Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabóné Horváth Anna: A tavasz hírnökei (2010. március)

Barbara és kortársai a szomszédos település óvodájába jártak nap, mint nap. Aranyos, figurás kis táskáik, mint parányi hátizsákok ékeskedtek hátukon. Már a megállóban megbeszélték, kivel fognak barátkozni, és mit fognak játszani.
Bár még csak február vége volt, de annyira enyhe volt a tél, hogy már február elején elolvadt az a kevéske hó, ami leesett. Szép meleg napok követték sorra egymást. Kevesebb ruhát vettek magukra az emberek, és a természet is megindult a maga módján.
Az ovisok a szokásos foglalkozások és a kiadós alvás után várták a hazafelé közlekedő járatot. A dadus, aki velük egy faluban lakott, éppen Barbara kezét fogta, amikor megcsörrent a mobilja. A nővére hívta. A kislány nagyon figyelt, hogy mikor foghatja meg újból Edit néni kezét. Hallotta, amikor azt kérdezték tőle milyen az idő, ő így válaszolt:
- Falunkba már javában megérkeztek a tavasz hírnökei!
Ez a mondat Barbinak szöget ütött a fejében. Vajon kik azok a hírnökök? Ez foglalkoztatta a buszon hazáig. Néha a többiektől is megkérdezte hangosan:
- Nálatok már jártak a hírnökök?
Azok a fejüket rázták, hogy nem. A buszon utazó felnőttek, pedig elmosolyodtak a kislány érdeklődésén. Aki erről azt gondolta, hogy biztosan érdekesek és mókásak lehetnek, mert mindenki mosolyog rajtuk.
Hazaérve a nagymama várta a buszmegállóban.
- Mama, nálunk már jártak a hírnökök?
- Milyen hírnökök Barbika?
- Hát, amelyikek már régebben megérkeztek a faluba!
- Ki mondott neked ilyet?
- Nem nekem, a telefonba mondta Edit néni, hogy a mi falunkba már megérkeztek a tavasz hírnökei.
- Ja, a tavasz hírnökei! - kapcsolt hírtelen a nagymama.
- Láttátok már a buszból a réten a gólyákat?
- Igen hárman vannak.
- Tudod, ők már a tavasz hírnökei. Azért találnak táplálékot, mert a békák, siklók felébredtek téli álmukból, mert tavaszt éreznek. De a tavaszt hirdetik a hóvirágok, a korán nyíló kékibolyák, a lyukak előtt sütkérező tücskök, a virágzó és rügyező fák, bokrok. Ők már tényleg jelen vannak a falunkban, ez azért érdekes, mert az idén egy kicsivel előbb lett jó az idő, mint szokott.
A kislány türelmesen hallgatta nagyanyja kimerítő válaszát. Amikor otthon beértek az ajtón, boldogan újságolta szüleinek:
- Én már tudom, kik a tavasz hírnökei!
És elkezdte sorolni, közben figyelve a nagymamát, hogy nem felejtett-e ki valamit.

Írta: Szabóné Horváth Anna
230
Torma Zsuzsanna - 2010. március 24. 14:34:11

Kedves Horváth Anna!

Aranyos kis tavaszi történet, amit leírtál. Annyi tanulságot le lehet vonni belőle, hogy más, amikor egy gyermek csak szófoszlányokat jegyez meg egy-egy mondatból, és más az, amikor részletesen, pontosan elmagyarázzák neki, amiről tudni szeretni, ami iránt érdeklődik.
Igaz, hogy nem olyan nagy horderejű a történet, de majd talán a többi még jobban fog sikerülni.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1119
tatos - 2010. március 11. 11:57:00

Kedves Anna.!
Nekem is tetszett a gyermektörténeted. Azért is mert magam is sokat írogatok ilyen kedves dolgokat. Felderíti az embert, és a gyermeki gondolkodásra felhívja a felnöttek figyelmét. Sok sikert kívánok neked Szeretettel Gyöngyi.

1142
Amarilla - 2010. március 06. 07:53:54

Kedves Anna,

Aranyos kis anekdota.Smile Timóca véleményét osztom.
Kiváncsian várom következő írásodat.

Szeretettel: Heni

686
T Pandur Judit - 2010. március 05. 13:47:39

Kedves Anna!
Az írásodból a tavasz fénye mosolyog.
Kétféle tavaszé, a természeté, és a kislányé, akinek élete tavaszának legelején tart. A csacsogásával, a tudni vágyásával a buszon elérte, hogy a tavasz fénye mosolygott a fáradt arcokon is.
Nem tud rajtunk kifogni a tél, mindig van megújulás.

Judit

499
magyareszter - 2010. március 03. 17:13:26

Kedves Anna!
Nagyon kedves, gyermeki történet, amit megosztottál velünk. Kicsit másra számítottam, valami csattanót vártam. Gondolom más írásaid is vannak, nemcsak ez az egy, azokat is szívesen olvasnám.
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.