hozzám nőtt!!
Feszegette, húzogatta, de ahelyett, hogy leváltak volna...egyre nagyobbak lettek a hátán a valamik és furcsán felemelték őt az ágról.
Ahogy ott szenvedett, szembejött egy gyönyörű Lény: Égszínkék volt, kecses, pici lábakkal és csáppal: szia pillangó, köszöntötte a Hernyót.
Én nem vagyok pillangó, felelte.
Dehogynem, én is az vagyok és te is.
Nem, nem én ronda kövér hernyó vagyok, csak még kicsit furcsán érzem magam.
Na, nem érek én erre rá, nézd meg magad a pocsolyában!

A Hernyó szomjas volt, egye fene, le is ugrott az ágról és... és... valahogy nem pottyant, hanem szállt!
Arra, amerre akart. Fel és le és oldalra.
A virágok felkiáltottak: szép pillangó! Mikor látogatsz meg minket?
Leért a vízhez, belenézett és csak nézett, nézett és nézett.
A szárnya piros volt és pötty volt rajta, a lába kecses és pici, a fején rezgő csápok.
Nagymama!!! Nézd milyen szép lepke!
Igen, nagyon szép, ne fogd meg, mert eltörik a szárnya. Látod, ez lett a hernyóból.
Az nem lehet.

Dehogynem gondolta a pillangó és ellibbent.

Tudod, kisfiam: minden hernyó pillangónak készül, csak nem tud róla.
És minden pillangó volt egyszer hernyó, csak lehet, elfelejtette.

Itt a mese vége, jó éjszakát. Puszi.

2010-01-29

Írta: Cseh Ildikó
686
T Pandur Judit - 2010. február 17. 00:01:08

Kedves Peo!
Nagyon, nagyon cuki kis mesét írtál! Ki is nyomtattam, és ha egyszer lesz kisunokám, elmesélem majd neki, ha már megérti.
Én nagyon szeretem a szépséges, kecses pillangókat, a hosszú nyelvű szendereket figyelni, de a hernyóktól irtózom. Tele a kertünk madarakkal, ők "gondoskodnak" a hernyókról, de azért mindig hagynak pillangónak valót...Smile
Picke hiba a történetben, hogy a hernyó az első mondatban csak egy levél alját ismeri a kertből. Aztán azt megeszi / meg a többit is.../ Talán így jobb lenne az első mondat: A kertben, ahol a pici hernyó egy levél alján született, rengeteg lény élt.
Judit

1119
tatos - 2010. február 11. 20:56:15

Kedves Ildikó.
Nagyon kedves volt ez a meséd.Élvezettel olvastam végig. És ez a befelyezés

"Tudod, kisfiam: minden hernyó pillangónak készül, csak nem tud róla.
És minden pillangó volt egyszer hernyó, csak lehet, elfelejtette. "
Igazi taníró mondat. Szívből gratulálok és sok sikert kívánok Neked szeretttel Gyöngyi

230
Torma Zsuzsanna - 2010. február 11. 10:56:42

Kedves Ildikó!

Jól sikerült a meséd a hernyó bebábozódásáról és átalakulásáról pillangóvá. Neki sikerült, de nem sikerülhet minden hernyónak. Talán, ha nem a káposztalevélre "petézte" volna pillangó szülőanyja a legtöbbjüket, akkor többen megúszták volna és több pillangó lett volna belőlük, ha bár utána a hernyók is sokkal jobban elszaporodtak volna! De a káposztalepkéknek ez a sorsuk, mert petéiket legtöbbször a káposztára rakják. Ezt természtesen tapasztalatból tudom.

A hernyó és a pillangó szemszögéből ítélve a létet, még nem olvastam ilyen mesét és történetet.
Ezért jó volt erről is olvasni!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.